J. Goldenlane: Napnak fénye {Értékelés + Nyereményjáték}
J. Goldenlane: Napnak fénye
a Rafflecopter giveaway
07.14. Bibliotheca Fummie
07.16. Deszy könyvajánlója
07.17. Függővég
A blogturnéról
Újra elhoztuk nektek J. Goldenlane-t, mert nagyon jó és szeretjük. Ezúttal a Napnak fényét mutatjuk be egy háromállomásos turné keretein belül. Ugyanabban a világban járunk, amit a Holdnak árnyékában már megismerhettünk, csak épp a világ másik felén, más karakterekkel. Az őrült tempó és az akciódús cselekmény tehát garantált. Tartsatok velünk, és megtudhatjátok, ezúttal mennyire nyűgözött le minket egy hihetetlen lány, egy műszerész fiú és egy császár. Valamint ha elég szerencsések vagytok, nyerhettek is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 496
ISBN: 9789633951033
Sorozat: Napnak fénye-ciklus 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési linkMi jöhet egy világháború után?
Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a
történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.
J. Goldenlane új regényének színes, mesteri precizitással felépített világa kiváló érzékkel hozza össze a YA klasszikus elemeit, egy posztapokaliptikus világ képeit, és a finom humort – túllépve a megszokott kereteken, a fiatal és lélekben fiatal olvasók számára egyaránt emlékezetes módon mutatva be az új világrend meghatározó uralkodóházának intrikáit és a felnőttként helytálló fiatalok küzdelmeit.
Az első mondat:
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy utolsó kínai császár."
Véleményem
Ha egyszer összejön, arra még mondhatjuk, hogy vak tyúk is talál szemet. De ha másodszor is, akkor végleg el vagyok veszve.
És akkor most kifejtem, mire gondolok. Annak idején, amikor Goldenlane-től olvasni kezdtem a Holdnak árnyékát, teljesen vakon indultam el - őszintén, még azt sem tudtam, hogy az a Napnak fénye-ciklus kötete, ráadásul szám szerint a második, tehát bármennyire külön kezelhető a két kötet, valójában nem az elején kezdtem. Egy dolog hajtott: a kíváncsiság, mert annyi jót hallottam már a szerzőről, hogy sci-fi kötet ide vagy oda, nekem meg kellett néznem magamnak. Aztán menthetetlenül, fülig beleszerettem Nem John Nem Smith-be, akiről azóta is áradozok mindenkinek, ha épp szóba kerül. (És aki kikerülhetetlenül felkerülne a kedvenc férfi karaktereim listájára is - és most nem az álompasis listáról beszélek, mert az azért túlzás lenne. :D)
Aztán jött ez a másik sci-fi kötet, és bevallom, saját magam számára is meglepetés volt, mennyire... húzódoztam az olvasásától. Megszereztem a kötetet, megállapítottam, hogy egyszerűen gyönyörű a borítója, aztán az utolsó pillanatig kerülgettem. És magyarázatot kellett találnom magamban arra, vajon miért. És rájöttem. Nagyon egyszerű volt az ok: Nem John Nem Smith és a Holdnak árnyéka olyan magasra tette a lécet, hogy nemes egyszerűséggel féltem, hogy csalódás lesz. Féltem, hogy Nem John Nem Smith nélkül "megfekszi a gyomromat" a felnőtt sci-fi, mert annyira hiányzik majd a humora. A jó hír: nem így lett, sőt!
Ha már két ilyen kötetet is olvashattam a szerzőtől - olvastam a Farkastestvért is, de az témájából fakadóan alapból közelebb fekszik az ízlésemhez, így azt most ebből a képletből kivenném -, akkor már menthetetlenül muszáj felkerülnie a kedvencek listájára.
Na de akkor jöjjön, miről is szól a kötet!
A Napnak fénye ugyanabban a világban játszódik, mint amelyikben a Holdnak árnyéka, ám a világ egy másik szegletét ismerjük meg jobban, a Kínai Birodalmat. A történet elég sok szálon fut, rengeteg a fontos szereplő, és mindegyik fejében meg is fordulunk, ráadásul vannak intrikák, félrevezetések, így érdemes feszülten figyelni.
Főszereplőből is több akad, de leginkább hármat lehetne kiemelni közülük. Ticca Min egy fiatal lány, aki hamarosan befejezi az iskolát, a szülei által intézett egyébként nem rossz, de meglehetősen unalmas munka vár rá, amúgy pedig bele van zúgva a házukban lakó fiatal srácba, Linbe. Ebben igazából az a vicces, hogy bármelyik standard YA történet kezdődhetne így, de azért nem tenném ebbe a kategóriába ezt a könyvet.
Az eseményeket mindenesetre egy váratlan szereplő indítja be: egy macska. Sicc Úr egyébként hatalmas figura, az egész regény alatt nincs egyetlen mondata sem, hiába a sci-fi környezet, ami akár lehetővé tenné ezt, de nincs is rá szüksége. Minden ízében igazi macska, aki néma felsőbbséggel tekint a körülötte lévőkre, és alakítja az eseményeket a saját ízlése szerint.
Mindenesetre Ticcáék cicája kiszökik, és amikor a keresésére indul, összefut Linnel, aki felajánlja a segítségét - végül pedig közösen bukkannak egy majdnem hullára, aki utolsó leheletével még egy küldetést bíz rájuk, aminek keretében át kell adniuk egy fontos üzenetet a vadiúj kínai császárnak.
A harmadik fontos szereplőnk pedig a fent nevezett kínai császár, aki frissen került a trónra, mindenki el akarja tenni láb alól, és egyébként mindenféle titkok és cselszövések között kellene megerősítenie a pozícióját. Ez pedig nem megy túl könnyen, főleg miután kint találja magát a palotából, visszajutni pedig olyan nehéz küldetésnek bizonyul, hogy olvasóként 350 oldalt tölthetünk vele. De micsoda 350 oldalt!
És ha igazságos szeretnék lenni, van még nekünk egy negyedik fontos szereplőnk is, ám ő leginkább a sztori második felében válik fontossá. Mindenesetre a katyvaszba hajítsunk még bele egy ausztrál kémet is, akinek a teste jó nagy része már fém, ügynöknek viszont vérprofi. Csak nem tud mit kezdeni a császárral. Vagy igen.
Tehát legalább akkora káoszból indulunk, mint a Holdnak árnyékában, és legalább akkora az ámokfutás is, mint abban a kötetben. Gyakorlatilag egy pillanatra sincs megállás, a szereplőink állandóan mozgásban vannak, egyik őrült küldetésből a másikba esnek. De teszik mindezt egy olyan helyzetben, hogy még a legvalószínűtlenebb akciójelenetek is teljesen reálisan hatnak, abszolút nem válnak komikussá. Illetve persze, komikusak, de jó értelemben.
Merthogy mellette itt van a stílus, amibe már a Holdnak árnyékában beleszerettem. Rengeteg lehetetlen csavar, civakodó szereplők, a legváratlanabb pillanatban bedobott oda nem illő párbeszédek, a leglehetetlenebb dolgok olyan higgadtsággal történő konstatálása, ami már önmagában nevetésre készteti az embert... És tovább meg sem próbálom sorolni, mennyi minden van, amit rettentően jót nevettem. Mindenesetre egy apróságot ki kell emelnem, és nem nagy spoiler, csak egy egészen kicsi, mert nem árulom el, honnan jön, de ha semmit nem szeretnétek tudni, most a következő bekezdésig ugorjátok át, amit írok. Szóval egy olyan lánykérés, ami Mr. Darcyért is maga mögé utasítja. Úgy röhögtem, hogy az már fájt, és újfent áldozatul esett édesanyám annak, hogy épp ő volt mellettem, és fel kellett olvasnom neki, mert annyira jó volt, hogy egyszerűen meg KELLETT osztanom valakivel.
Szóval humorban bővelkedik a történet, és tökéletesen egyensúlyozunk folyamatosan az akció meg a humor között. Akár egyiket, akár másikat, akár mindkettőt szereti az ember, garantáltan megtalálja azt, amire ráharaphat. Merthogy ez a történet elképesztően szórakoztató.
És ehhez nagyon kellenek a fent már felsorolt karakterek, akikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Lin ennek a történetnek a Peetája - na jó, gonosz vagyok, mindenesetre sütés helyett a műszerész tehetségét dobja be a közösbe, és végtelen szelídséggel rohan bele a legőrültebb helyzetekbe, mert tetszik neki a szomszéd lány. Nagyon jókat mosolyogtam a nyilvánvaló bénázásukon, mert egyszerűen képtelenek voltak dűlőre jutni. Ez pedig még viccesebb volt egy ilyen sztoriban: adott nekünk két szenvedő szerelmes tini, akik a létező legtinitlenebb küldetésben járnak éppen, és a legváratlanabb helyzetekben képesek elkezdeni azon agonizálni, hogy mennyire gáz, hogy a szülők azt hiszik, ők most járnak - miközben tök nyilvánvalóan nem tartja ezt gáznak egyikük sem.
A páros pedig nem csak ezért vicces, hanem a női tag miatt is, aki annyira más, mint Lin. Ticca vonzza a bajt. Nem is, így helyes: VONZZA A BAJT. Ha valahol valami galibába lehet kerülni, akkor azt Ticca megtalálja. Ráadásul olyan forrófejű, hogy nem is igyekszik elkerülni, amikor már nyilvánvaló, hogy érkezik, hanem beleveti magát a közepébe, mert hát miért is ne?
És amikor a császár élete egy ilyen pároson múlik, garantáltan nem semmi kalandok jönnek. Ó, ha már császár: imádtam őt is! Tipikus uralkodó figura: néha nem tudja, mit csináljon hétköznapi szituációkban, annyira megszokta, hogy parancsol. És egoista is, de hát ez természetes, nem? És gyakorlatilag az egész regényben azt várja, hogy másik kérdés nélkül segítsenek neki. De bármilyen tenyérbe mászó lehetne is mindezek miatt, valahogy nem az. Mert az ember tudja és érzi, hogy egyszerűen jó. Jó ember és jó uralkodó lehet. Így pedig szorít neki, és jókat mosolyog, mert tudja, mi jár a fejében - vagyis, egy részét tudja annak, ami a fejében jár, merthogy egy jó uralkodóhoz méltóan megvannak a maga titkai, és nem semmi titkok azok. Némelyikre rá lehet jönni, némelyik engem meglepett a regény végén.
De ami a legjobb: annyira jól működnek együtt csapatként, hogy az elképesztő! Bevallom, az elején féltem kissé, hogy valamilyen furcsa szerelmi háromszöget kapunk, de szerencsére nem így lett, de a szerelmi háromszögekben rejlő humor egy részét még így is sikerült kihasználni. Szóval Ticca, Lin és a császár nagyon jók együtt, megvan köztük a kémia, és amikor csatlakozik hozzájuk a fent emlegetett ausztrál ügynök, négyen is remekül működnek. Egyik forrófejűbb, mint a másik, mégis... szó szerint berobbantják magukat mindenhová, ha az kell ahhoz, hogy elérjék a céljukat.
Nagyon hosszan tudnék még áradozni erről a könyvről, mert rengeteg olyan eleme van, amit szerettem és még csak meg sem említettem eddig: például az a vicces rész, amikor minden szereplő egy bálra készül, és egyesével végignézzük, ki hogy készül. Ami önmagában még nem olyan vicces, ellenben zseniális írói megoldás volt: nem csak vicces volt a kontraszt az egyes szereplők között, de akár a regényből csak ezt a részt kiragadva is teljesen nyilvánvalóvá váltak a szerepek: ki mit akar, ki milyen karakter, mi motiválja.
Mindenesetre nem ragozom tovább, annyit mondok: olvassátok!
NAGYON AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
A könyv egyik főszereplője maga a kínai császár, aki állandó veszélyben van, hiszen számos ember szeretné holtan látni. Az Új Császárok sorában ő a negyedik, de az Utolsó Háború előtt is rengetegen uralkodtak. Minden állomáson bemutatunk nektek egy régi időkben uralkodó császárt, nektek pedig nincs más dolgotok, mit kitalálni, ki az, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Az ókori kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója és kultúrhérosza. A hagyományos kronológia szerint i. e. 2697-től i. e. 2597-ig vagy i. e. 2698-tól i. e. 2598-ig uralkodott. Ma általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és a kínai nép ősének tekintik. Vannak azonban olyan a kínai történelemmel foglalkozó kutatások, melyek megkérdőjelezik, valós történelmi szerepét. Azt feltételezik, hogy egyfajta isten vagy istenség lehetett, akit a Hadakozó fejedelemségek idején élt írástudók keltettek életre.
A turné menetrendje
07.16. Deszy könyvajánlója
07.17. Függővég
Nincsenek megjegyzések