R. J. Hendon: Korcsok {Értékelés + Nyereményjáték}

R. J. Hendon: Korcsok

A blogturnéról





R. J. Hendon Korcsok című regényének nemcsak a borítója sikerült igazán jól, a történet is igazán egyedi, összetett és fordulatos. A magyar író disztópiáját ezúttal a Blogturné Klub három bloggere véleményezi majd. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt.


Kiadó: Főnix Astra
Oldalszám: 390
ISBN: 9786155632709
Sorozat: Overtoun-trilógia 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és
az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem.
Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik.
A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.

Az első mondat:


"Overtoun játszóterei minden képzetelet felülmúltak."

Véleményem


A Korcsok iránt két dolog keltette fel a figyelmemet. Egyrészt nagyon tetszett a borító, amolyan tipikus szerelem első látásra eset volt, és még mindig az. Élőben talán még szebb is, mint képen.

A másik motiváció az volt, amikor kiderült, R. J. Hendon az a szerző, aki a Harry Potter és a varázslók háborúja fanfictiont írta. Itt pedig kötelességem elmesélni valamit, ez ugyanis egy régóta magammal cipelt "bűntudat" fanfiction körökből: rengeteg jót hallottam erről a történetről, fanfiction körökben istenítették, szinte folyamatosan kaptam az ajánlásokat anno hozzá, de valahogy sosem jutottam el az olvasásáig. És ez így van a mai napig. Viszont amikor meghallottam, hogy érkezik a szerző regénye, rettentő kíváncsi is lettem, ráadásul úgy is éreztem, törleszthetem kicsit a régi "adósságom".

Szóval így indult a kapcsolatunk.

És akkor térjünk is rá a könyvre!



A történet a távoli jövőben játszódik, egy zárt, fallal körülvett közösségben. Ebben a világban a tudomány ural mindent: az emberek teljesen eltávolodtak a természettől, olyannyira, hogy már nem is esznek növényeket-állatokat, az élelmiszereket is mesterségesen állítják elő - már persze a Falon belül. De ez még nem minden: az itteni emberek nem természetes módon születnek, és már születésük előtt úgy módosítják őket, hogy nem betegek, nem szőrösek és így tovább, jobban nem mennék bele. A Falon kívül laknak azok a barbárok, akik még természetes módon szaporodnak és nagyjából úgy élnek, mint mi élnénk. A két csoport között óriási a szakadék, a viszony egészen ellenséges, a Falon belül üldözik a barbárokat.

És hogy hogy jönnek a képbe a címadó Korcsok? Nos, a kutyák a városban viszonylag szabadon garázdálkodnak, és megtámadják a lakosokat. Világos, hogy ebben a társadalomban már nyoma sincs az állattartásnak, így a kutyákkal is megszűnt a kapcsolat, a legtöbben még csak hallani sem hallottak róla, hogy valaha az emberek kutyákat tartottak hobbiból. A "korcs-problémával" viszont kezdeni kéne valamit, de mivel rettentő kevés feljegyzés maradt a kutyákról, ezért nem nagyon találnak megoldást.

A történetet több szemszögből ismerjük meg. A fontosabb szereplőink Rany, egy tíz éves kislány, aki a Falon belül él, de elég hamar megtudjuk róla, hogy titkokat rejteget. Aztán ott van nekünk Dr. Lorens, egy kutató, akinek a szakterülete a korcsok viselkedésének felderítése, így pedig minden információt próbál begyűjteni róluk - többet között Ranyék régiségboltjában. Megismerjük még Soyát, Rany nővérét, valamint egy elég undorító alakot - vele most nem foglalkoznék bővebben.

Szemszögek kérdésében viszont van egy csavar is: ugyanis bizonyos fejezeteket a kutyák szemszögéből ismerhetünk meg.

És akkor most jöjjön a véleményem, a hosszúnak látszó felvezetés után, de valójában még mindig csak kapargattam a történet alapjait.

Be kell vallanom, elég vegyesek az érzéseim a könyv kapcsán. 

A történet és a világ alapjai nagyon tetszettek elsőre is, és most visszatekintve is. Látszik, hogy jól átgondolt, ráadásul a kutyákkal van benne valami extra csavar, ami kifejezetten üdítő. Sok posztapokaliptikus történetet és disztópiát olvastam már, de ez a kutya szál tényleg nagyon egyedi, és olyan megoldás, amihez hasonlóval sem találkoztam eddig. 



Ennek ellenére a regény elején rendkívül lassan haladtam, valahogy... nem akart beszippantani a történet, és meglepve jöttem rá, hogy ezt talán kicsit pont a világalkotás miatt éreztem, vagyis jobban az információadagolás miatt. A hetekben elég sokat foglalkoztatott egy kérdés, ami írástechnikával kapcsolatos, és valójában a párom miatt kezdett érdekelni a dolog: rájöttem ugyanis, hogy az, amit Varga Bea ír A siker tintájában, nagyon is igaz. Vannak, akik sokkal inkább a világépítés felől közelítenek meg egy történetet, míg mások inkább a szereplőkre és a történetre koncentrálnak. Úgy hiszem, ez a megközelítés olvasóként is igaz ránk, és talán ez állhat annak a hátterében is, ki mennyire képes ezt vagy azt a klisét megbocsátani egy történetben, és ki melyik zsánerhez vonzódik jobban. Egy világépítőnek lehet, hogy égnek áll a haja egy YA regény világépítésének hiányosságai miatt, egy szereplő-cselekvő központúbb embert meg lehet, hogy ez egyáltalán nem is érdekli, ha tudja szeretni a karaktereket.

Úgy érzem, az egyik fő gondom valószínűleg ez volt a könyvvel. A sztori elején nagyon részletesen megismerhetjük a világot, annyira, hogy itt-ott a sok magyarázat még ki is rántott a történetből. Annyira akartam volna már, hogy történjen is valami és hogy végre valahára valamelyik szereplőhöz elkezdjek kötődni, de csak nem akart jönni ez. Persze, persze, a világ érdekes volt, de több tíz oldalon keresztül még csak azt se tudtam igazán eldönteni, merre tart a történet.

Ezen a ponton pedig még kaptunk olyan fejezeteket is, amik a kutyák szemszögéből játszódtak, és bár egy idő után megszoktam őket, és tényleg érdekes ötlet, valahogy a sztori elején önkényesnek éreztem. Nagyon lassította a sztori haladását, és kicsit olyan érzésem volt, hogy inkább csak érdekes írói kísérlet a szerző részéről, nem pedig olyasmi, ami feltétlenül szükséges a történet megismeréséhez.

Szóval nagyon sokat kaptunk a világból, nagyon keveset a sztoriból, engem pedig már sokkal jobban érdekelt volna, mi van a szereplőkkel és mi lesz a történet.

Sajnos a regénynek ezzel a lassú indításával még mindig nem tudok mit kezdeni, nagyon nehezen rágtam át magam rajta, és időről időre vissza-visszatértek ezek a kicsit leíróbb-mesélősebb részek. Akkor már nem zavartak annyira, de boldoggá sem tettek.

Mindenesetre amikor végre valahára beindultak a dolgok, és már a szereplőkön is sikerült némi fogódzót találni (még ha nem is túl sokat), sokkal jobb lett a helyzet. Talán legkevésbé pont az igazi főszereplő, Rany karakteréhez tudtam kapcsolódni, mert sokszor inkább csak sodródik az árral, amikor pedig nem, akkor nem mindig tudtam megérteni a motivációit. És még mindig küzdök azzal, hogy egy tíz éves kislány, ugyanis időnként nagyon gyerekes, de a regény második felében számomra meg már túlságosan felnőttes - olyan döntéseket hoz, és olyan ravasz húzásai vannak, amiket nem feltétlenül tudok elfogadni egy tíz évestől.

Sokkal jobban érdekelt nála Dr. Lorens karaktere, ugyanis ő az, akinek igazán választása van. Ő hoz morális döntéseket, ő a kutató elme. És alapvetően úgy éreztem, ő az, aki sok szempontból a régi, vagyis mai értékeket hordozza magában, és a történet során kiderül, hogy milyen árat kell ezért fizetnie.



A maga módján egyébként Baid, a gonosz csatlós is érdekes karakter volt. Néhol már-már vicces, ahogy megy előre, mint egy tank, gondolkozás nélkül pusztít, viszont ha beüt a baj, akkor nagyon rafináltan kijön belőle. Tipikusan a jég hátán is megél karakter, akinek nincsenek igazából magasztos céljai, egyszerűen bármi áron próbál túlélni és minél jobban helyezkedni, hogy elnyerje a jutalmát.

Ezzel együtt sajnos el kell ismernem, hogy örültem volna, ha még egy kicsit többet kapunk a szereplőkből érzelmi szinten. És nem, nem a romantikára gondolok, mert ez egyáltalán nem hiányzott. Volt ugyan egy kénytelen-kelletlen kisebb szerelmi szál, de túl sok ebből sem jutott, és igazából teljes egészében is kihagyható lett volna, mert az egy-két jelenet, amiben megjelent, nem lett túl erős. Na szóval, nem a romantikára gondolok, hanem arra, hogy még inkább hús-vér, megfogható embereknek érezzem a szereplőket, olyanoknak, akiknek a fájdalma nagyon megérint és a sorsa zsigeri szinten foglalkoztat. Nem mondom, hogy nem érdekeltek a szereplők, de egyikük sem ragadott úgy magával, hogy a sorsukon rágjam magam hosszabb távon, és senki halála miatt nem tudtam volna igazán "könnyet hullatni" - így pedig a könyvet is nyugodt szívvel letettem, hiába a rejtélyek.

És ha már rejtélyek, jöjjön a a cselekmény: várni kellett rá, de szerencsére azért beindult. Engem leginkább a rejtélyek mozdítottak előre. Tudni akartam, mi Rany titka, mi ennek a háttere, mi van a városvezetéssel, mi van a barbárokkal. Ez adta meg a sztori feszültségét, és bár időnként kaptunk egy-egy akciódúsabb jeleneteket, egy tíz éves kislánnyal, egy tudóssal meg egy kutyával a főszerepben azért túl nagy akcióra egyelőre nem lehetett számítani. Ami mégis volt, az szerintem jól sikerült, nem maradt bennem miattuk hiányérzet, és nem igényeltem belőlük ennél többet. A cselekmény szempontjából így jutott hely az erőszakos akciónak és a fejben vívott "csatáknak" is.

Összességében nem volt ez rossz regény, de sajnos többet vártam tőle. Az ötlet jó, a rejtélyek tetszettek és foglalkoztattak, a csavarok jó, a vége tökös és ütős, de sajnos az indítás elég lassú, időnként bizonyos jeleneteket feleslegesnek éreztem, és a szereplők sorsa sem izgatott annyira, mint annak örültem volna. A kutyások azért biztosan érdekesnek fogják találni, hogy ilyen erősen megjelenik ez a szál, és joggal, tényleg nagyon okosan szőtte bele a világba a szerző ezt a szálat, és le a kalappal a könyv reklámjának részeként futó jótékonysági kampány előtt is, megérdemli a figyelmet. ("Korcsok című regényem megvásárlásával támogathatod a FEMA Állatmentő és Állatvédelmi Egyesületet, ugyanis minden eladott kötet után a szerzői jutalék fele hozzájuk kerül!") 

EGYNEK ELMEGY


Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés,

Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés,


Nyereményjáték


A Korcsokban fontos szerepet játszanak az állatok, főképp a kutyák, úgyhogy ezúttal híres kutyakarakterek nevét kell kitalálnotok az állomásokon található leírások alapján. Vagyis a feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a híres kutyakarakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Eric Knight teremtménye, egy végletekig hűséges skót juhászkutya, aki hatalmas, kalandos és veszélyes utat tesz meg, csak hogy visszataláljon kis gazdájához.


a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


07.30. Deszy könyvajánlója
R. J. Hendon: Korcsok {Értékelés + Nyereményjáték} R. J. Hendon: Korcsok {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 7/30/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.