Breaking News

Trónok harcát néztem - Beszámoló az évadzáróról

A mai reggelem némi pánikkal indult: felkeltem megnézni a Trónok harca évadzáróját, majd rájöttem, hogy nincs net. Egy kisebb szívroham: nem csak, hogy nem tudom megnézni a részt, de el kell zárnom a netet egész napra, mert nem akartam spoilerbe botlani, a világért sem. 

Szomorú sorsomba beletörődve jöttem dolgozni, amikor is elmeséltem bánatomat a munkatársamnak. Mire a válasz: hát nézd meg itt, engem nem zavar. 

Szóval a mai munkanapomat Trónok harcával kezdtem, és úristen, milyen jól tettem! Már az előző részt is nagyon szerettem, és epic csatajelenet meg minden, de ezt a részt egyenesen imádtam. 

Innentől kezdve a bejegyzés spoileres a Trónok harca hatodik évadának évadzáró epizódjára nézve!

Hirtelenjében azt se tudjam, hol kéne kezdenem. 

De jobb ötlet híján kezdem az elején. Amikor elindítottam a részt, először azt hittem, rossz zene megy alatta - mondjuk elindult a háttérben valami reklám. Valahogy a nagy tárgyalás előtti résznél meglepett a zene, annyira nem Trónok harcás volt. Aztán rájöttem, mire megy ki az egész. Nagyon lassú volt, nagyon készülődős - tipikus vihar előtti csend. Számítottam valami meglepetésre már Loras tárgyalásánál is, de az még nem sokkolt annyira, még ha meg is lepett, hogy simán megbélyegzik. Közben viszont már a szemem Cersei-n volt, és vártam, hogy lesz-e tűz. Lett. Bevallom őszintén, ennél nagyobb balhéra számítottam. Bár látványos volt a robbanás, annyira felkészítettek a wildfire-re, hogy azt hittem, meg se lehet majd fékezni, és magával sodor majd mindent és mindenkit. 



Nem így alakult, bár azért így is voltak meglepetések: Margaery halála még így is meglepett, meggyőződésem volt, hogy valahogy túlélik. Tudjuk, Trónok harca, hullanak a szereplők, ebben az évadban pedig sokan tértek vissza, így nyilván valakinek vesznie kellett. Ezzel együtt is meglepett, hogy Margaery volt az, meggyőződésem, hogy ebben a szereplőben lett volna még történet. Ráadásul kicsit értetlenül állok így a szektás dolog előtt: vártam a nagy összeesküvés-elméletet, hogy kiderül, mi is volt pontosan Margaery terve, és mit üzengetett a rózsával, de ez így bizony elmaradt. 

Ennél is nagyobb sokk volt viszont Tommen halála. Azt hittem, sír vagy dúl-fúl majd, és szembesíti vele az anyját, hogy mit tett. Arra, hogy a következő jelenetben kiveti magát az a ablakon, abszolút nem készültem. 

Meg meglepőbb volt számomra viszont Cersei érzelemmentessége. Tudjuk, hogy Cersei Cersei, de nem gondoltam volna, hogy ennyire semlegesen tudomásul veszi az utolsó gyermeke halálát, amit ráadásul ő okozott, még ha közvetve is. Most már tényleg meggyőződésem, hogy Cersei-nél elpattant valami, és nem teljesen normális. (Mondjuk azért a bosszú résznél jót A rész végére ő lett a Mad Queen - csak remélni merem, hamarosan tesz róla valaki, hogy ne legyen ott sokáig. Külön sokkoló volt látni, ahogy mindezt Jamie végignézi, nagyon kíváncsi leszek a reakciójára hosszú távon. 

És ha már Lannisterekről beszélünk, a rész egyik legmeghatóbb jelenete számomra az volt, amikor Dany kinevezte Tyriont a jobb kezének, westerosi szokás szerint. Mindkettőjük szempontjából fontos pillanat volt, külön pirospontot érdemel az aranyos bizonytalanság Dany részéről (nem volt biztos benne, hogy úgy néz ki, ahogy kellene). Daariót sajnáltam kicsit, még akkor is, ha számítottam arra, ami történt. De így volt kerek, ami történt. És a szövetség, amit kiépített maga köré, nem semmi. (Erre meg még egy dologra Danyvel kapcsolatban még visszatérünk.)



Samék is visszatértek, bár igazából túl sok minden nem történt velük, nagy kérdőjelek vannak ott is. A leláncolt könyvek látványa azért kellően meglepő volt ahhoz, hogy maradandó legyen a jelenet. 

És nem szabad megfeledkezni arról sem, ami a Freyeknél történt. Annyira, de annyira örültem, még úgy is, hogy elképesztően sokkoló volt a nagy fordulat. Először azt hittem, Jamie csinál majd valamit, de tőle csak egy beszólást kaptunk. Utána viszont... Abszolút nem számítottam rá, hogy Arya megjelenik, de gratula, csajszi! Hát az nem semmi volt, nem vagyok nagy Arya-rajongó, de ezért most minden pontot megérdemel. Magáról a jelenetről a Sweeney Todd jutott eszembe, mindenesetre szép elégtételt jelentett. Az egyetlen dolog, amit nem értek, Arya arcváltása volt. Úgy érzem, kicsit lemaradtunk, azt hittem, azzal, hogy Arya kinyilatkoztatta, nem csak egy lány, hanem Arya Stark, nem lesz ilyen képessége. De úgy tűnik, van, és alig várom, hogy végigpusztítsa a listáját - ha már egy kitérőt tett hazafelé, belefér még néhány. (Á, nem vagyok vérengző, ha Trónok harcáról van szó. Ááá.)



Volt még egy meglepetés is a részben: visszatértünk Dorne-ban, még ha csak egy jelenet erejére is. És azt kell mondanom, erre abszolút nem számítottam. Dorne szövetségre lép a Tyrellekkel - a közös ellenség, a Lannisterek miatt ez még egy dolog. De hogy mindezeken felül ráadásul Danyvel is? Te jó ég! Az öreglányt nagyon bírtam, ahogy mindhárom lányt leosztotta, zseniális volt. 

És egyébként ennek még egy vetülete: Dany igazi csajháborút indít. Gondolkoztatok már ezen? Ne számítsuk a Dothraki meg az Unsullied hadseregeket, mert azokat már ő vezeti, de ezeken kívül minden szövetségese nő! A Tyrellek, a Dorne-iak és a Greyjoyok vezetője is nő jelen pillanatban. Ez az évad tényleg a Girl Power jegyében telt a rengeteg nemi erőszak után. Kíváncsi vagyok, mi lesz még. 

És hát... természetesen a végére tartogattam a csemegét, amire mindenki várt. Bran tulajdonképpen mindenkit már csak azért érdekelt, hogy nézze már meg végre, mi történt a múltban. És végre, végre, végre meg is történt! De elég ravasz módon csinálták: ugyanis Jon neve nem hangzott el, suttogás volt csupán az üzenet, amit Nednek mondott. Kérdés: vajon Bran fejében összeáll a kép, hogy Jon az? Mert komolyan, ha még azon is szenvedni fogunk, hogy nem jön rá... Mindenesetre a nézősereg számára most már minden biztos. Imádtam, ahogy szavak nélkül, a csecsemőről Jonra vágással megerősítették a teóriát, ami immáron bizonyosság: Jon nem Ned fattya, hanem Ned testvérének és Rhaegarnak a gyermeke, azaz Targaryen ÉS Stark. Ha ez kiderül, az nem kicsit rendezi majd át az erőviszonyokat. 



Mindenesetre külön pirospont, hogy a sorozat készítői meg sem várták, hogy ez bekövetkezzen. Jon kezébe nem úgy kerül hatalom, hogy örökli. Jon kiharcolta magának. Fattyúként került a Stark család élére, fattyúként fogadta el mindenki jogos vezetőjének. Nem félelmükben, pusztán azért, amit Jon tettei kiköveteltek maguknak. Hatalmas taps neki is, Lady Mormontnak is, aki szépen lealázta az összes északi vezetőt. (Girl Power megint csak.) Azt kell mondanom, eljutottunk odáig, hogy megkönnyeztem egy jelenetet: már Tyrion kinevezésénél is közel jártam, de Jon megválasztása már tényleg átbillentett, annyira megható volt.

Nagyon remélem, Sansa nem kezd el keverni most, hogy végre megkedvelte, Kisujj manipulációiból már így is bőven elég volt. Illetve említést érdemel még Melissandre dolga is, Egy újabb kérdőjel a sorozat szempontjából, és bármennyire utálom is, örültem, hogy nem ölték meg. Lesz még szerepe. És annak is örülök, hogy nem volt könyörtelen azzal, aki visszahozta az életbe - rendezte a tartozását, életet az életért. Ez nagyon jonos. 

A részt minden kérdőjel ellenére a teljesség érzése hatotta át számomra a végére. Választ kaptunk az egyik legnagyobb kérdésre, ráadásul úgy tűnik, összeállnak a szövetségek szépen lassan. És megtörtént, amire szintén régen vártunk: Dany elindult Westeros felé. Az egész nagyon epic volt, és a gondolat, hogy ott van Dany is, akit szeretek, és Jon is, akit szeretek, hatalmas öröm. 

Ó, és megjött a tél! Amikor elhangzott, és Sansa és Jon összemosolyogtak, szintén nagyon jó pillanat volt, még ha ők már tudják is, ez mit jelent, és az abszolút nem vidám. 

És akkor a végén az, amiről írtam Danynél, hogy még visszatérünk rá. A teória. Valamikor az első évad táján tettem le arról, hogy Danyt Jonnal shippeljem. Mindkettőt nagyon szeretem, külön-külön, és ahogy haladtak előre az évadok, egyre kevésbé tudtam őket párként elképzelni. De most valahogy olyan érzésem van, hogy efelé tartunk. Dany elejtettem megjegyzései a házasságról olyanok voltak a számomra, mint az, ahogyan a wildfire-t emlegették részeken keresztül. Ráadásul régóta teóriáznak rajta, hogy a sorozat címe A tűz és jég dala - Dany a tűz, Jon a jég, ez is mutathat egy ilyen lezárás irányába. Arról nem is beszélve, hogy a Trónok harca ihletője a Rózsák háborúja volt, ami pedig egy házassággal zárult: a két oldal összeköttetett, és két rózsából egy lett. Meglátjuk. 

Ami biztos: imádtam a részt, és nagy várakozással tekintek a jövő évadra. Egészséges módon tele vagyok kérdésekkel, mégis úgy érzem, ezzel a résszel kerek lett az évad, és elindulunk az úton a végkifejletig, amire vártunk. 

Nincsenek megjegyzések