Olvasói válság, yay!

Szerintem a legtöbb blogger előbb-utóbb eljut az olvasói válság kérdéséig, valamilyen okból, ami igazából bármi lehet. Csak néhány, ami most eszembe jut: 

• Túl sok olvasás
• Túl sok könyv olvasása ugyanolyan témában
• Fáradtság
• Időhiány
• Rástresszelés az értékelésekre
• Várnak a recik, de pont azokhoz nincs kedve az embernek

És ha esetleg még sem jön a mumus, akkor ott van még egy dolog, amiért szóba kerülhet: a blogolvasó. Ugyanis én is nem egyszer kaptam kérdést azzal kapcsolatban, mondjam már meg a tutit, mit lehet ilyenkor tenni. 

Az okokat sorolhatnám még hosszan, nem fogom, mindenesetre nálam is beütött a krach. És akkor ilyenkor ülök itt nagy okosan, a korábban megosztott tanácsaimmal, és nézek bamba arccal, hogy miért nem segít semmi? 

A magam részéről tudom, hogy mi okozta a válságot - nagyjából a fentiek közül az összes pontot kipipálhatom szépen, egymás után. Van az ember agyának egy tűrőképessége, amikor is szépen, kedvesen közli: Álljál már le! 

Persze az ember nagy eséllyel ilyenkor sem bújik ki a bőréből, nekem nem is annyira az olvasás maga hiányzik - bár nyilván az is -, hanem a jó történetek. 

Sokszor, amikor olyanokkal kezdem boncolgatni az olvasás kérdését, akik állítják, nem szeretnek olvasni, ide jutunk vissza. Mert én tudom magamról, hogy a jó történeteket szeretem. Lehet ez igaz történet vagy fikció, regény vagy újságcikk, film vagy tévésorozat, mese vagy élőszereplős - igazából szinte mindegy, ha a történet beszippant. 

A tüneteimet már tapasztalhattátok is. Mert hát mit teszek ilyenkor? Amikor hiába kezdek bele új könyvbe, valahogy nem csúszik. És itt állok 8-án, és a szinte üres 2017-es Moly polcom a bizonyítéka (az előző évekhez képest), hogy valami nem oké.

Szóval mit teszek ilyenkor? Olvasni olvasok, csak nem újat, hanem újra. Előveszem a régi kedvenceket, amik az agyamat már nem foglalják le annyira, mert tudom, mi vár rám. De ha nem is rongyosra olvasott köteteket, minimum olyanokat, amik már legalább egyszer megvoltak. (Tünet: A szerelem húrjai értékelés.)

Vagy bedobok pár DVD-t, esetleg  előveszem a félbehagyott sorozataimat (tünet: When Calls the Heart karácsonyi rész - most már aztán szétcsapok, ha nem lesz lánykérés). 

Vagy belevágok valami új filmbe/sorozatba, amivel szemezek már egy ideje, de a megvalósításig még nem jutottam el. (Tünet: Yuri on Ice.)

Szóval ja, így állunk most, 2017 elején. Azért igaza van az agyamnak: tényleg megérdemelne már egy kis pihenést, hát csak kijárja magának. 

És akkor folytatom a könyvkerülést, jöhet a Büszkeség és balítélet meg a zombik film, az egyik tavalyi kimaradó. Előbb-utóbb pedig csak helyreáll a lelkem olvasói oldala. 

(Na jó, hazudtam. Egy Never, never még vár. Többek között. De ezt az agyamnak nem kell tudni, az utolsó percig titkolom. :D)

Nektek van valamilyen jól bevált módszeretek ilyen esetekre?