3+1 dolog, amit másként csinálnék, ha ma indítanék blogot
Mostanában Az olvasás éjszakája Bloggertalálkozó miatt kicsit többet töprengtem mindenféle blogolással kapcsolatos témán.
Ez ihlette ezt a mostani bejegyzésemet. Azon töprengtem el, mit csinálnék most másként, ha ma kezdenék könyves blogolni.
1. Névválasztás
Nem is olyan régen, a Blogturné Klub szülinapi turnéján írtam róla, hogy a blogom nevének igazából semmi története nincs. Akkoriban még nem voltak ilyen gyakoriak a különleges-fantáziadús blognevek, a legtöbben a netes becenevüket használták valamilyen szókapcsolatban. A többség XY olvas néven futott: rövid, tömör, világos.
Viszont mostanra kétségtelen, hogy ezek a nevek... nos, kissé idejétmúlttá váltak. Érthető okokból már nem szeretnék változtatni, és szeretem azt is, hogy a blog neve alapján mindenki tudja, ki maga a blogger és hogy szólítson. Ennek ellenére ha most kezdenék, valószínűleg sokkal többet törném a fejem a blog nevén és valami kreatívabbat választanék.
2. A platform megválasztása
Amikor blogolni kezdtem, bevallom, nem nagyon gondoltam végig az alternatívákat, milyen oldalon kellene kezdenem a blogolást. Megtaláltam a Blogspotot, könnyű volt kezelni, találtam sablonokat, így hát... itt telepedtem le.
Akkoriban még nem foglalkoztam olyan előnyökkel, mint amilyeneket pl. most az Index kiemelés jelent a blog.hu bloggereinek, vagy a rengeteg kiegészítővel és lehetőséggel, amiket a Wordpress kínál.
Ma már nem szeretnék váltani, mert a Blogger kezelőfelületét érzem a legfelhasználóbarátabbnak és már megszoktam. De nem kizárt, ha nulláról kellene újrakezdenem, inkább mást választanék, pont a lehetőségek miatt.
3. Nem görcsölnék, hogy alkalmazkodjak a többiekhez
A könyves blogomat már vagy két évvel azelőtt létrehoztam, hogy ténylegesen is elindult a blog. Valójában viszont csak 1,5-2 hónappal a Blogturné Klub indulása előtt kezdtem el ténylegesen is használni, tehát valójában a blogom is 5 éves, nem csak a BTK.
Az indulás halogatása valójában egy okra vezethető vissza: rettenetesen rágörcsöltem. Létrehoztam egy sor szempontot, amit bekezdésenként külön-külön akartam értékelni. Napokig gyűjtögettem őket, nézegettem, mások mit emelnek ki - de aztán, amikor újrakezdtem, rá kellett jönnöm, hogy nekem ez nem megy. Bármilyen jó ötlet is vázlatpontokba szedni egy értékelést, nekem bizony a folyószöveg a terepem, így inkább megmaradt a klasszikus fogalmazásos formánál.
A tanulság: ne akarj olyan lenni, mint mások, mert lehet, hogy pont a rengeteg menő ötlet vet majd vissza, ha neked nem fekszik. Ha újrakezdeném, már nem próbálkoznék ilyesmivel. (Persze az is igaz, hogy kellett hozzá ez a tapasztalat.)
+1. Kitalálnék valamit, amit csak én csinálok
Tudom, tudom - ez némileg ellentmond annak, amit az előbb írtam. De kifejezetten csípem az olyan blogokat, akik mertek újítani valamilyen formában, és egy régi, jól bevált receptet felturbóznak valahogy.
Lehet ez annyi, hogy minden könyvhöz kitalálnak egy receptet (helló, KönyvParfé), lehet szakosodni bizonyos könyvekre (Angelika, az örök romantikus), két nyelven írni és még sorolhatnám. Nagyon bírom, ha valaki képes erre.
Én magam jól érzem magam abban a szabadságban, amiben most élek a blogomon, ennek ellenére ezeket a blogokat látva azért eltöprengek rajta néha, hogy érdemes lett volna valami ilyesmin törni a fejem, mielőtt elindultam.
Nincsenek megjegyzések