Így búcsúztak a Harry Potter sztárjai és J. K. Rowling Alan Rickmantől (4x frissítve)

A Harry Potter szereplőgárdáját is lesújtotta Alan Rickman halálhíre. Ha eddig nem könnyeztél, akkor most fogsz...

FRISS!!! További színészek emlékeztek meg Alan Rickmanről, a posztot folyamatosan frissítem, sorban alulra kerülnek fel az újabbak. 




J. K. Rowling


Nincsenek szavak, amelyek kifejeznék, mennyire megdöbbentett és lesújtott, hogy Alan Rickman halálhíréről kell hallanom. Káprázatos színész és csodálatos férfi volt. Együttérzek Rimával és Alan egész családjával. Mi mind egy nagyszerű  tehetséget veszítettünk. Ők a szívük egy darabját.



Daniel Radcliffe (Harry)


Alan Rickman kétségtelenül az egyik legnagyobb színész, akivel valaha dolgoztam. Emellett az egyik leglojálisabb és legtámogatóbb ember, akivel a a filmiparban valaha találkoztam. Bátorított engem mind a forgatáson, mind a Potter utáni években. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy eljött és megnézett mindent, amit a színpadon csináltam Londonban és New Yorkban. Nem kellett megtennie. Ismerek embereket, akik sokkal-sokkal régebb óta voltak a barátai, és mind azt mondják: "Ha felhívod Alant, nem számít, hol jár épp a világban vagy milyen elfoglalt éppen, napokon belül visszajön hozzád."

Az emberek gyakran gondolnak a szerepeik alapján a színészekre, úgyhogy néhány embert meglephet, amikor rájön, hogy annak ellenére, milyen zord (és akár félelmetes) karaktereket játszott, Alan elképesztően kedves, nagylelkű, önkritikus és vicces volt. És néhány dolog még sokkal viccesebbé vált, ha az ő összetéveszthetetlen basszusában hallhattuk. 

Színészként ő volt az egyik első felnőtt a Potter filmekből, aki egyenrangúként kezelt, nem gyerekként. Az, hogy egy olyan még alakítható korban vele dolgozhattam, elképesztően fontos volt, és egész hátralévő életemben és karrieremben magammal hordozom a leckéket, amiket tanított nekem. A forgatási helyszínek és a színpadok mind szegényebbek lettek azáltal, hogy egy ilyen nagyszerű színészt és embert veszítettünk el.


Emma Watson (Hermione)


Nagyon szomorú vagyok amiatt, amit Alanről hallottam ma. Elképesztően szerencsésnek érzem magam, amiért időt tölthettem és dolgozhattam egy ilyen különleges emberrel és színésszel. Nagyon fognak hiányozni a beszélgetéseink. Nyugodj békében, Alan. Szeretünk.


Matthew Lewis (Neville)


 A Leavesdan Studiosnál voltam, amikor meghallottam a hírt. Ahogy átsétáltam az ebédlőn, arra gondoltam, ahogyan Alan velünk, földi halandókkal együtt sorba állt az ebédjéért. Eszembe jutott, amikor a lakókocsijában olyan tanácsokat adott nekem, amelyek életem legfontosabbjainak bizonyultak erről az őrült hivatásról, melyben osztoztunk. Az, hogy azokon a folyosókon jártam, sok mindenre emlékeztetett, és egész életemben kincsként őrzöm majd ezeket az emlékeket. Jobban inspirálta a karrierem, mint azt valaha képzelte, hiányozni fog.


Chris Rankin (Percy)


Épp most hallottam a szörnyű hírt Alan Rickman haláláról. Teljesen lesújtott. Egyelőre többet nem is tudok mondani.


James Phelps (Fred)


Lesújtott és elszomorított, hogy azt hallom, Alan Rickman eltávozott. Az egyik legkedvesebb színész, akivel valaha találkoztam. Együttérzek és imádkozom a családjáért. 


Oliver Phelps (George)


Hihetetlenül szomorú hír, hogy Alan Rickman elment. Vicces és megnyerő ember, aki képes volt azt a félénk fiatal színészt is feloldani, aki a HP alatt voltam. 


Devon Murray (Seamus)


Ma egy barát, egy példakép és egy igazán lenyűgöző ember veszítette el a csatát. Annyi szép emlékem van. #Örökké #NyugodjonbékébenAlanRickman


Jason Isaacs (Lucius)


Szívfacsaró hírek a kedves Alanről. Senki sem volt képes olyan vicces, tragikus, ijesztő és őszinte lenni egyszerre. #NyugodjonbékébenAlanRickman


Warwick Davis (Flitwick)


Szörnyen szomorú vagyok, hogy arról hallok, Alan Rickman eltávozott. Megtiszteltetés, hogy egy képernyőn szerepelhettem vele. #Marvin #Piton Nagyon fog hiányozni. 




Rupert Grint (Ron)


Rupert közleményben ezt üzente:

Lesújt, hogy arról hallok, Alan Rickman eltávozott, megtiszteltetés, hogy lehetőségem volt olyan sok alkalommal vele dolgozni. Még ha el is ment, örökké hallani fogom a hangját. Együttérzek a barátaival és a családjával ezekben az időkben.

I am devastated to hear about the passing of Alan Rickman, I feel so privileged to have had the opportunity to work with him on numerous occasions – Even though he has gone – I will always hear his voice. My thoughts are with his friends and family at this time.


Emma Thompson (Trelawney)


Szintén közlemény:

Alan a barátom volt, így nehéz ezt megírni, mikor épp csak most adtam neki búcsúcsókot. Amire a leginkább emlékszem az elmúlás e fájdalmas pillanatában a humora, az intelligenciája, a bölcsessége és a kedvessége. A meg nem alkuvás, ami olyan nagyszerű művésszé tette, amilyen volt - az elmondhatatlan és cinikus eszessége, a tisztaság, amivel a dolgokat szemlélte, engem is beleértve, és a tény, hogy soha nem sajnálta rám a pillantást. Sokat tanultam tőle. Ő volt az egyik legjobb színész és rendező. Mindig alig vártam, hogy lássam, mit kezd az arcával következőleg. Elképesztően megtisztelve érzem magam, amiért annyiszor vele dolgozhattam, és amiért rendezett engem is. 


Louis Cordice (Blaise Zambini)


#nyugodjonbékében #alanrickman nagyszerű színész, akivel találkozhattam és dolgozhattam, miután a filmjein nőttem fel, nagy megtiszteltetés volt


Freddie Stroma (Cormac MacLaggen)


Milyen szomorú hírek egy fantasztikus színészről. Nyugodj békében, Alan Rickman.


Evanna Lynch (Luna)


Nem vagyok felkészülve egy Alan Rickman nélküli világra. Olyan gyönyörű lélek. Annyira kedves és nagylelkű volt azokban a pillanatokban, amikor éppen nem "pitonkodott". 
Soha nem fogom elfelejteni azt sem, milyen félelmetes volt belebotlani Pitonként. És hogy elérte, hogy ennyire imádjam Pitont! <3 comment-3--="">
Nyugodj békében, Alan.



Nem sok történetem van Alan Rickmanről, amit megoszthatok, mert, őszintén szólva féltem tőle Pitonként, és a filmek forgatása során igyekeztem nagy ívben elkerülni. De meg akartam osztani azt a néhány alkalmat, amikor találkoztam vele. Valószínűleg ő volt az egyetlen a szereplőgárdából, aki megfelelt a rajongói elvárásaimnak, mert mindenki más megtörte a karaktert azzal, hogy kedves volt hozzám, és üdvözölt a Potter családban, és önmaga volt, míg Alan megmaradt Pitonnak. Úgyhogy azt sejtettem, ő MAGA Piton, és mindig összehúztam magam, amikor elment mellettem abban a hosszú, árnyszerű fekete köpenyben. Szinte egyetlen emberként a gyerekek tömegében, akiket ő szokott ebédre hozni az étkezdébe. Furcsa volt, hogy egy felnőtt színész velünk ebédel a kantinban, de még furcsább, hogy pont Piton az, akit körülvesznek a szeleburdi kisfiúk és kislányok. Azt mondták, a barátai gyerekei, és NEM, én nem hozhatok ennyi vendéget, és senki más sem, de senki nem akarta azt mondani Alannek, hogy nem hívhatja meg a barátai vágyakozó gyerekeit a stúdióba heti szinten. Úgyhogy csak élveztük a bizarr látványt, hogy ott ül Piton csupa feketében, a maga denevérszerű dicsőségében egy csapat természetellenesen izgága gyerek között. Számomra akkor az, hogy Piton meglehetősen barátságosan cseverészik ezekkel a fiatalokkal volt az egyetlen jele, hogy valahol ott volt Alan is, aki valójában nagyon, nagyon kedves.

Egészen egy néhány évvel későbbi időpontig nem találkoztam Alannel magával. Egy jótékonysági vacsorán voltunk, és a névkártya szerint egymás mellé ültettek minket. Elkezdtem pánikolni, és még meg is kérdeztem egy másik vendéget, hogy nem akarna-e a helyemre ülni. De a rendező ragaszkodott hozzá, hogy oda üljünk, ahová írták, úgyhogy felkészítettem magam életem legkínosabb vacsorai beszélgetésére! Leültem, és legnagyobb meglepetésemre kedvesen üdvözölt és a nevemen szólított. Az igazi nevemen! Ettől rögtön felengedtem, és aztán boldog voltam, hogy majd jobban lefoglalja a vacsora, mint hogy velem cseverésszen. De nem így lett, beszélt hozzám, egy csomót kérdést tett fel, és akkoriban épp amiatt a nyomás miatt stresszeltem, hogy hirtelen sikeres színésznő lettem, és már nincs lehetőségem hibázni. Tudtam, hogy folyamatosan magamról beszélek, és próbáltam visszaterelni a beszélgetést hozzá, de egyszerűen segíteni akart. Elmesélte, hogy nem tudta, mit akar, amikor kikerült az iskolából, és hogy előbb művészeti iskolába ment, hogy grafikus legyen, de végül néhány évvel később mégis a színészet mellett döntött, és jelentkezett egy drámaiskolába. Színésznőként 24 évesen már hazudnom kellett a koromról, így őrületnek tűnt, hogy Alan csak 26 évesen találta meg a hivatását és kezdte meg az utazását, és mégis... Alan Rickman lett. De amikor elmondtam neki, hogy félek, nem találok magamra időben, és elszalasztom a legfontosabb lehetőségeket, amiket már soha nem kapok vissza, egyszerűen csak annyit mondott, hogy rossz dologra koncentrálok. Azt mondta, ne azon aggódjak, hogy "odaérjek", hanem arra fókuszáljak, hogy etessem a lelkem és kövessem a szívem egyik helyről a másikra. Aztán a legkedvesebb tanácsot adta a színészkedéssel kapcsolatban, amit valaha kaptam. "Az emberek azt gondolják, hogy ezt nézik" - mondta, és meglengette a kezét az arca előtt, "de valójában ezt nézik" - és az kezét a szívére tette, a dobogást imitálva. A vacsora után megköszöntem neki a tanácsot, bár valami okból úgy gondolta, nem is adott nekem tanácsot (nem tudom, miért), de akármi volt is, az szíven talált és egészen máshogy kezdtem élni miatta, sokkal jobban összhangba kerültem a szívemmel, hallgattam és követtem a ritmusát, a kívánságait és ez megadta a kontrollt az életemnek, amire szükségem volt.

Miután találkoztam vele, gyakran gondoltam rá és arra, hogy milyen őszintén kedves, nagylelkű ember. Ilyen elismert, bölcs és tisztelt emberként, amilyen ő, a legnagyobb dolog, amit másoknak adhatsz, a teljes figyelmed és jelenléted a pillanatban. A legtöbb ilyen tehetséges és értelmes ember elképesztően foglalt, és ezt érezteti is. Elkezdesz beszélni hozzájuk, és a szemük már a szoba sarkában van, az ujjaikkal már a telefonjukat keresgélik, ahol sokkal érdekesebb emberek várnak rájuk. Nem engedhetik meg, hogy az értékes idejük és a szellemük csak rád menjen el, úgyhogy csak adnak egy darabkát magukból, néhány percre. De Alan Rickman egyáltalán nem ilyen volt. Abba az órában, amíg mellette ültem, képes volt teljesen jelen lenni, kedves volt, figyelmes és kíváncsi valakire, aki nem is számított erre tőle. Sokat mond róla és arról, milyen kedves ember volt, és hogy mekkora fegyelemre volt szüksége, hogy előtte annyira a karakterben maradjon. Nehéz lehetett Pitont játszani, és ennyire elkülönítenie magát mindenkitől. Nincs sok színész, aki elmenne eddig azért, hogy átérezze a karaktert. Mély és szívszorító okai voltak annak, hogy Piton nem mosolyog, hogy ilyen magányos és ennyi makacsul emo felnőtt. Hihetetlenül értékelem, hogy ennyit törődött a szerepérevel, és nem gondolt úgy a Harry Potterre, hogy "csak egy gyerekfilm", egy könnyű meló és egy szép nagy csekk. Szerette és tisztelte Pitont, ahogy azt a szeretett karakter meg is érdemelte, és sokkal valódibbá tette számomra a Harry Potter világát.
Képtelen vagyok elhinni, hogy nincs itt többé. Valahogy úgy gondolom, hogy a színészek halhatatlanok, mint szereplőik, akiket játszottak, aztán egyszer csak elmennek. Kérlek, tiszteljétek az emlékét és azt, hogy mit adott nekünk, és osszátok meg a történeteiteket és ünnepeljétek továbbra is a hagyatékát, hogy továbbra is itt legyen, ahogy mondani szoktuk... "Örökké."

Sean Biggerstaff (Oliver Wood)


Ő egy egész hosszú üzenetet is írt, először a rövid a tweet:

Nem tudom, mit tettem, amiért rászolgáltam egy olyan barátra, mint Alan. Húsz éven keresztül vigyázott rám és imádtam. Fogalmam sincs, most mi legyen. 






1994-ben én, a 11 éves idióta besétáltam a glasgowi Old Athenaeum gyakorlótermébe, és a kibaszott Nottinghami herceg fogadott, olyan hanggal, ami megremegtette az egész termet. Leültünk és elkezdődött a meghallgatásom, felolvastam, a dialógus olyan elkerülhetetlenül brilliáns volt, hogy csak annyit kellett tenni, hogy simán felolvasod az oldalról.

Nem kaptam meg a szerepet.

Túl fiatal voltam.
Ennek ellenére kaptam egy hosszú, kézzel írott levelet Joyce Nettlestől, a casting vezetőjétől, amiben megköszönte a meghallgatást és sajnálatát fejezte ki, hogy nem jött össze. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy ez megtörtént. Azt hiszem, Alannek volt valami szerepe benne. 
Két évvel később visszatért, ugyanarra a szerepre keresett embert, csak ezúttal a darab filmverziójához. Most már nem voltam túl fiatal, és 1996 telén két hónapot töltöttem (iskolán kívül!) East Neuk of Fife-ban, és egy átkozott filmet forgattam, amit Alan Rickman rendezett, Sharman MacDonald írt és amiben Emma Thompson szerepelt, és Seamus McGarvey vett fel stb. stb. stb., és együtt dolgoztam ezekkel a brillians emberekkel, akik közül néhányan a mai napig közeli barátaim és időnként kollégáim. Beteg mód szerencsés voltam. 
Amikor abbahagytam az iskolát, és el akartam kezdeni ebből élni, Alan megszervezett egy találkozót az ügynökével. 
Az első meghallgatás, amit az ügynök szervezett nekem, a Harry Potterért volt. 
Amikor először megérkeztem a Leavesden Studiosba és először találkoztam David Heymannel, azt mondta, épp az előbb hívta Alan, és elmondta, milyen csodálatos vagyok, és mérges lenne, ha nem szerződtetne. Szerződtetett. 
Amikor odaértünk a forgatási helyszínre (A forgatási helyszínre, így, nagy betűvel. Jo Rowling elméjének kibaszottul varázslatos világába, amit életre keltettek és mi ott sétálgattunk és megérintettük és részei lettünk annak, hogy megmutassuk az egész világnak), Alan bemutatott engem gyakorlatilag minden nagy brit színésznek, akiről valaha hallottam. Azt mondta nekik, "ez az én srácom". 
Amikor elmondtam, mennyire élveztem a Private Livest, amiben ő is szerepelt, meghívott engem és a legjobb haveromat New Yorkba egy hétvégére, hogy lakjunk nála és nézzük meg újra. Jegyet vett nekünk, hogy minden este megnézhessük, elvitt minket hajókázni és megmutatta a Nagy Almát. 

Amikor a barátom, Donny írt egy darabot, amiben azt akarta, hogy szerepeljek, elküldtem Alannek, és reménykedtem, hogy tanácsot ad, hol mutathatnánk be. Akkor kapta meg, amikor épp felszállt egy repülőre. Amikor leszálltak, küldött egy e-mailt, elolvasta az egészet és imádta. Két nappal később megkaptuk a darab egy nyomtatott verzióját egy csomó javaslattal, hogy hol szerkesszük, vágjunk ki belőle, a kézírásával voltak rajta kommentek mindenféléről, és egy két oldalas dicsérő levél Donnynak, és tanácsok, hová forduljon a darabbal. 

Ugyanezt tette a következő négy verzióval is. Ennek. Soha. Nem. Lett. Vége. Húsz éven keresztül minden Alannel kapcsolatos tapasztalatom ilyen volt. Épp reklámkörúton volt valahol a világon, épp befejezett egy broadway előadást vagy épp forgatni kezdett egy filmet - egy csomó projekttel színészként, rendezőként, íróként, igazgatósági tagként, mentorként a háttérben - és ha valamire szükségem volt, rögtön órákat áldozott rám az idejéből. ÉS, lenyűgöző módon még legalább egy tucat embert tudok, akiknek ugyanilyen kapcsolata volt vele. Ő volt a mi Tündérkeresztapánk. Ő volt a suttogás a jó füledbe a megfelelő időben. Ő volt a biztató üzenet, amikor úgy érezte, mindig helyesen, hogy szükséged van rá. Ő volt az utazási pénz, amikor nehéz idők jártak. Hogy hogy talált időt, vagy egyáltalán szándékot minderre, az rejtély számomra. Ő volt a legnagylelkűbb, bölcsebb, támogatóbb, tehetségesebb, karizmatikusabb, empatikusabb ember, akit valaha ismertem. 

Mielőtt utoljára láttam, Alan - nem tudtam róla - tíz napot kórházban töltött. Épp aznap engedték ki... és tartotta a színházi találkánk időpontját. Furcsa módon hálás vagyok ezért az ijesztő epizódért, mert rájöttem, hogy még halandó hús és vér és már elért egy kort, és nem mindig lesz ott. Aznap este, amikor elváltunk, megöleltem, és elmondtam neki, hogy szeretem és ezért most nagyon hálás vagyok. 

Hétfő reggel elkezdődnek egy új darab próbái. Ez lesz az első alkalom 13 éves korom óta, hogy elköteleződök egy ilyen projekt iránt, és nem tudom felhívni Alant, hogy tanácsot kérjek, és számítsak a támogatására, amikor épp rohadtul meg vagyok ijedve. Csak remélni tudom, hogy elég sok minden ragadt rám, hogy innentől egyedül is bírjam. Őszintén nem vagyok biztos benne... 

Jó éjt, Alan. Minden nap hiányozni fogsz. 

Afshan Azad (Padma Patil)


MI. NEM. EZ NEM LEHET IGAZ
Összetört a szívem és elképzelhetetlenül le vagyok most sújtva .
A világ elveszítette az egyik legnagyszerűbb és legkedvesebb színészt. #ikon
Nagy ölelés a Potter családnak <3 nbsp="" p=""> A random beszélgetésünktől kezdve, a rántotta iránti szereteteden keresztül a Pitonként összehozott ijesztgetéseidig - Köszönöm.
#NyugodjbékébenAlanRickman





Scarlett Byrne (Pansy Parkinson)


Teljesen le vagyok sújtva. Alan Rickman, hiányozni fogsz. #NyugodjbékébenAlanRickman


Anna Shaffer (Romilda Vane)


Emlékszem, Alan Rickmannel ültem az ebédnél, és szó szerint éreztem, hogy árad belőle a tehetség, félelmetes és csodálatos volt. 

Lee Ingleby (Stan Shunpike)


Alan Rickman. Szörnyen szomorú


Stan Yanevski (Viktor Krum)


Nyugodj békében, Alan Rickman. Megtiszteltetés volt ismerni téged és veled dolgozni. Szomorú, szomorú hír :( 

Nincsenek szavaim. Mély szomorúságot érzek és a szívemet összeszorítja a fájdalom. A világ elvesztette az egyik legnagyobb színészét. #AlanRickman



Jamie Campbell Bower (fiatal Grindelwald)


Lesújt, hogy arról kell hallanom, Alan Rickman eltávozott. Abban a szerencsében volt részem, hogy az első filmemen vele dolgozhattam. Igazi legenda és úriember. 




Bonnie Wright (Ginny)


Fiatal színészként elképesztően szerencsés voltam, hogy Alannel dolgozhattam, és tanúja lehettem könnyed módszereinek. Ritka képessége volt arra, hogy megváltoztassa a forgatás energiáját abban a pillanatban, hogy besétált. Soha nem fogom elfelejteni a mély, kimért és színpadias hangját. Az egész Potter családnak hiányozni fog.

4 megjegyzés

Írj megjegyzést
Lily Black
AUTHOR
2016. január 14. 21:00 delete

Jo elvesztette, a zegyik legértékesebb horcruxát.. .:(

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2016. január 14. 21:50 delete

Borzalmasan szomorú! A viág egy sötétebb hely lett nélküled, Alan. *pálcát emel*

Reply
avatar
2016. január 14. 23:44 delete

❤ soha nem felejtünk😢😢

Reply
avatar
Dóra Kovács
AUTHOR
2016. január 15. 13:17 delete

*Pálcát emel* =( =( ❤❤❤

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!