Casey McQuiston: Vörös, fehér és királykék {Értékelés}

Casey McQuiston: Vörös, fehér és királykék

 

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 440
Fordító: Moldova Júlia
ISBN: 9789635613656
Sorozat: -
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,24)
Olvass bele!
Megrendelési link

Mi történik, ha egymásba szeret

az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválasztják az Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz, amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiatalokhoz szóló színarany a marketingcsapat kezében.

Csak egyetlen gond van vele: ellenséges érzelmei egy valódi herceggel, Henryvel szemben az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe kerül egy fénykép Alex és Henry botrányos összecsapásáról a walesi trónörökös esküvőjén, ez már az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ám ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt ők ketten valaha várták volna. Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot?

Két nemzetközi celeb élete testközelből,

és a megkerülhetetlen kérdés: vállaljuk-e magunkat?

Az első mondat:

"A Fehér Ház tetején, a tetősétány egyik zugában, közvetlenül a télikert sarka mellett kilazult egy panel."

Véleményem

Nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, de nem álltam neki angolul, mert viszonylag hamar tudtam, hogy érkezik magyarul is, és úgy döntöttem, bevárom. Eközben a könyv igazi diadalmenetet produkált, úgyhogy ez csak még magasabbra helyezte a lécet.

Egy cuki romantikus LMBT történet, ami ráadásul kapcsolódik a brit királyi családhoz? Naná, hogy olvasnom kell.

Aztán amikor elkezdtem a könyvet, bevallom, kicsit döcögősen indult a kapcsolatunk. Az első egy-két fejezetben kicsit nehezen tudtam követni, ki kicsoda és kivel van, annyira in medias res csaptunk bele a sztoriba. De amikor felvettem a fonalat, és ahogy kezdett kibontakozni az érzelmi rész, egyre jobban szerettem. 

A történet két főszereplője két igen ismert személyiség. Alex Amerika elnöknőjének fia, Henry pedig a brit trónon ülő királynő egyik unokája - csak hogy tisztázzuk, mert ebben van némi kavarodás a könyvben, a trónörökös második fia, számításaim szerint harmadik az örökösödési sorban, és bár wales-i hercegként emlegetik, ez nyilvánvaló tévedés, ha a mostani rendszert vesszük alapul, hiszen a wales-i herceg a trón várományosa. 

Forrás

Na de ha már ebbe belecsaptam, akkor tisztázzam is rögtön: maga a történet egy teljesen contemporary románc, viszont fontos megjegyezni, hogy egy alternatív világban járunk. Teljesen egyértelmű, hogy a minta a mostani Amerikai Egyesült Államok és Egyesült Királyság rendszere, és az országok a helyükön is vannak, de természetesen a történet miatt a szerzőnek meg kellett változtatni a regnáló elnök személyét és a királyi családot. Így tehát Erzsébet helyett Mary uralkodik, a trón örököse nem Charles, hanem Charlotte, és nincs Vilmos és Harry - illetve Henry van, de egy másik. És bár a könyv Obamáig végig hivatkozik az amerikai elnökökre, itt-ott érezni, hogy egy alternatív idővonalról van szó.

„– Őszinte leszek – folytatja Oscar, mikor Alex megint felnéz, ki az ablakon. – Azt hittem, hogy egy herceg ennél kényesebb figura lesz.

Alex erre nevet, megint Henryre néz, háta ívére a délutáni nap fényében. – Keményebb, mint amilyennek gondolnád. 

– Nem is rossz, ahhoz képest, hogy európai – közli apa. – Jobb, mint az idióták jó fele, akiket June hordott haza. – Alex keze megáll a levegőben, a fejét oldalra rántja, megint Oscarra néz, aki egykedvűen keveri az ételt a nehéz fakanállal. – Meg a lányok felénél, akiket bemutattál. De nem jobb, mint Nora, az igaz. Mindig is ő lesz a kedvencem. – Alex Oscart bámulja, amíg az végre felnéz. – Mi van? Nem vagy olyan ravasz, mint hinnéd.”

Ezzel együtt a világ nagyjából a miénk, mind a technikát, mind a szokásokat, mind mindent mást tekintve.

Szóval visszatérve... Van nekünk az elnöknő fia és a brit királyi család egyik hercege, akik ki nem állhatják egymást. Aztán egy PR katasztrófa után mégis kénytelenek eljátszani, hogy egyébként legjobb barátokat, ez pedig arra kényszeríti őket, hogy kicsit többet megtudjanak egymásról. És szépen, lassan rájönnek, hogy a másik egyáltalán nem az, akinek hitték - sőt, ők maguk sem. És végül elindul kettejük elég sok kockázatot rejtő románca.

Ne legyenek kételyeink: ez a könyv rettentő rózsaszín. Filmszerű az alapsztori, megvannak a kliséink is, de őszintén szólva ez engem egyáltalán nem zavart. Egy rózsaszín fanfictiont is szívesen olvasok, ha szerethetőek a karakterek és jól vannak megírva.

Forrás

Alex és Henry pedig rettentő cukik. Olyanok, mint a tűz és a víz, de együtt mégis működnek. Alex hirtelen, sokszor önelégült, határozott és céltudatos, míg Henry sokkal érzékenyebb, bizonytalanabb. A kapcsolatuk eleinte nagyon szenvedélyes, utána meg rettentő cuki - a könyv vége felé nekem időnként már túlságosan is, lehet, hogy egy-egy helyen azért picit még tompítottam volna a romantikán. 

A feszültség egyébként végig jelen van a sztoriban, hiszen a titkolózás, a tilosban járás pont elég hozzá, ráadásul a tétek nagyok. Henry részéről a királyi család tilthatja meg kettejük kapcsolatát, Alex részéről pedig az anyukája újraválasztási kampányának halálát jelentheti, ha lebuknak. 

„Leugrik az ágról, és Kukoricakenyér ketrecéhez közelít, közben eléggé úgy érezve, hogy vásárra viszi a bőrét, de ugyanakkor muszáj bizonyítani az állítását– Alex gyakran kénytelen szembenézni efféle dilemmával.

– Hm – mondja. – Hogyan veszel rá egy pulykát a hurukkolásra?

– Próbálj meg te hurukkolni – javasolja Henry. – Hátha visszahurukkol.

Alex pislog egyet.

– Komolyan mondod?

– Rengeteget vadászunk tavasszal vadpulykára – magyarázza bölcsen Henry. – Az a trükkje, hogy pulykául kell gondolkodni.”

Ez a kellemes feszültség ellensúlyozza a rózsaszín részeket, és így az egység szerintem nagyon rendben volt a könyvvel. 

Emellett fontos megjegyezni, hogy kapunk egy sor szerethető - vagy kevésbé szerethető - mellékszereplőt is. A Triumvirátus tagjait például kifejezetten imádtam, Nora és June Alex legközelebbi szövetségesei, mindkettejükről nagyon szívesen olvasnék akár külön könyvet is.

Abszolút megértem, miért lett nagy siker odakint, még ha értékelésben kicsit nehéz is megragadni az igazi varázsát és azt, hogy a kezdeti döcögős indulás után mennyire olvastatja magát, és mennyire élvezhető a flörtölés, az extra feszültség pedig még jobban visz előre.

NAGYON AJÁNLOM