Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! {Értékelés + Nyereményjáték}

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok

A blogturnéról

Rácz-Stefán Tibor idén ősszel újabb könyvvel jelentkezik. Tőle már jól megszokottan előkerülnek nehéz témák, élvezhetjük a popkultúra utalásokat és természetesen a romantikus szívűek egy újabb párosért szoríthatnak. De figyelem - nem garantáljuk, hogy ezúttal szárazon maradnak a szemek!
Egy jó csomag zsepivel felszerelkezve a Blogturné Klub csapata is elindult, hogy megismerje Lilla és Noel történetét. Tartsatok velünk, és ha ügyesek vagytok, a könyv 3 példányának egyike is a Tiétek lehet.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 256
ISBN: 9789634575405
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

Az első mondat:

"Tik-tak."

Értékelés

Hosszas felvezetésre szerintem nincs szükség, hiszen aki olvassa a blogot, nagy eséllyel tudja, hogy napi kapcsolatban vagyok Tibivel (bocsi, képtelen vagyok Rácz-Stefán Tiborozni), nem csak a blogturnék miatt, hanem azért is, mert kollégák vagyunk.

Ezen a ponton felmerülhetne, hogy elfogult vagyok és épp ezért túlságosan felhúzom a könyveit, de igazából, attól tartok, Tibi egyik legkeményebb kritikusa vagyok, és hát... bevallom, néha nem lennék a helyében, amikor kifejtem a véleményemet egy-egy dologról.

Úgyhogy csapjunk is a lecsóba, nézzük, hogy tetszett az Élni akarok!

A történet szerint Lilla rákos, és hiába minden kezelés, most már bele kell törődniük, hogy gyógyíthatatlan. Egy különleges gyógyszernek, a Fortepexnek köszönhetően viszont lehetőséget kap arra, hogy az utolsó időszakát viszonylag életerősen élhesse le, mintha csak "normális" lenne - cserébe viszont a gyógyszer szépen, lassan mérgezi is. Szóval szebb utolsó napokat kap, az élete viszont néhány héttel biztosan rövidebb lesz.

Lilla a Fortepex mellett dönt, hogy ne kelljen kórházban tölteni az utolsó napjait és hogy kipipálhassa a bakancslistáján még hátralévő tételeket.

Mielőtt tovább mennék, itt álljunk meg egy kicsit! Bevallom, félve álltam neki ennek a történetnek, mert hatalmas Csillagainkban a hiba rajongóként, és olyan olvasóként/nézőként, aki túl vagy már jó néhány haldoklós sztorin, nos hát... Nem nagyon hiszem, hogy nagyon tudnak még újat mutatni az ilyen történetek, és egyébként sem azok az igazán lélekemelő-szórakoztató regények, filmek ezek. Garantált a bőgés és némi depresszió, még a legvidámabbra megírt verzióknál is.

Tudjuk le a dolgot! Nem, én kemény voltam, nem sírtam nagyon a könyvön - egy kicsit könnyeztem, azt elismerem, de semmi extra.

És azt is leírom: nem, nem ugrotta meg nálam a Csillagainkban a hibát, bocsi, Tibi.

A Fortepex ötlete viszont kifejezetten tetszett, és igazából ez lehetőséget adott arra, hogy mégse legyen annyira végletesen nyomasztó a történet - legalábbis az egyik szálon. Ezen a szálon Lilla halad a bakancslistáján, és igazából ha nem lenne időnként rosszul, és nem jutna eszébe, hogy miért pipálgatja a listáját, akkor még egy szimpla bakancslistás tiniregénynek is bőven elmenne - rák nélkül.

Egyébként ha már szóba került a bakancslista, ami a sztori magját adja, el kell mondanom, nagyon élveztem ezt a szálat, minden ilyen listás-célkitűzéses ötletet nagyon csípek, most sem volt másként. Viszont kicsit sajnáltam, hogy a listán nem voltak nagyobb kihívást jelentő dolgok, amik igazán kreatív megoldásokat igényeltek volna - mondjuk mivel a regény télen játszódik, valami olyasmi, ami tipikusan nyári dolog. Izgi lett volna látni, hogyan valósítja meg ezeket mégis Lilla. Már csak azért is, mert ha nem számoljuk a regény során listára kerülő dolgokat a bakancslistán, akkor rájöhetünk, hogy az a bizonyos lista valójában nem is volt túl hosszú, és szerencsésen azok egy jó része pont téli dolog.

Egy sor fontos szereplőt kapunk Lilla mellé, akikkel egyesével nyakunkba szakad egy csomó probléma. Lilla pedig ezeket próbálja helyretenni, hogy békében távozhasson. Így nem csak hogy nem unatkozik, de igazából a sok probléma között az olvasónak is viszonylag kevés ideje van a mulandóságon filozofálni, helyette a többiekre koncentrál.

Persze ott az a bizonyos másik szál, amit már előrevetítettem. Ebben a múltbéli idősíkon kísérhetjük végig Lillát a betegsége szakaszain. Őszinte leszek: én a magam részéről ezt a szálat kicsit feleslegesnek és unalmasnak találtam. Persze, átjött belőle a kutatómunka, persze, sokat lehet megtudni ebből a részből a betegségről, Lillának rengeteg merengésre és szenvedésre is lehetőséget ad - de igazából ugyanígy megállná a helyét ez a könyv a visszatekintős részek nélkül is, maximum feleolyan hosszú lenne.

Úgyhogy a magam részéről elég nagy kontrasztot éreztem a két szál között, és mindig alig vártam, hogy végre visszatérjünk a mába.

A mában pedig ott várt Lilla mellett az érzelmi defektekkel küzdők klubja. Lilla édesapja volt talán az, akinek a problémájával a leginkább tudtam azonosulni, mert azért annál nagyobb szívást kevéssé tudok elképzelni, mint hogy az ember elveszíti a feleségét rákban, majd nem sokkal később ugyanez történik a lányával is. Szörnyű. Persze időnként jól megráztam volna, hogy miért viselkedik így, de végig megvolt benne a bizodalmam, hogy majd magára talál. Ott van még Lilla testvére is, aki keményen tanul, nem a legjobb a kapcsolata az édesapjukkal és egy titkot is őrizget. Aztán megismerhetjük Lilla legjobb barátnőjét is, a kicsit túlsúlyos, de nagyon tehetséges Betti, aki állandóan a súlyán parázik, ezért nem tudja kibontakoztatni a tehetségét. Végül pedig Noel, az új szereplő Lilla életében, aki egyben a szerelmi szálat is hozza magával. Noel rendkívül tehetséges fotós, viszont mégis van benne egy gát, hogy igazán megmutassa ezt a világnak - miközben valójában már pontosan ezt teszi.

És akkor itt kell szólnom a szerelmi szálról is. Igen, elismerem, kissé klisés volt a szerelmi szál kibontakozása. Ennek ellenére szerettem együtt Noelt és Lillát, minden hibájukkal és hülyeségükkel együtt. A kliséért pedig némileg kárpótol, hogy azért nem teljesen olyan ennek a rákos szerelmi történetnek a lezárása, mint a legtöbb ilyennek, ezért határozottan piros pontok járnak.

A regényben a rengeteg probléma mellett (amiknek a számát így is kicsit soknak éreztem, de azért kompaktabbnak és indokoltabbnak, mint mondjuk a Mikrofonpróbában vagy a Fogadj el!-ben) szintén nagyon Tibire jellemző módon felbukkan egy sor popkulturális utalás is. Ezek szerintem most egészen jól működtek - érthetőek voltak szerintem azok számára is, akik nem ismerték őket (egy-egy zeneszámmal nem tudtam csak mit kezdeni, ott viszont csak megvontam a vállam), és annyira sok azért nem akadt belőlük, hogy zavaróak legyenek. (Igen, Tibi, a Valami Amerika 2. zenéit én is imádom.)

Összességében nem volt rossz az Élni akarok!, kicsit talán több akciót és több önző és nehezebben megvalósítható bakancslista pontnak örültem volna. És ezek a plusz pontok kiegyensúlyozhatták volna a rövidebb visszatekintéseket - ezekből nekem ugyanis határozottan túl sok volt. A regény végének a megoldása viszont tetszett, és annak is örültem, hogy hiába a depis téma, én azért a mai szálon elég jól szórakoztam, és nem lettem tőle depressziós. Ó, és a regény elején nekem határozottan túl sok volt az orgonás utalásokból, de aztán szerencsére egészséges mennyiségűre csökkent az orgonák száma.

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

https://konyvmolykepzo.hu/reszlet/8394_elni_akarok-20180921_150239.pdf?ap_id=Deszy

Nyereményjáték

Mostani játékunkban nosztalgiára invitálunk titeket. A szerző régebbi könyveiből hoztunk nektek egy csokorra való idézetet, a feladat pedig egyszerű és logikus: fejtsétek meg, az egyes állomásokon olvasható részletek Rácz-Stefán Tibor melyik művéből származnak, és írjátok be a címeket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Áron atlétája nem sok teret hagy a képzeletnek, pontosan látszik a konditeremben töltött órák végeredménye. Dávid kissé elpirul, mire Áron gőgösen elmosolyodik.
– Ezt soha nem fogom megunni. Imádom, hogy majd megdöglesz értem – súgja olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
Dávid szíve hevesebben ver, Áron hangja, a pimaszsága mögött megbúvó kedvesség, a látványa, az illata, a tudat, hogy mellette ülhet, minden mást elnyom. A félelmet, a fájdalmat, az éhséget, a lelkiismeret-furdalást.
Nem marad más, csak a lángoló szerelem és az a pár, felemelő pillanat, amíg elhiheti, hogy az élet csodaszép is lehet.

a Rafflecopter giveaway