Rainbow Rowell: Pumpkinheads {Értékelés}

Forrás

Oldalszám: 224
Sorozat: -
Kezelhető-e standalone-ként?
Függővég: nincs
Moly link
Goodreads link (4,04)

Deja and Josiah are seasonal best friends.

Every autumn, all through high school, they've worked together at the best pumpkin patch in the whole wide world. (Not many people know that the best pumpkin patch in the whole wide world is in Omaha, Nebraska, but it definitely is.) They say good-bye every Halloween, and they're reunited every September 1.

But this Halloween is different – Josiah and Deja are finally seniors, and this is their last season at the pumpkin patch. Their last shift together. Their last good-bye.

Josiah's ready to spend the whole night feeling melancholy about it. Deja isn't ready to let him. She's got a plan What if--instead of moping and the usual slinging lima beans down at the Succotash Hut--they went out with a bang? They could see all the sights! Taste all the snacks! And Josiah could finally talk to that cute girl he's been mooning over for three years . . .

What if their last shift was an adventure?

Az első mondat:

"HAPPY HALLOWEEEEEEN!"

Véleményem

Halloween alkalmából nem csak borzalmas könyvet olvastam, hanem Rainbow Rowell "tökös" képregényét is elolvastam. 

A történet főszereplői Deja és Josiah, akik évek óta dolgoznak ugyanazon a "tökfesztiválon", és igazi barátokká váltak. Azért írtam így idézőjelben, mert őszintén szólva nem tudom, van-e erre magyar kifejezésünk - ez egy amolyan farmszerűség, ahol mindenféle őszhöz és Halloweenhez kapcsolódó standot és játékot talál az ember, gyakorlatilag egy tök köré épülő búcsú. 

Szóval itt dolgozik Deja és Josiah évek óta, és mivel ez a végzős évük és mennek egyetemre, ez az utolsó évük diákmunkásként. Josiah évek óta ácsingózik távolról egy diáklány után, de mivel elég mulya szegény, sosem merte megtenni az első lépést. Deja viszont ezúttal küldetésének tekinti, hogy elérje, Josiah végre kezdeményezzen, hiszen több lehetősége nem lesz. 

Ezért tényleg mindent hajlandó megtenni: elcserélni a szokásos standjukat és végigrángatni a fiút nagyjából minden kiállításon. Ugyanis - nem árulok zsákbamacskát - úgy alakul, hogy sokkal hosszabbra sikerül a küldetés, mint tervezték. Josiah végigidegeskedi, Deja pedig végigeszi az útvonalat, eközben mindenféle galibával találják szembe magukat, és egyszerre hatja át őket a nosztalgia és a búcsú érzése. 

A képregény hangulata telitalálat szerintem, bár nyilván mivel nem vagyok amerikai, és nem jártam még konkrétan ilyen eseményen, nem minden hatott rám annyira nosztalgikusan, mint az amerikai olvasókra nagy eséllyel. Mindenesetre irigylésre méltó a hely, és tényleg egy sor olyan dologról olvashatunk, amik igazi őszi hangulatot árasztanak, a forró italoktól kezdve a karamellás almán keresztül a tökökig. 

Ráadásul a hangulathoz tökéletes választás volt a képregény formátum. Színes, változatos, ikonikus őszi elemekkel.

Mindehhez Rowell biztosít egy jó nagy adag humor, különösen a kecske - nem lövöm le a poént - volt kedvencem. 

A történet alapötlete nagyon tetszett, ugyanis sokszor az önálló képregényekkel az a problémám, hogy hiányérzetem marad a végére, sokszor úgy érzem, ha regényben lett volna kifejtve a sztori, ütősebb lehetett volna. Itt viszont van egy konkrét, rövid idő alatt körbejárható küldetés, ami bejárható egy képregény alatt, ráadásul az államásoknak köszönhetően vezet is minket szépen a történet. Ez nagyrészt igaz is, a történet aranyos volt, követhető és gyorsan olvasható is. 

Még a történethez egy felnőtt problémám: felnőttként rettentően zavart az a fajta felelőtlenség, amit a szereplők tanúsítottak, már ami a munkaidejüket illeti. Tudom, boomer vagyok, de bevallom, ez engem jó néhány ponton azért zavart.

Az érzelmi szálból viszont szerintem ki lehetett volna hozni még többet. Spoilerek nélkül nehéz erről írni, mindenesetre kicsit kényszeredettnek éreztem az érzelmi csavart a végén. Az ötlet jó volt, viszont igényeltem volna még több megalapozást hozzá, így a váratlanság oltárán feláldozta a szerző a kifejtést szerintem. 

Ezzel együtt összességében ajánlom, mert egy könnyen fogyasztható, aranyos képregény, de ha csillagoznék öt csillagot azért nem adnék neki, inkább csak négyet.

AJÁNLOM