Piton, ott középen

Még a hetedik könyv előtti-alatti nagy Harry Potter lázban rengeteg teóriát olvasgattam a sorozat kapcsán, ahogy gondolom, sok más rajongó is szerte a világban. 

Akkor olvastam először olyan cikket, amiben Harryt, Pitont és Voldemortot egymás mellé állították, és összehasonlították. Bevallom őszintén, előtte fel sem merült bennem, hogy komolyabb párhuzamokat vonjak a szereplők között, igaz, akkoriban kezdtem el jobban odafigyelni az ilyesmikre. 

És ez a hármas azóta is bennem van, és újra meg újra elgondolkozom a szerepükön. Közben kijött a hetedik könyv, és az évek során újabb és újabb rétegek rakódtak rá a gondolataimra velük kapcsolatban. 

Amikor elhatároztam, hogy Piton Napot tartunk, tudtam, hogy ezt a bejegyzést meg kell írnom. De még most is, miközben írom, picit úgy érzem, el vagyok veszve. Hol kezdjem el? Mi legyen a címe? Hogyan tudnám a legjobban átadni, miért is érzem ilyen fontosnak ennek a három szereplőnek a kapcsolatát? 

Végül arra jutottam, hogy leginkább talán Piton "középsősége" fejezi ki az összes témát, amit érinteni szeretnék, ezért a cím. 




Amikor a Harry Potterről beszélgetünk, hajlamosak vagyunk egyszerűen úgy kezelni, hogy Harry Potter története, és pont. És bizonyos szempontból ez így is van. Nála kezdődik minden, ő az a szereplő, akivel együtt járjuk be az utat, akivel együtt növünk fel és nyilvánvalóan nem véletlen az sem, hogy az ő neve az, amelyik minden címben szerepel. 

Aztán ha a történetre koncentrálva próbáljuk belőni a főbb szereplőket, leképezhetjük a történetet a jó és a rossz harcaként is. Azaz adott nekünk a jó, Harry, és a rossz, Voldemort - a Harry Potter sorozat pedig az ő harcukat meséli el. És még ebben az esetben is igazunk lenne, hiszen amit az előző két mondatban leírtam, teljesen jogos, és valóban jól leírja a Harry Pottert.

Aztán beszélgessünk el néhány rajongóval, és kérdezzük meg, ki a kedvenc szereplőjük, ki miatt nyitják ki újra a könyveket, és nagy eséllyel nem Harry és Voldemort neve záporozik majd ránk. Sokan Pitont imádják a legjobban, aztán vannak, akik Neville fejlődéstörténetébe szerelmesek, vagy a vicces Ront szeretik, esetleg Hermionéval tudnak a leginkább azonosulni. Esetleg rögtön a nagy triót emlegetik. Sokan odavannak Luna bolondságaiért, vagy akár órákon keresztül képesek érvelni amellett, hogy Ginny igenis jó karakter, csak rosszul ábrázolták a filmben. Biztos lesz, aki Fredet és George-ot a két mókamestert mondja, vagy Dobbyt, aki mindig képes volt mosolyt csalni az ember arcára az ártatlanságával. Vagy épp Malfoyt hozzák fel, és védelmezni kezdik, miért is meg nem értett szereplő. És az is 100%, hogy valaki száját elhagyja majd a Tekergők kifejezés, és úgy kezd nosztalgiázni James, Sirius és Lupin története felett, mintha ő maga is végigélt volna velük minden kalandot. 
Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk, tulajdonképpen nem is egy vagy két főszereplő van - hanem rengeteg zseniális karakter, akik életet leheltek a történetbe, és gondoskodnak róla nap, mint nap, hogy újra meg újra a kezünkbe vegyük a könyveket. 
Annak tehát, aki úgy gondolja, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen kiragadni egy-egy szereplőt a nagy egészből, szintén igaza van. 

És mindegyik állásponttal egyet is értek. De valahogy én magam hajlamos vagyok úgy gondolni, a Harry Potter három férfi döntéseinek meséje: Harryé, Pitoné és Tom Denemé. 

Fogalmam sincs, miről szólt pontosan az a teória, amit annak idején róluk olvastam, igazából nem is számít. Ami számít, az az, hogy rádöbbentett, egészen új szemszögből is vizsgálhatom a történetet. 


Nem kellett sok idő a hetedik rész megjelenése után, hogy a rajongók észrevegyenek egy egyértelmű párhuzamot a Halál ereklyéinek meséjével kapcsolatban. 

A mese szerint élt három testvér, akik találkoztak a Halállal, és mind kívánhattak tőle valamit. A legidősebb testvér hatalomra vágyott, így megkapta a világ legerősebb pálcáját. Ám eközben elveszítette emberségét, és végül erőszakos halált halt - mert más is a legyőzhetetlennek hitt pálcát akarta. A középső testvér rég elvesztett szerelmét szerette volna visszahozni a halálból. Ám a halálból már senki nem térhet vissza, a középső testvér beleőrült abba, hogy szerelme csupán árnyéka régi önmagának, és öngyilkos lett. A legkisebb testvér nem vágyott hatalomra, és nem is akarta legyőzni a Halált - ő csak annyit kért, hogy hosszú életet élhessen, a haláltól való félelem nélkül. Megkapta a köpenyt, ami elrejtette a Halál előtt, majd amikor úgy érezte, eljött az idő, "régi ismerősként üdvözölte a Halált". 

Ismert mese ez, a Harry Potter hetedik részében sokat foglalkoznak vele, még a filmben is elhangzik szinte szóról szóra. A tanulság egyértelmű, és az is, hogyan illeszkedik mindez az ereklyékkel a Harry Potter cselekményébe. 

De talán mostanra már tudjátok is, mire fut ki valójában az, hogy ezt most leírtam. 
Ugyanis a Halál ereklyéi mese és az előbb említett három férfi karakter csodálatos párhuzamba állíthatók. 

Az, hogy Harry maga is üdvözölte a Halált, már a hetedik könyvből is kiderül. Bölcs volt, nem csábította el a bodzapálca ereje, nem próbált megküzdeni a Halállal, hanem elfogadta, hogy rá is ez vár. 



De ott van még a legidősebb és a középső testvér, és bizony ők is jelen voltak a Harry Potter könyvekben, még ha nem is vettük észre. 

Voldemort mindenek felett áhítozott a hatalomra, le akarta győzni a halált. Horcruxokat teremtett, hogy örökké éljen és legyőzhetetlen legyen. 



És persze ott van Piton, akinek szinte minden cselekedetét a szerelem irányította, amit Lily iránt érzett. Egyszer nem hallgatott Lilyre, amikor Voldemort oldalát választotta, onnantól kezdve viszont a megbánás és a szerelem jegyében védte Harryt és játszott kettős ügynököt. Szó szerint persze nincs köze a feltámasztás kövéhez, átvitt értelemben viszont nagyon is megfelel a története a középső testvérének.



(Az már csak mellékes, hogy még korban is passzol a sorrend.) 

Az, aki meghalt a hatalomért
Az, aki meghalt az elveszett szerelemért
Az, aki régi barátként üdvözölte a halált



Most mondja valaki, hogy Rowling nem zseniális!



Itt viszont azonban még nem kell megállnunk. Mert nem csak ez az, ami kiemeli ezt a három szereplőt a történetből. 

Ugyanis ha jobban belegondolunk, nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ennek a három férfinak a döntései alakítják a Harry Potter egész történetét. 

A fiatal Tom Denem úgy döntött, mindennél fontosabb lesz számára a hatalom, és elindította a háborút, aminek második hullámában Harry is részt vett. 

Piton rossz döntést hozott, amikor csatlakozott Voldemort követőihez, ezzel elveszítette Lilyt, és gyakorlatilag James karjaiba lökte - lehetőséget teremtve egyébként ahhoz, hogy Harry egyáltalán megszülessen. 
Aztán Piton kihallgatta Trelawney jóslatát, és elmondta Voldemortnak, ő pedig úgy döntött, Harryt választja és megöli őt - ezzel megpecsételte saját maga és Harry sorsát is - így elindítva a Harry Potter eseményeinek hullámát.

Sorolhatnám még hosszabban, de felesleges. Beleavatkoztak persze mások is, főleg Dumbledore óriási szerepéről lehetne beszélni, de ha belegondolunk, mire idáig jutottunk az eseményekben, Dumbledore szilárdan a jó oldalon állt, és nem volt kérdés, hogy a célja az, véget vessen Voldemort uralmának. Viszont mindent a háttérből irányított.
Ténylegesen azonban Voldemort, Piton és Harry döntései vitték előre a történetet. 


És a három férfi három bejárható utat képvisel. Nagyjából ugyanonnan indulnak, a származásuk rendkívül hasonló, mégis a döntéseik miatt három teljesen eltérő utat járnak be. Ahogy Dumledore mondja: "A döntéseinkben, nem pedig a  képességeinkben  mutatkozik  meg,  hogy  kik  is  vagyunk  valójában."

És kifejezetten érdekes, milyen sok hasonlóság van hármuk között, főleg az útjuk elején - Harry a Voldemorttal közös dolgait észre is veszi már a második könyvben, Pitonnal viszont valahogy soha nem állították igazán párba. 

De vizsgáljuk csak meg ezt a hármat!

Voldemort, Piton és Harry mind nehéz családi körülmények közül indultak - Voldemort árvaházban nevelkedett, Pitonnak ugyan voltak szülei, de állandó veszekedések kísérték az életét, Harry pedig árvaként a nagynénjééknél nőtt fel, ahol épp csak megtűrték. 
Ráadásul tegyük hozzá, hogy mind a mugli világban nevelkedtek varázslóként. Piton persze tudott a varázslóvilágról, de mugli apja miatt el kellett ezt nyomnia. 

Voldemort, Piton és Harry is félvérek - Voldemort apja és Piton apja is muglik voltak, Harry édesanyja pedig mugli származású. (Ahogy Dumbledore rá is mutat, Voldemort pont ezért jobban tartott tőle, mint Neville-től, az aranyvérűtől. Harryben sokkal inkább magát látta.)

Mindhárman a Roxfortban találtak otthonra, és ezt is tartották igazi otthonuknak, még ha egészen más szerepet is töltött be az életükben. 

Tegyem még hozzá, hogy egyébként mind fekete hajúak is? Mert ez már tényleg csak mellékes infó... 

Viszont az életüket meghatározó döntéseket maguk hozták, nem rájuk kényszerítettek szerepeket.


És Piton már megint a középső... 
Voldemort, aki valahogy mindig helytelenül dönt, mindig a rosszat képviseli. 
Harry, aki az abszolút jó, aki ha nehéz is, mindig a jó úton jár. 
És Piton - Piton, aki előbb a rossz útra lép, majd a jó oldalra áll, de kettősügynökként végig kénytelen középen egyensúlyozni.

A napokban volt Piton születésnapja, és Jo tréfásan úgy köszöntötte, hogy egyszerre emlegette nagy hősként és bullyként (kérlek, hadd ne kelljen lefordítanom), és azt írta, ő volt a legjobb/legrosszabb. 

Mert igen: Piton ilyen. Az állandóan középre szorult. Jó is és rossz is. Bántja is Harryt, és közben védelmezi is. Szeretett egy griffendélest, miközben mardekáros volt. Ő a középső testvér. Ő az, akit soha nem lehet igazán hova tenni, mert nem lehet ráhúzni sem a jó, sem a rossz skatulyáját. Ez is, az is - mikor milyen döntést hoz. És pont ettől ilyen összetett és izgalmas karakter, akiről órákig lehet beszélni, akiéért hosszan lehet rajongani. 

Szóval ha engem kérdeztek, a Harry Potter története nem Harry története, és nem is Harry és Voldemort története. A Harry Potter sorozat Harry, Voldemort és Piton története, a "három testvér meséje" - három lehetséges út bemutatása, amelyeket Rowling csodálatos módon fűzött össze. 
De kellett középre Piton, aki megjárta mindkét oldalt, és ezzel megmutatta, hogy az élet nem fekete és fehér, ennél sokkal bonyolultabb és összetettebb. Piton mi vagyunk - mi vagyunk azok ott középen, akik nem feketék és nem fehérek. És talán pont ezért szeretik annyian...

Rendeld meg a képre kattintva!