Kérdezz-Felelek

Kicsit sok időbe telt, de megválaszoltam a nekem küldött kérdéseiteket végre.

Könyves kérdések

Volt már olyan, hogy olvasói válságon mentél keresztül? Hogy terelted magad vissza az offline térbe, hogy ismét kedvet kapj az olvasásra?

Persze, melyik könyvmolynak nem? Annak idején ITT írtam is róla, legutóbb pedig ITT írtam róla. Szerintem az "olvasói válságok" olyanoknál, akik sokat olvasnak, természetesek. Ha meg még esetleg komolyabban is foglalkoznak az olvasással (mondjuk bloggerek vagy ez a munkájuk), azoknál még inkább előfordul. Ez nem jelenti azt, hogy az ember nem olvas, de van, amikor jobban csúsznak a könyvek, van, amikor kevésbé.

És hogy a kérdés második felére is válaszoljak. Igazából a visszaterelés az offline térbe így azért kicsit döcög nálam - alapból nem az offline-online dolog okozza a válságaimat. De nem csak ezért... én akkor is olvasok, ha épp olvasói válságomat élem, szóval igazából nem szó szerinti visszaterelésről van szó. Inkább arról, hogy mit és mennyit olvasok.

Nálam ami a leginkább bevált, az a zsánerek és nyelvek váltogatása. Akármennyire is szeret valamit az ember, ha nagy mennyiségben kaphat, besokallhat. Ez mondjuk nálam főként a depresszív disztópiáknál szokott hamar jelentkezni, de pl. NA könyvekből is elég hamar be lehet sokallni, és akkor egy ponton már azt érzi az ember, hogy mind egyforma. Szóval én váltogatni szoktak őket, amennyire lehetőségem van: olvasok egy NA-t, aztán egy YA-t, olvasok egy realisztikusat, aztán egy fantasyt... Bár erre nem mindig van lehetőség. De szoktam váltogatni a nyelveket is, egy idő után hiányzik, hogy angolul olvassak. Meg az is segít, ha mondjuk egy időben sok recenziót olvasok, ha kicsit hátralépek, és olvasok mást is, amit nem kell értékelnem. Ó, és az olvasói válságaimban is olvasok - előveszem a régi kedvenceket, és újraolvasom őket.

Szóval talán a legfontosabb a változatosság.

Mi a kedvenc helyed az olvasásra?

Az ágyam.

Van-e olyan könyv vagy könyvsorozat, amely, ha nem is változtatta meg az életed, egyértelműen jobbá tette. Ha van, akkor kifejtenéd kérlek?

Persze, több is.

Korábban összeállítottam egy ilyen listát, ha gondolod, megnézheted ITT. A lényeg nagyjából változatlan, bár persze tudnék még hozzáadni a listához itt-ott, ha nagyon akarnék. De akkor órákig olvashatnátok.

Rachel Vincent - Vérmacskák sorozatát olvastad es ha igen mi a véleményed róla?

Az első két részt olvastam, az elsőről írtam is értékelést. Nagyon tetszett, de aztán valahogy útközben elvesztettük egymást, pedig közben veszegettem tovább a részeket, igaz, mind még mindig nincs meg. Mindenképp pótolni fogom, az egyik nagy bűnöm, hogy nem fejeztem még be.

Kik a kedvenc íróid és mik a kedvenc könyveid?

Ó, mennyi időd van? Alapvetően nem szeretek kedvenceket választani, mert nem igazán látom értelmét ennyire rágörcsölni - meg mert döntésképtelen vagyok, az ismerőseim mesélhetnének. Talán Rowlingot, Cassandra Clare-t, Julia Quinnt, Linda Kage-et és Jane Austent emelném ki, legalábbis most elsőre ők ugrottak be, de vannak még jó néhányan, akiket nagyon szeretek, és amúgy is nehéz ez, mert van, akinek egy-egy könyvét imádom, ám ettől kedvencnek nevezni talán még túlzás lenne. De olyanok nagyon sokan vannak, akiknek a könyvét szó nélkül megveszem, amikor érkeznek. A kedvenc könyveim pedig nagyjából az ő könyveik lennének.

Egy évben kb. hány könyvet olvasol el?

Elég változó, az utóbbi néhány évben folyamatosan 200 fölött volt az új elolvasott könyveim száma (az újraolvasásaim sosem számolom), egyik évben 300 fölött. Idén nem biztos, hogy meglesz, mert elég sok más foglalta le az időmet, talán a 150 lesz most a mérföldkő, de ezzel sincs gondom.

Egyébként ha esetleg érdekel, Molyon vezetem az olvasásaim.

Melyik a kedvenc Cassandra Clare könyved?

Hű, de nehéz kérdés. Talán... a Lady Midnightot mondanám most.

Van olyan könyv, amit nagyon régóta szeretnél elolvasni, de valahogy mindig elmarad?

Mennyi időd van? Hosszú a lista. Rengeteg ilyen könyv van. Klasszikus is, mai is. A Szép új világ például újra meg újra felbukkan az életemben, de az elolvasásáig eddig még nem jutottam el. De évek óta tervezem már folytatni végre a Percy Jackson sorozatot az új, ötödik rész utáni könyvekkel, meg is vettem mindet, de még mindig nem jutottam el a megvalósításig. És még sorolhatnám.

Mit jelent számodra az olvasás?

Túlzás lenne azt írni, hogy az életem, de az biztos, hogy nem tudom elképzelni olvasás nélkül a napjaimat.

Hobbi, munka, álmok, barátok - a számomra fontos dolgok nagy százaléka valamilyen formában az olvasással kapcsolatos, legalább távolról.

Van olyan mondat, amely egy könyv/sorozat híres mondata és nagyon megmaradt benned?(pl. Hp: after all this times? Always.)

Például a fenti. :)

De amúgy sok ilyen van. Nem vezetek listát róluk, így nem tudok most mindent felsorolni, de... Tutira a listán lenne az is, hogy

"All the stories are true" - Csontváros.

"Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség." - Büszkeség és balítélet

"Önmagunk szeretete egy életre szóló románc kezdete." - Az eszményi férj

"May the odds be ever in your favor" - Hunger Games

Ó, nem sorolom tovább, rengeteg van.

Melyik könyv a jelenlegi kedvenced?

Nem nagyon hiszem, hogy közel s távol van bármi, ami letaszíthatja a tróntól a Harry Pottert, ha muszáj választanom.

Melyik könyvet bírod mindig újraolvasni?

Nagyon sok ilyen van, rengeteg könyvet rengetegszer újraolvasok. A legtöbb kedvencemre igaz ez. Illetve... romantikus és történelmi romantikusokat rendszeresen újraolvasok, akár 30-40x is, elég jól leszedálnak az ideges pillanataimban.

Blogos kérdések

Magam is kezdő blogger vagyok, de sajnos senki sem olvassa a bejegyzéseimet (eddig 2 vagy 3 van fent). Nem tervezel a közeljövőben írni egy bejegyzést ifjú, kezdő bloggerek számára?

Kb. milliószor nekiálltam ilyen bejegyzésnek, illetve bejegyzéseknek. A problémám mindig az, hogy annyi mindent lehetne erről írni, hogy a mennyiség végül maga alá temet, megállapítom, hogy egy egész könyv is kevés lenne vagy akár egy komplett tanfolyamot indíthatnék, aztán végül elmarad a dolog.

Mindenesetre a kérdésed első felére válaszolva: senkinek sem lesz olvasótábora egy-két hónap alatt. Tudom, hogy ezt sok olvasóval könnyű mondani és úgy tűnik, mintha csak legyintenék a kérdésre, valójában viszont tényleg ez az igazság. Mindenki elkezdi valahol, és ne felejtsétek el, hogy a legtöbb blogger, akiket nagy eséllyel olvastok, valószínűleg évek óta csinálja, vagy volt valaki, aki a kezdetekben megtámogatta kissé. Ez szerintem kivétel nélkül mindenkire igaz. Mindenki kevés olvasóval kezdi, aztán vagy kinövi magát, vagy nem.

Mire én ennek a blognak nekiálltam, már jó néhány blog volt a hátam mögött, ahonnan hoztam az olvasóimat - vagy legalábbis egy részüket. De nekem is megvolt az az időszakom, amikor alig követték, amit csinálok - és egész konkrétan minden olvasómat név szerint ismertem. Nem azért, mert mind ismerőseim voltak, hanem mert annyira kevesen voltak.

Ideális esetben viszont ez is elég. Nem mondom, hogy nem szeretnének a legtöbben nőni és nem baromi jó érzés, ha az ember blogját sokan követik, de nem csak azért "kell" blogolni. A lelkesedés, a belefektetett energia előbb-utóbb remélhetőleg átjön.

És hogy azért tippeket is adjak, néhány fontos dolog:

Egyediség: mindig találjatok valamit, ami csak a tiétek. Persze jó esetben a stílusotok alapjáraton megkülönböztet titeket másoktól, de ez nem feltétlenül elég. A jó ötletek, a csak rátok jellemző dolgok kifizetődnek, még ha eleinte könnyebb is "másolni" a nagyokat.

Design: Halálig ismételgetett gondolat, de mindig igaz és megkerülhetetlen. Egyszerűen is lehet jó designt készíteni, ez nem arról szól, hogy valaki mennyire tud bánni a html kódokkal - bár nyilván az nem hátrány. De ha egy blog első ránézésre taszít, ha olvashatatlan a szöveg, mert annyira kicsi, vagy minden dőlt, esetleg túl nagy vagy túl kicsi a kontraszt a betűszín vagy a háttér között, és kifolyik az ember szeme olvasás közben... Nos, ezek olyasmik, amik döntőek lehetnek.

Helyesírás és fogalmazás: Blogot indítani gyerekjáték. Jól írni nem az. Nyilván mindenki elkezdi valahol, de ez nem mentség arra, ha egy szöveg nem stimmel. Bár nem szeretem, ha megkötik a kezem, azért a fogalmazásnak is megvannak a maga szabályai, amiket nem lehet megkerülni blogposztokban sem. Eleje, vége, közepe. Központozás. Helyesírás. Értelmes, kerek mondatok, átgondolt tartalom. Enélkül nem megy.

Tartalom: Apropó, tartalom. Ha valaki könyves blogot indít, megkerülhetetlen a kérdés: egy értékelés jó esetben nem 5 soros és nem csak a sztorit meséli el benne az ember. Persze a hosszú vs. rövid téma vitatható, mert kétségtelenül megvannak a rövid értékelések értékei is, de a rövid is lehet túl rövid. 5 sor nekem nem értékelés.

Közösségi aktivitás: Az olvasók senkinek nem repülnek a... blogjára. Kell, hogy valahogy odataláljanak. Ehhez ma már tök jó eszközt jelentenek a közösségi oldalak. Aktívnak kell lenni Facebookon, Instagramon, Molyon. És ez nem csak megosztogatást jelent az ember saját oldalán, hanem például kommentelgetést másokén. Ez persze egy idő nagy eséllyel elmarad, ha már megvan az ember követőbázisa, mert akkor velük van elfoglalva, nem máshol kommentel, vagy legalábbis nem állandóan, de az ismertséget növeli.

Na a legfontosabbakat talán lefedtem. Ennyivel már szerintem lehet sikeres egy blog, bár nyilván ezek általános dolgok.

Nekem sok kérdésem van hozzád de most csak kettőt teszek fel:

Mikor elindítottad a blogod mi volt vele a célod? Elérted azt a célt? :)

Hű, de egyszerű, mégis mennyire nehéz kérdés.

Őszintén? A fene se emlékszik már. A blogom elindításának körülményei kicsit bonyolultabb, mint valószínűleg a legtöbb könyves bloggernél. Ez már a sokadik blogom, és a könyves bloghoz kicsit... odasodródtam. Először fanfices blogjaim voltak, aztán vegyes tematikájú, aztán az Árnyvadász rajongói oldal... átfedésekkel. Közben már ezt a könyves blogot is létrehoztam, mert ilyen közegben mozogtam, és tök fura volt, hogy mindenki könyves blogger, aki az ilyen találkozón körülvett, én meg nem, miközben imádok olvasni. De aztán valahogy nem találtam magam benne, és állandóan jegeltem a témát.

Végül a kiváltó oka annak, hogy rendszeresen kezdtem frissíteni az volt, hogy Blogturné Klub alapítótag lettem, és ezt nem akartam a régi, vegyes tematikájú oldalon csinálni. Ha ezt vesszük célnak, akkor ez sikerült, hiszen a mai napig BTK tag vagyok és posztolok.

Ennél nagyobb dolgokban gondolkozva: szerettem blogolni, szerettem olvasni, adta magát. És ez sem változott.

Az meg hab a tortán, hogy úgy tűnik, vannak, akiket érdekel, amiket itt összehordok.

Én arra lennék kívancsi, hogyan egyezteted össze a blogolást (ilyen sok és naprakész bejegyzésekkel) a mindennapi életeddel. :)

Nehezen. Maradjunk annyiban, hogy soha nem unatkozom. De szerencsém van a munkámmal, ha épp üresjárat van, senki nem szól semmit, ha átkapcsolok fejben, és megírok egy blogbejegyzést. Lehet, hogy háromszor kell belevágnom, mire sikerül megírnom napközben, de hát... így is tök jó fejek, hogy nem várják el, hogy meredjek magam elé a monitorra, ha épp két feladat között vagyok vagy visszahívásra várok.

Személyes kérdések

Melyik roxforti házba tartozol?

Hollóhát a végsőkig! 👍 Alapból is, a Pottermore szerint is, meg egyébként mindenféle kvíz szerint. Nálam ez elég egyértelmű.

Mi a patrónusod? (a te véleményed és nem a Pottermore alapján ;)

Kacsa!

Mindig ámulok rajta, hogy olyan olvasott vagy, és mennyi könyvet olvasol ki viszonylag rövid idő alatt. Hogy van erre időd a munka mellett? Hogy nem zavarodsz össze a történetekben, és kevered össze az eseményeket?

Nem voltam biztos benne, hogy ezt melyik kategóriába tegyem, de végül itt kötött ki, a személyesek között.

Na szóval, kezdjük az elején: nehezen van rá időm, és egyre nehezebben. Amikor a blogot indítottam, egyetemista voltam, és bár mellette dolgoztam, több időm volt, mint most. Azóta, hogy 8 órás, bejárós munkám van - ráadásul egy másik mellett -, sokkal nagyobb gondot jelent, hogy beiktassam az olvasást a mindennapokba. Vagyis hogy új könyveket iktassak a mindennapokba, mert olvasni akkor is szoktam, amikor fáradt vagyok, csak általában akkor régieket olvasok újra.

De mindig is hittem, és most is hiszem, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. Nem mondom, hogy a munkák óta olyan fennhangon tudom hangoztatni ezt, mint előtte, de azt továbbra is hiszem, hogy lehet itt-ott elcsípni az időből. Súlyozni kell, mi a fontos. Nekem az olvasás nyilván az, nem csak azért, mert szeretek olvasni, hanem azért is, mert része a munkámnak és ugye itt van ez a blog is.

Egyébként segít, hogy általában gyorsan olvasok.

Ami a belezavarodást illeti, vallomással tartozom: előfordul, hogy belezavarodom, esetleg elfelejtem. Pont a nyáron beszélgettem Bessenyei Gáborral egy könyvről, és gyanús volt, hogy olvastam, de az istennek nem tudtam felidézni belőle semmit. Nyilván, ha belelapoznék, előjönnének az emlékek, talán már az értékelésem olvasása is elég lenne. De vannak olyan sokszor előforduló témák, nevek, amik hajlamosak megzavarni az embert hosszú távon. A nevekkel különösen bajban vagyok, annyi az egyforma. Ezzel együtt ez a ritkább, legalább a cselekményre és egy-egy lényegesebb elemre legalább szoktam emlékezni. De nyilván a nagyon jó és a nagyon rossz könyvekre jobban. Általában a közepesek szenvedik meg a memóriámat leginkább.

Könnyen találtál hasonló érdeklődésű baráti kört, akikkel tudsz könyvekről beszélgetni?

Érdekes módon a legjobb barátnőim nem könyvmolyok. Az egyikük szeret olvasni, rá tukmálom időnként a könyveket, de ő sem akkora a könyvmoly, a másik kettő meg... Szóval nem mondhatnám, hogy könnyen ment a dolog, egészen addig, amíg el nem kezdtem találkozni a többi bloggerrel és nem lett a Blogturné Klub. Azóta több a könyves barátom, ismerősöm, de a legjobb barátaim nem nagyon értik ezt a mániámat. De talán nem is baj. Segítenek kicsit a könyvek nélküli világ talaján maradni.

Nehéz a blogolást és az olvasást összeegyeztetni a magánéleteddel?

Nem különösebben. Időt találok mindkettőre, bár nem mondom, hogy időnként nem lehet idegesítő az ismerőseimnek, hogy állandóan akad egy könyv a közelemben, vagy a blogomat frissítgetem. De inkább az lehet furcsa nekik, hogy nem értik a dolgot. Eléggé próbálom szétválasztani a magánéletemet és a blogolást, és ha az ismerősök tudnak is róla, hogy blogolok, nem igazán tudnak vele mit kezdeni, mert nem foglalkoznak ilyesmivel. Nem igazán követik az oldalamat, nem értik, mit miért csinálok és miért olvasok ennyit. Szóval szerintem az életemnek ez a része egy hatalmas kérdőjel nekik, de hát... ez van.

A színházban mi a munkád? / Több bejegyzésben is olvastam már, hogy színházban dolgozol. Milyen munkakörben? És melyik színházban?

Hivatalos megjelölésem szerint marketing asszisztens és sajtóreferens vagyok, a tatabányai Jászai Mari Színháznál. A gyakorlatban nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy én szervezem az interjúkat a színészekkel, egyeztetgetem a hirdetéseket, intézem a fotózásokat és felvételeket, vezetem a színház honlapját és közösségi oldalait, ilyesmi. De mindig vannak meglepetések - például amikor nekem kell elkészítenem egy-egy interjút, az első ilyen tavaly Simon Kornéllal volt, nem kicsit voltam ideges, de nagyon aranyos volt. És idén is jön vissza rendezni hozzánk, nagyon várom.

5 éves terv?

Nem foglalkozom tervezgetéssel a szónak ebben az értelmében. Nyilván vannak terveim és céljaim, de ez az 5-10 éves terv nekem túl... kötött és kiszámíthatatlan. Nem hiszem, hogy lenne értelme azon stresszelnem, hogy bizonyos dolgokat elérek-e x éven belül, és ha nem, akkor esetleg dugámba dőlni, hogy nem jött össze. Sok olyasmi történt velem, amiről álmodni sem mertem volna, és imádom, szóval... ha nem is hagyom magam cél nélkül sodródni az árral, nem készítek X éves terveket.

Meg egyébként is... elég általános dolgok lennének. Remélem, jó munkám lesz, párkapcsolatom, továbbra is blogolhatok és lesznek olvasóim, esetleg könyvem... Meglátjuk.

Szia !! Az én kérdésem az lenne, hogy miért pont a Deszy nevet választottad, hogy honnan jött, vagy akár ez egy könyvszereplő?

Ez visszatérő kérdés, és mindig jót mosolygok. Ugyanis... a szüleimet kellene erről megkérdezni, mert bármilyen meglepő, ez nem valami blogos álnév. Engem születésem óta így hív mindenki, aki ismer, még a nagymamám is. Gyakorlatilag csak a távoli ismerősök, az idegenek és némelyik tanárom hív Mercinek, mindenki másnak Deszy vagyok. (Maximum leírni nem így írják.)

És hogy röviden összefoglaljam: Mercédesz a keresztnevem, és a szüleim kerestek valami becenevet, ami nem a Merci. Így lett a MercéDESZ-ből Deszi, mint ahogy a BernaDETT-ből Detti. Általános felsőben kezdtem el y-nal írni, mert az akkor nagyon menő volt, meg egyébként is y-ra végződik a vezetéknevem és csak kb. kismilliószor ismételgettem már, hogy y-nal a végén. Akkoriban kezdtem el regisztrálgatni az interneten mindenhová, természetesen Deszy néven, és mivel ez nem túl gyakori, általában nem is volt foglalt a felhasználónév.

Szóval... uncsi sztori, szimplán a becenevemet használom, mint a legtöbben. Csak nekem az épp nem Eszti vagy Ancsi, hanem valami... ritkább.

(De azért érintett a nevemben egy könyvszereplő, ha már felmerült a kérdés. Anyum szerette a Monte Cristo grófját, abban volt Mercedes nevű szereplő. Elég gyászos sztorit választott, de hát na. És azt sem gondolták szerintem teljesen végig, hogy Apa autószerelő, és mennyit hallgathatom majd a vicceket.)

Szeretnél valamikor saját könyvet írni?😊 / Szeretnél valaha könyvet írni és ha igen, milyen műfajban?

Igen, régóta tervben van. De ahogy valaki a héten rámutatott az alábbi videóval, nem nagyon haladok: