Élni akarok! interjú Rácz-Stefán Tiborral {Blogturné}

A blogturnéról

Rácz-Stefán Tibor idén ősszel újabb könyvvel jelentkezik. Tőle már jól megszokottan előkerülnek nehéz témák, élvezhetjük a popkultúra utalásokat és természetesen a romantikus szívűek egy újabb párosért szoríthatnak. De figyelem - nem garantáljuk, hogy ezúttal szárazon maradnak a szemek!
Egy jó csomag zsepivel felszerelkezve a Blogturné Klub csapata is elindult, hogy megismerje Lilla és Noel történetét. Tartsatok velünk, és ha ügyesek vagytok, a könyv 3 példányának egyike is a Tiétek lehet.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 256
ISBN: 9789634575405
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

Olvass bele a képre kattintva!

https://konyvmolykepzo.hu/reszlet/8394_elni_akarok-20180921_150239.pdf?ap_id=Deszy

Blogturné extra - Interjú a szerzővel

Mostanában több olyan regénnyel találkozhattunk a YA irodalomban, aminek a főszereplője valamilyen halálos betegséggel küzd. Mondhatjuk, ez már szinte külön irányzattá nőtte ki magát. Te miért gondoltad úgy, hogy csatlakozol hozzá?

Bő négy évvel ezelőtt felvetődött bennem egy ötlet: mi történne, ha egy halálos beteg lány megtagadná az orvosi kezelést, és hazatérne, hogy meghaljon. Ezt végül megírtam egy novellában. Sokáig úgy gondoltam, hogy Lilla története ilyen rövid marad, aztán addig hívogatott, hogy teljes regénnyé nőtte ki magát.

Amikor végül regénnyé bővítettem, nem agyaltam azon annyit, hogy mennyi „rákos könyv” van, és csatlakozom-e egy irányzathoz. Egyszerűen csak meg akartam írni ezt a könyvet. Egy dolgot tudtam biztosan: hogy a romantikus szálat másként akarom kezelni, bármennyire is fájt íróként. Más elhatározásom nem volt, egyszerűen hagytam, hadd vezessen Lilla az utamon.

A regény köszönetnyilvánításában arról írsz, hogy egy nehezebb időszakban talált rád ez a történet. Mesélnél erről egy kicsit?

2016 eléggé zűrös év volt, sok minden összejött. Kellett valami, amibe kapaszkodhatok, amitől tudatosíthatom magamban, hogy mennyire jó dolog az élet, és amit én természetesnek veszek, az másnak micsoda privilégium. Többek között ezért is kezdtem el kibővíteni Lilla történetét, hogy általa én is jobban értékeljem az életet, bármennyi buktatóval, nehézséggel, fájdalommal és tehetetlen haraggal jár is.

A regény két idősíkon játszódik. Főleg a múltban játszódó jeleneteken érezni, sok időt fektettél abba, hogy utánanézz a történet orvosi aspektusának - illetve leginkább annak, hogyan zajlanak a kezelések, és milyen a betegség lefutása. Hogyan készültél fel rá, hogy erről a betegségről írj?

Előzetesen elolvastam jó pár cikket, beszámolót, fórumot. Három blogot is kétszer-háromszor átolvastam, ezeket olyan bátor, erős lányok vezették, akik ma már sajnos nincsenek köztünk. Gergely Alexandra, Vigyorbogyó, illetve az Egy rákos lány naplója blogokról van szó, szerintem érdemes elolvasnia mindenkinek.

http://www.gergelyalexandra.hu/blog

https://vidamrakos.blog.hu

https://azutokornak.blog.hu

A kutatásaim során számos kérdésem lett, kavarogtak bennem a gondolatok, és ezeket segített tisztázni az egyik volt osztálytársam felesége, Mariann, aki nővérként dolgozik, és rákos betegeket kezel. Ő adott át számos kulisszatitkot, amiket igyekeztem beleszőni a regénybe, és egyértelműen rendet tett a fejemben, mert kissé összekavarodtam a sok információtól, amiket addigra megtudtam. A segítségéért nagyon hálás vagyok.

A regény írásának a végső szakaszában két bátor hölggyel is tudtam beszélgetni Skype-on, ők a mellrák mellett csontrákkal is küzdenek. A velük történő beszélgetés is összetörte a szívem, de egyben rengeteget is segített, hogy jobban átlássam a helyzetet.

Valóban sok kutatómunka van a kötetben, én csak örülni tudok annak, ha mindez olvasás közben is átjött.

A főszereplő, Lilla egy különleges gyógyszernek köszönhetően rövid, de tartalmas utolsó heteket élhet át. Honnan jött a Fortepex ötlete?

Tudtam róla, hogy ha a halálos beteg embereknél elmaradnak a kezelések, a gyógyszerek szedése, a kemoterápiák, akkor egy ideig az illető jól van, aztán hosszú, gyötrelmes út vezet a halálig. Utóbbit mindenképpen el akartam kerülni, így találtam ki a Fortepexet, hogy Lillának legyen mindenre ideje, amit meg akart valósítani az életben.

Végig, amíg a Fortepexről olvastam, azon gondolkoztam, vajon jogilag mennyire lenne megvalósítható egy ilyen gyógyszer az életben. Mennyire minősülhet vajon ez eutanáziának - hiszen ha lassan is, de végül is megöl a "gyógyszer". Tudom, hogy nagyon nehéz a kérdés, de te mit gondolsz az eutanáziáról?

A nővér ismerősömet is megkérdeztem erről, ő azt válaszolta, elképzelhetetlennek tartja, hogy Magyarországon engedélyeztessenek egy ilyen gyógyszert. Én sem látok rá sok esélyt, mert valahol tényleg eutanáziának minősül.

Egyértelműen azok közé tartozom, akik támogatják az eutanáziát. Úgy érzem, minden embernek joga van eldönteni, hogy meddig akar élni, elbírja-e viselni a kezelésekkel együtt járó fájdalmakat. És ha azt hallja az orvosától, hogy „hat hónapja maradt hátra, amiből az utolsó hármat biztos kórházban fogja tölteni”, akkor hadd döntsön úgy az ember, meg akarja-e élni az utolsó borzalmas hónapokat.

Persze, vannak kizáró tényezők, ha például valaki depressziós, akkor nem biztos, hogy megfontolt döntést tud hozni. Pont ezért is írtam meg a történetet úgy, hogy Lilla csak azután kaphatja meg a gyógyszerét, hogy egy pszichiáter, és a saját orvosa is jóváhagyja.

Lilla - ha mondhatjuk így - utolsó kívánsága, hogy teljesíthesse a bakancslistája pontjait. Hogyan találtad ki, milyen tételek szerepeljenek a bakancslistáján?

Egy fontos dolog lebegett a szemem előtt: mindegyik tétel egyszerű legyen. Ha bakancslistára gondolunk, olyan nagy dolgok juthatnak eszünkbe, mint elutazni Amerikába, vagy gyereket szülni 35 éves korunk előtt.

Lillánál viszont éreztem, ő nem a nagy dolgokra vágyik. Ő az egyszerű örömet akarja átélni a szeretteivel, amíg még megteheti.

Neked van bakancslistád?

Igen, van, és az enyémen is egyszerű dolgok szerepelnek. Remélem lesz még olyan dolog, amit kipipálhatok rajta, mielőtt kifutok az időmből.

Visszatérő virág az Élni akarok!-ban az orgona, ami végül a kötet borítójára is rákerült. Miért pont orgona?

Valamivel szimbolizálni akartam a tavaszt, az évszakot, amit Lilla már nem élhet meg. És mivel a kedvenc virágom az orgona, ezért nagyon adta magát, hogy Lilláé is ez legyen. Utólag pedig ezt építettem bele jobban a sztoriba.

Lilla az abszolút főszereplő, mellette pedig több fontos szereplőt is felvonultat a kötet, mindegyikük cipeli a maga terhét. Melyikük problémája állt hozzád a legközelebb írás közben?

Igazából nem tudnék csak egyet kiemelni, mert az összes főbb karaktert közel éreztem magamhoz. Az volt a fő célom, hogy mindegyik karakternél átadjam, miért is félnek kilépni a komfortzónájukból, és hogy Lilla legyen az a mozgatórugó, aki miatt végül jobb lehet az életük.

Ebben a kötetben is van LMBT szál - természetesen nem szeretnék spoilerezni, úgyhogy egyelőre hagyjuk ezt ennyiben. Mit gondolsz, fogsz valaha olyan regényt írni, amiben nem lesz LMBT vonal? Vagy nem tudod elképzelni?

Soha! Legalább egy mellékszereplő szintjén, de be kell hoznom a sztoriba. Enélkül nem lennék önmagam, éppen ezért szerintem akkor se menne egy sztori LMBT karakter nélkül, ha a kiadóm külön megkérne rá. (Bár kétlem, hogy ilyet tennének.) Egyszerűen fontosnak érzem az LMBT reputációt, és szeretek ebben a témában alkotni. Nagyon remélem, hogy az olvasók sem unnak rá(m) :)

Noel hobbija a fotózás, és rajta keresztül ennek a hobbinak egy modern formáját is behoztad a történetbe: az Instagramot. Te magad elég aktívan vezeted a saját Instagram oldaladat, rendszeresen fotózod az általad olvasott köteteket. Ez ihlette Noel hobbiját? Mennyire egyezik a véleményed a szereplőkével, például az Instás ételfotókat illetően?

Noel hobbiját igazából a logika szülte. Az első jelenetnél, amikor találkoznak, kellett valami ok, hogy szóba elegyedjenek egymással, és így adta magát az, hogy Noel lefotózza Lillát, és emiatt elinduljon köztük valami.

Miután meglett az ötlet, hogy jó, akkor Noel egy tehetséges fotós, aki fél igazán megmutatni magát a világnak, rögtön hozta magával a többit, mint az Instagramot. Számomra is nagyon fontos az Instagram, imádom mások képeit nézegetni (és ahogy írod, készíteni is). Filterek ide vagy oda, szerintem ez is egy klassz önkifejezési mód és művészeti ág, ami az Instának hála bárkihez eljuthat. És épp ez adott egy lehetőséget Noelnek is a történetben… :)

És hogy mennyire egyezik a véleményem? Sok helyen igen, de persze akad, ahol nem. Például Lillával ellentétben én szeretem a #foodporn képeket, volt már, hogy az adott ötletet arra, mit is főzzek másnap. (Annyira kiábrándító dolog tud lenni egy háztartást vezetni!)

Ez a regény természetesen, tőled már megszokott módon, nem marad popkulturális utalások (filmek, sorozatok, dalok emlegetése) nélkül. Nem kezdeném el felsorolni őket, de van közöttük olyan, ami számodra kifejezetten különleges valamiért?

Van bizony, leginkább a két Miley Cyrus dal, ami szöveg szinten is bekerült a kötetbe. Mindkettőt nagyon közel érzem magamhoz, imádom azt, amit közvetítenek, és nagyon úgy éreztem, hogy a történethez is igazán passzolnak.

És akkor még egy kérdés a végére, mert ez egyszerűen kihagyhatatlan: Lilla helyében te bevennéd a Fortepexet?

Ha ugyanúgy Lilla cipőjében járnék egy halálos betegséggel, akkor mindenféleképpen használnám a gyógyszert. Nem akarnám átélni azt, hogy életem utolsó napjaira magatehetetlen legyek, szenvedjek, és odalegyen a büszkeségem, az emberi méltóságom. És persze azt is nehéz lenne végigélni, hogy a szeretteim olyan hosszú időn át szenvednek, és akárhányszor meglátnak, azt gondolják, „ez lesz az utolsó alkalom”.

Hadd döntsem el én, hogy mikor lesz az utolsó…

Nyereményjáték

Mostani játékunkban nosztalgiára invitálunk titeket. A szerző régebbi könyveiből hoztunk nektek egy csokorra való idézetet, a feladat pedig egyszerű és logikus: fejtsétek meg, az egyes állomásokon olvasható részletek Rácz-Stefán Tibor melyik művéből származnak, és írjátok be a címeket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.