Marie Rutkoski: The ​Winner's Crime – A nyertes bűne {Értékelés + Nyereményjáték}

Marie Rutkoski: The ​Winner's Crime – A nyertes bűne

A blogturnéról

Ha ez csak egy játék, feláldoznád mindened a győzelemért? Marie Rutkoski, az első, idehaza is megjelent, regényével már egyszer darabokra törte a szívünket, a folytatásban pedig még tovább emelkedik a tét. Tartsatok velünk 2017. szeptember 24-e és 29-e közt, hogy együtt ünnepeljük a gyönyörűen megírt, érzelmekben gazdag sorozat második részének megjelenését!

Kapcsolódó bejegyzések:

A nyertes átka

Eredeti cím: The Winner's Crime
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 408
Fordító: Neset Adrienn
ISBN: 9789634571391
Sorozat: A nyertes trilógia 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,17)
Megrendelési link

Szerelem vagy a hazád. Te mit választanál?

Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálak, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára…

Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság.

A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért.

Az első mondat:

"Megvágta magát, amikor kinyitotta a borítékot."

Véleményem

Hát, ez nem semmi érzelmi hullámvasút volt, az biztos. 

Nagyon szerettem az első kötetet, de viszonylag régen olvastam, így kicsit féltem, ez az időbeli távolság nem teremt-e távolságot a szereplőkkel is. Szerencsére nem így lett, legalább annyira szurkoltam Kestrelnek és Arinnak, mint az első részben, igaz, mostanra a felállás egészen más lett.

Ami szerintem az igazán izgalmas volt ebben a kötetben az az, hogy azt hittem, tudom, nagyjából mi lesz az eleje, a közepe és a vége. Biztosan értitek, mire gondolok: nem konkrétumokra, de mondjuk a fő szerelmi szál hellyel-közzeli alakulására. De ebben a tekintetben meglepett a kötet. Nem arra gondolok, hogy óriási csavarok és meglepetések voltak benne, amiktől eldobtam az agyam, vagy irgalmatlan függővég - mert ezekre fel voltam készülve, és tulajdonképpen akkora durranások nem is voltak, mint amilyenekre lélekben felkészítettem magam. (Bár azért nagyon megcsapkodnék valakit ezért a befejezésért. Nagyon.) 

Na de kezdjük az elején! A sztori ott folytatódik, ahol ott hagytuk az első rész végén: Kestrel a császár fiának jegyese lett, Arin pedig a herraniak vezetője. Csakhogy egyikük élete sem fenékig tejfel, sőt... A császár mindent megtesz, hogy a játszmáival kordában tartsa Kestrelt, ezzel együtt kiaknázza a csavaros észjárását. Vajon lehetséges-e túljárni egy ilyen nagy hatalommal bíró és régóta "játszó" ember eszén, még ha olyan okos vagy is, mint Kestrel? Ami pedig Arint illeti - meddig kell harcolni a szabadságért? A névleges szabadságot megkapta a népe, de ha ez éhezést jelent, akkor megérte-e? És hogyan lehet tovább küzdeni, ha látszólag nincsenek lehetőségek? 

A nyertes bűne tökéletesen kiaknázta a két nézőpontos mesélés lehetőségeit. Ahogy az első részben, itt is felváltva kapjuk Arin és Kestrel történetét. A két szál önmagában is nagyon érdekes, de amit a legjobban szerettem benne az az volt, amikor összeértek, de nem egyértelmű módon. Nem hiszem, hogy túl nagy spoiler, ha elárulom, találkoznak a szereplőink. De azok voltak a legjobb - és félreértés ne essék, legkínzóbb - találkozások, amelyek nem is történtek meg, vagy csak félig. Tudjátok, azokra a tipikus ellentétes mesélésekre gondolok, amikor az egyik szereplő csinál valamit, a másik szereplő is csinál valamit, te tudod, hogy mit csinál mindkettő, ezek ketten meg az istennek se akarnak középen találkozni - mert pont az a metszet hiányzik nekik a tudásból, amit te tudsz. Amikor legszívesebben ráordítanál a szereplőre, hogy ne forduljon meg, mert a másik oldalon... Amikor megmondanád neki, hogy hagyja, hogy a másik befejezze a mondatot... És még sorolhatnám. 

Ez a kötet tele volt ilyenekkel. Néha majd' megőrültem tőlük. Másrészről viszont kellettek. Mert ez adta a rész sava-borsát. 

Kestrelben nem csalódtam. Ugyanaz a rafkós lány, aki az első részben is volt, és ezt szeretem benne a legjobban. Megmutatja, hogy úgy is lehet erős egy női karakter, ha nem ragad fegyvert. Ebben a részben Kestrel végig a stratégiaalkotással és az eszével arat győzelmeket, nem pedig a fizikai erejével. Nem mondom, hogy minden döntésével egyetértettem, de minden döntését meg tudtam érteni. Ez pedig szerintem nagyon fontos. 

Mellette ott van Arin, aki Kestrelhez képest elég forrófejű. Bevallom őszintén, ebben a részben őt éreztem a gyengébbnek. Valahogy olyan volt, mintha csak sodródott volna az árral, még úgy is, hogy nyilvánvalóan sok mindent tesz ő is a részben. De az erő kétségtelenül Kestrelnél van, szerintem ezt még soha nem éreztem annyira YA regényben, mint most. Szerettem őket egyet, szeretem őket külön-külön is, de ha az a kérdés, hogy ki a jobb karakter, a magam részéről határozottan Kestrelre szavazok. 

Az új szereplők közül kiemelném a herceget. Nem pont erre számítottam, de tetszett, amit kaptam. Talán pont azért, mert igazából meglehetősen átlagos. Könnyű lett volna elvinni a karakterét valami nagyképű hercegecske irányába. És ugyanígy könnyű lett volna egy félelmetes szívtiprót alkotni, aki mindenki szívét elrabolja, és jöhet a szerelmi háromszög. Ehhez képest kifejezetten intelligens, ahogy tálalja őt az írónő: talán gyengének tűnik és szánnivaló, ami vele történik, eközben mégis könnyű vele szimpatizálni, és elfogadni azt, hogy csak bábu egy sakktáblán, és az évek miatt beletörődött ebbe. Persze neki is vannak érzelmi szálai, és szurkolok is neki ezerrel, de leginkább ez a furcsa kapcsolata tetszett Kestrellel. Talán ennél többet is olvastam volna róla szívesen, de lehet, hogy ez pont így volt jó. Ha többet kapunk, talán már túl szájbarágóssá vált volna. 

És ami még mindig nagyon tetszik: ez a YA meglepően lírai itt-ott a leírások tekintetében. Nagyon sok a hasonlat, itt-ott szinte énekelnek a szavak, és a leírásokon és belső gondolatokon, nem pedig a tetteken és a párbeszédeken keresztül sütnek a legmélyebb érzelmek, például a vágyakozás. 

Összességében nagyon tetszett ez a rész is, igaz, az előzőt nem sikerült túlszárnyalnia. De ezt nem rónám fel hibájának, a tépelődő szituációból fakad, nem pedig abból, hogy rosszabb lett a történet vagy az írásmód. 

NAGYON AJÁNLOM

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékban egy kis kutakodásra lesz szükség. A résztvevő blogok bejegyzéseiben bloggereink betűket rejtettek el, melyeket helyes sorrendbe állítva egy, a sorozathoz köthető szót kaptok; melyet a Rafflecopter megfelelő sorába kell beírni. 

A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Marie Rutkoski: The Winner’s Crime - A nyertes bűne regényből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

09.24 Always Love a Wild Book
09.25 Sorok között
09.26 Könyvvilág
09.27 Dreamworld
09.28 MFKata gondolatai
09.29 Deszy könyvajánlója