Moziztam - Árnyék és csont 1. epizód

Nem titok, hogy rettenetesen vártam már az Árnyék és csont adaptációját. Alapvetően minden YA adaptációnak örülök, de az utóbbi időben a legtöbb YA fantasy adaptáció nem sikerült bombasztikusra. Most viszont az Árnyék és csontban érzem az erőt és a lehetőséget, úgyhogy nagyon bizakodva vártam.

A sorozat ma debütált a Netflixen és szinte rögtön bele is vetettem magam az első részbe. Most erről fogok írni, tehát szeretném hangsúlyozni, még nem láttam a teljes sorozatot, csupán az első részt, amikor ezt a bejegyzést írom.

Az idegeiteket nem húzom sokáig: az első részt nagyon szerettem!

A történet Alinával indul és az Árnyzónával, egy elég hatásos felvezetőt kapunk az árnyakról, amelyek ekkora befolyással vannak Alina életére. Az is szinte az első percben kiderül, hogy a könyvvel ellentétben Alina félig shu, ez pedig hatással is van az életére, találkozik ravkai rasszizmussal szép számmal, már az első részben. Szerencsére ez a vonal az első részben tökéletesen illeszkedett az eseményekhez és Alinához.

Alinával szinte egyszerre megismerjük Malt is. A showrunner néhány interjúban már beszélt róla, hogy törekedtek rá, Mal egy fokkal szimpatikusabb legyen, mint a könyvben, és azt kell mondjam, az első rész alapján ez sikerül. Mal és Alina kapcsolata nagyon átjön, szerintem kellően megalapozták ahhoz, hogy építseni tudjanak rá a jövőben - ez azért is fontos, mert tudjuk, elég sok időt fognak tölteni külön. Nekem működtek, és bár egyelőre inkább érzem közöttük a legjobb barát érzést, illetve Maltól a nagytesó feelinget, azért itt-ott megvillant egy-egy kisebb szikra. Maltól eléggé féltem, mert az előzetes alapján nem tetszett, de így, az első részt látva szerencsére eddig pozitív meglepetés. 

Alina is szimpatikus, sem nem nebáncsvirág, sem nem hibátlan hősnő.

Az ő vonalukon elég jól sikerül a világ bemutatása is, alapokat már megtudunk arról, hol játszódik a történet, általánosságban mi a helyzet a grisákkal, a hadsereggel - szépen felfesti a rész az első és a második hadsereg közötti konfliktust is. Néhány kritikában olvastam, hogy kicsit túl sok az infó azoknak, akik nem olvasták a könyveket, és nehéz követni a dolgokat - az első részben egyelőre nem érzem, szerintem Alináék szálán épp jó az információadagolás. Kapunk alapokat, de nem akarják ledarálni nekünk a teljes grisa osztályozást.

A ketterdami szál talán egy fokkal jobban lóg a levegőben, Ketterdamról jóval kevesebbet tudunk meg, mint Ravkáról. Sőt, kifejezetten érdekes, hogy még a ketterdami szálat is inkább a ravkai világ építésére használják - itt halljuk először a különböző grisa osztályok neveit is, szerencsére nem túl arcbamászóan. Illetve ami kifejezetten tetszik, hogy itt hangzik el egy sor olyan kérdés az Árnyzónát illetően, ami jogosan merül fel - kb. a párom is pont ezeket tette fel, amikor próbáltam neki magyarázni a világot. Miért nem kerülik meg, miért nem ásnak alá stb. 

Ami a két világ összefűzését illeti, egyelőre elégedett vagyok. Egy-két hivatkozás is van már ide-oda közöttük, például Malék beszélgetnek Ketterdamról, a rész végére pedig szépen összeérnek a szálak. Szerintem okos ötlet volt az, ahogyan összefűzték. 

Nyilván sokakban kérdés, hogy a Hat varjú sztoriból mennyit kapunk. Nos, az első rész alapján nagyjából azt tudom mondani, hogy a főbb szereplők előkerülnek a Hat varjúból, egy-egy utalást is kapunk a könyvekre (például az ellopott festményt), de az összefűzés miatt a fő vonal egyelőre teljesen más. Viszont szerintem Jesper, Kaz és Inej nagyjából tökéletesek - én legalábbis imádtam őket ebben a részben. 

Azért hozzá kell tenni, talán egy kicsit lassúnak tűnhet az első rész, valahol 45 és 50 perc között van, de számomra nem volt zavaró. 

A látványvilág egyébként gyönyörű, látszik, hogy minden részletre odafigyeltek, és nem sajnáltak költeni sem. Láttam kritikát, amiben azt írták, sötétebb, mint a Trónok harca nagy csatája, de az első rész alapján én ennek nyomát sem látom - az Árnyzóna nyilván valóban sötét, illetve a ketterdami részek is, főként mert éjszaka játszódnak, de abszolút nézhető minden. A nem sötét részek pedig kifejezetten jól megvilágítottak. 

Szóval én egyelőre nagyon elégedett és bizakodó vagyok, kíváncsian várom a folytatást.