Mia Sheridan: Archer's ​Voice – Archer hangja {Értékelés + Nyereményjáték}

Mia Sheridan: Archer's ​Voice – Archer hangja

A blogturnéról

Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről.

Kapcsolódó bejegyzések:

Leo
Leo esélye
Stinger - A skorpió fullánkja

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 408
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633999134
Sorozat: A szerelem csillagjegyében 4.
Kezelhető-e standalone-ként? igen
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,45)
Megrendelési link

Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli,
hogy végre megtalálta azt a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre.
Ez a könyv egy olyan nőről szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza a nő számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját. Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről.

Az első mondat:

"– Fogd meg a kezem! "

Véleményem

Kifejezetten érdekes élmény lehet, ha az ember egy bizonyos fajta könyvből többet is olvas. Ugyanis ilyenkor lehet, hogy teljesen máshogy éli meg az aktuális olvasmányát, mint valaki más. Mondok egy példát: mire beindult a nagy disztópialáz, egy-kettőn már túl voltam a magam részéről. És bár újdonságként hatott, hogy ennyire hódítanak az ilyen tematikájú könyvek, egy idő azért a legtöbb ilyenben felfedezhetőek ugyanazok a sémák. Ettől egyik sem rossz könyv, csak egy idő után kiszámíthatóbbak és kevésbé sokkolóak. 

És hogy miért hoztam ezt most fel? Nos, kicsit így voltam az Archer hangjával is. Ha nincs a Lebegés/Tűzeső/Csendfolyó és nincs a Maybe Someday, nagy eséllyel teljesen máshogy élem meg ezt a sztorit. Akkor el lettem volna ájulva attól, hogy egy néma főszereplőt tesz meg a szerző romantikus hősnek, és ugyanígy lubickoltam volna a meglepő "favágós stílusú" pasitól. Így viszont már élveztem ezeket az elemeket, olyan nagy újdonságot már nem nyújtottak. 

Ettől függetlenül persze alá kell írni, hogy a témaválasztás így sem mindennapi. Egy olyan társadalomban, ahol a népszerűség, a siker hajszolása, a karrierépítés, a "Találd meg a hangod!" és a "Szólalj fel, mondd el a véleményed!" elvek uralják a terepet, olyan főszereplőket választ a szerző, akiket nem lehet beilleszteni ebbe a skatulyába. Kicsit olyan, mintha lenne az a régi játék, amikor is a különböző alakú "kockákat" kell bedobálni a tartó megfelelő lyukán, de a szereplők az istennek nem férnének át rajtuk. 

És azt is muszáj megjegyezni, hogy ez az én olvasási sorrendemet tükrözi. Könnyen lehet, hogy a megjelenési évek pont ellentétesek ezzel, nem néztem utána. Már csak azért sem, mert a másolás ötlete fel sem merült bennem, egyszerűen úgy érzem, mindig jönnek trendek. A new adult zsánerben a nemi erőszakkal indultunk, és mivel a fő szál a legtöbb esetben a problémafeldolgozás volt, innen elmozdulva újabb és újabb problémákat kellett találni. Így pedig elkerülhetetlenül jutottunk el a testi-lelki fogyatékosságokig és betegségekig. A némaság kérdése pedig amúgy igen izgalmas, írástechnikai szempontból. 

No de akkor vissza a történetre! Bree új élet reményében maga mögött hagyja otthonát, és bár nem tervez hosszú távra letelepedni sehol, friss levegőre van szüksége. Így jut el egy kisvárosba, ahol is megismeri Archert. A néma férfi a város remetéje, mindenki ismeri a tragédiáját. Archer szülei meghaltak egy balesetben, pont ugyanakkor, amikor a nagybátyja meglőtte őt. A részleteket senki nem ismeri, de ez az információ elterjedt a városban. A lövés következményeként megnémult, ráadásul másik nagybátyja nevelte - aki kissé dilis volt és rendkívül paranoiás. Egy nagy tragédia emlékeivel és egy nagy titokkal a vállán, némán és egy dilis nevelőapával gyakorlatilag esélye sem volt, hogy normális életet éljen. Bree azonban maga is ismeri a jelnyelvet, és ő az első, aki valamit észrevesz a férfiben - és ez pont elég ahhoz, hogy elinduljanak a változás útján.

Önmagában az ötletet nagyon értékeltem, és mind Bree-t, mind Archert igazán megkedveltem. Főleg együtt voltak nagyon aranyosak, az intim pillanataik igazán jól sikerültek. Említettem, hogy írástechnikailag is nagy kihívás egy néma főszereplővel dolgozni. Ezt persze Mia Sheridan is nagyrészt kikerülte a jelnyelv segítségével, de még így is nagy hangsúly került Archer gesztusaira. Különösen a Bree és Archer közötti nagyon intim jelenetekben, valamint azokban, amikor Archer olyasvalakivel kommunikált, aki nem használta jelnyelvet, érzékletesek voltak a leírások Archer arckifejezéseiről, mozdulatairól. 

Ezzel együtt sajnos egy ponton kicsit leült a sztori. Amikor két szereplő összejön, ha nem is eltűnik, de legalábbis átalakul a kettejük közötti feszültség. Amint ez megtörténik, fontos, hogyan adagolja a szerző az egyéb izgi részeket, mert bár a romantikázás cuki és lehet szeretni az erotikus jeleneteket, azért az nagyon ritka, hogy ezek önmagukban elvigyék a hátukon a regényt. (Még A szürke ötven árnyalatában is ott vannak a vicces sms-ek és emailek, amik lekötik és megmosolyogtatják az olvasót két menet között.)

Kicsit ennél is ezt a gondot éreztem. Túlestünk az izgalom első felén, a másodikra jöhetett Bree és Archer hozott gondputtonyának kibontása. De ez valahogy háttérbe szorult a mindennapos romantikázás meg a szerelmi vallomások közepette, miközben ha egy kicsit jobban kidolgozza az írónő, Archer múltja meglehetősen szaftosan erősíthette volna a sztorit. Így ott volt, de több is lett volna még benne szerintem. 

Másrészt bármennyire szerettem is Archert, sajnos helyenként azt éreztem, hogy már túl naiv. Értem én, hogy burokban nőtt fel, hogy nagy traumát élt túl és még mindig nem dolgozta fel teljesen, és a nagybátyja sem igazán fektetett nagy hangsúlyt a nevelésére. Mégis... sok volt nekem a naivitás, különösen egy bizonyos résznél. 

Összességében az ötlet jó volt, a szereplőket szerettem, kicsit több tűz és több izgalom viszont szerintem még jöhetett volna bele, hogy igazán maradandó élményt nyújtson. 

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

Mostani játékunkban néma hősök és hősnők után nyomozunk. Minden állomáson egy-egy rövid idézetet találtok olyan regényekből, amelyek vagy átmenetileg, vagy örökre hangjukat vesztett főszereplők boldogságra találásáról szólnak. A Ti feladatotok, hogy kiderítsétek, mely könyvekből származnak a sorok, majd pedig megírjátok nekünk, mi a szereplő teljes neve, aki nem képes megszólalni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

„Átkozottul könnyű úgy beleszeretni egy nőbe, hogy egy egész életet vele akarjon leélni. Az viszont átkozottul nehéz, hogy miközben szereti őt, szabadon engedje.”

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje 

12.03. – Angelika blogja
12.04. – Kristina blogja
12.05. – CBooks
12.06. – Deszy könyvajánlója
12.07. – Sorok között
12.08. – Dreamworld