Botrányosan rossz lett a BASC szeptemberi magyar YA doboza

Amikor kiderült, mi lesz a szeptemberi Book a Sloth Club csomagban, biztos voltam benne, hogy nekem ezt meg kell rendelnem.

Illetve... ki nem derült, de rögtön, első olvasásra megfejtettem, mi az a könyv. És bár a magyar borító fertelmes lett, a könyvet nagyon vártam - és a kinti példákat látva rettentő kíváncsi voltam, milyen kreatív ajándékokat sikerül kitalálni a könyvhöz, és esetleg reménykedtem benne, hogy a szerzőt is sikerül majd elérni, és valami jó kis üzenet vagy más meglepetés lapul a dobozban.

Szerintem a Book a Sloth Club történetének legrosszabb dobozát sikerült összehozniuk, őszintén sajnálok minden forintot, amit a dobozra költöttem - pedig úgy voltam vele, hogy ennyi pluszt biztosan megér majd, hiszen a könyvet így is, úgy is beszerezném. 

Na de csapjunk is a lecsóba! 

A doboz tragédiája tulajdonképpen már azelőtt elkezdődött, hogy megkaptam volna. Történt ugyanis, hogy késve érkeztek meg - de annyira késve, hogy szeptember utolsó munkanapján kaptam meg. Persze, megértem én, hogy előfordulnak csúszások, egy pontig még mentegetném is őket, hogy nehéz egy ilyen dobozt menedzselni, ha külföldről rendelnek hozzá dolgokat és maguk nyomtatnak bele tartalmat, de... Van egy hatalmas de. Méghozzá az, hogy nem csak a szeptemberi doboz érkezett késve, de a szeptemberre ígért és általam szintén berendelt Fandom doboz is - amire pedig most már, báhogy számolom, 3,5 hónapja készülhetnek. (És akkor csak onnantól számolok, amikor kiírták, ötlet szintjén szerintem az lett volna a logikus, ha már akkor átgondolják a Fandom doboz tartalmát, mielőtt kiírják.)

Szóval a dobozok csak csúsztak, csúsztak, és már őszintén nem is számítottam rá, hogy megérkeznek szeptemberben. A Fandom doboz nem is, előre nem látható, meddig csúszik még. A szeptemberi ma megérkezett - de őszintén bevallom, az előtte eltelt 1-2 hétben nem voltam túl boldog, odalett az a boldog várakozási időszak, ami miatt leginkább szeretem az ilyen meglepidobozokat. Nem nagyon tudták megmondani, mikor jön, én meg nem tudtam eldönteni, mit csináljak, mikor szóljak a portán a munkahelyemen, hogy csomagra számítsanak. Így is kényelmetlen volt, el sem tudom képzelni, milyen lehetett azoknak, akik ajándékba rendelték a dobozt vagy épp ajándéknak szánt extrát kértek bele határidős szülinapra/névnapra, esetleg azoknak, akiknél nem áll rendelkezésre 0-24-es porta, hanem oda kellett figyelni, hogy otthon találja őket a csomag.

Na de ezzel együtt reméltem, hogy ha végre befut a doboz, kárpótolni fog a tartalom. Sajnos nagyon nem így lett. 

A csomagnyitásomról készítettem élő videót, ezt az alábbi linken megnézhetitek. 

>>> Csomagnyitó videó <<<

Kezdjük azzal a két dologgal, amiről már előre tudtam, nem lesz a dobozban: a témakártya és a Lajhírek, hiszen ezekről már posztolt a BASC csapata korábban. 

Bevallom, ezek hiánya engem még különösebben nem stresszelt. A témakártya tök jó hangulatkeltő elem, ráadásul hasznos, mert így tudja ellenőrizni az ember, biztos nem maradt-e ki valami a csomagjából, esetleg ha valami furfangos dolog lapul a csomagban, azt, hogy mi is az és mire való - illetve abban is jó segítség, hogy ha valamit utólag be akarnál szerezni a gyártótól, tudd, merre keresgélj. (Bár engem ez a veszély most biztosan nem fog fenyegetni.9 

A Lajhírek pedig szuper ötlet ugyan, de olyan óriási tartalmat nekem még eddig nem nyújtott, hogy ne tudjam elviselni a hiányát. 

Szerencsétlen, hogy nem jött össze, de igazából ezeknél még túlságosan nem éreztem nagy drámát, megvontam a vállam.

A nyitásnál először a kék papír szúrt szemet, ami nagyon szép - bár utólag még ezt se nagyon tudom hova tenni, leginkább a doboz összecsapott jellegét tükrözi. Nem illik ugyanis sem a könyv borítójához, sem a benne lévő "nagy" ajándékhoz. 

A csomag tetején egy Cadbury édességet találtam, aminek örültem. A Cadbury ugyanis az én ízlésemnek kicsit édes, de reméltem, ezzel elindulunk a viktoriánus témájú ajándékok vonalán - a Cadburyről mindig kellemesen angol érzésem van. Ami az ajándék jellegét illeti, nekem az édességek afféle töltőanyagok, mint a narancs a télapócsomagban - tök jó, meg lehet enni, de hosszú távú hatása azért nincs. Nem tudom polcra rakni, megeszem - volt, nincs. 

A következő dolog, amire rátaláltam, egy kis utazóbőröndös papírdoboz volt. Megráztam, nem zörgött, súlya sem volt - rejtély. Először azt hittem volna, hogy ékszer lapul benne, de így... Nos, nem mondtam volna túl nagy balgaságot a videóban, ha azt mondom üres. Ugyanis üresnek nem volt üres, de egy kis darab spárga, meg egy mini névcetlinek való papírdarab lapult benne... és ennyi. Mindig szó esik az ilyen dobozoknál arról, hogy mennyire feleslegesek a papírok - de őszintén szólva, egy szép fanartot legalább ki tud rakni az ember a falra, egy könyvjelzőt pedig használ. De bevallom, ez a doboz nekem még mindig kicsit ilyen WTF érzés. Nem igazán értem, mit kéne kezdenem vele és ki gondolta, hogy ez "Mennyire jó ajándék lesz". 

Aztán volt még ott egy Eiffel-tornyos doboz - aminek a látványától kicsit már rögtön megijedtem. Nekünk ugyanis van már otthon ilyen kis szobrocskánk, fém, még anyumék hozták Párizsból. De az igazi sokk azután jött, hogy kinyitottam. Nem csak azért, mert csalódnom kellett, hogy esetleg mégis valami égősor lesz vagy bögrét szuszakoltak a dobozba, hanem azért is, mert az Eiffel-tornyos szobrocska az az igazi kínai gagyi, amit... nos, a kínaikban találsz. Nem bekapcsolt állapotban ronda átlátszós műanyag, bekapcsolt állapotban világít - nem is világít, a legrikítóbb színekben villog. Egyszóval: GAGYI.

Ezután nyúltam a lajháros ajándékomhoz, amit már láttam előre. Így legyen ötösöm a lottón - első blikkre meg tudtam mondani, hogy Flying Tiger termék. Vallomás: imádom a Flying Tigert. Vallomás 2: rengeteg szuper cuccot láttam idén ősszel a Flying Tigerben lajhár és láma mintával. Vallomás 3: amit végül a csomagba választottak, borzalmas. Na jó, legyünk igazságosak: önmagában az írószerrel nincs gond, ezt még lehet használni. És kellemes meglepetés, hogy a rettentően rikító táskában legalább a két szövegkiemelő elég pasztellnek tűnik, legalábbis így, kívülről. Viszont maga a táska annyira rikító békazöld, hogy soha a büdös életben nem fogom tudni használni. Ami pedig az írószereket illeti: ez olyan meeee. Úgy érzem ugyanis, hogy ez egy általános iskolás iskolakezdő szett - a könyv célközönsége viszont legjobb esetben is tinédzser, nem igazán értem, mit gondoltak, mire fogjuk használni ezt a táskát. Persze, persze, a toll, radír, notesz fogyóeszköz, még egy felnőtt is fel tudja használni - bár kérdés, hogy ki akar/mer az irodában bevállalni egy lajhármintás rikítózöld szettet.

És úgy tűnik, még én jártam jobban, mert legalább az enyém lajháros (tehát köthető legalább a csapathoz, ha a könyvhöz nem is) és zöld. De mint kiderült, van olyan, aki rikító rózsaszín verziót kapott, és nem lajhárosat, hanem lámásat. Szóval annak aztán nem a könyvhöz, de még a csapathoz sincs az ég világon semmi köze!

Reménykedve emeltem meg a szettet, hogy végre valami normális ajándék lapul alatta. És döbbentem jöttem rá, hogy... nincs már más, csak a könyv.

A könyv, ami a doboz egyetlen igazán értékelhető része. Borzalmas borító, így lehet, hogy sokan meg fognak ijedni tőle - de a könyv jó. Reméltem, hogy esetleg még benne lapul valami meglepetés: személyes üzenet(ek), könyvjelző, fanart, valami... De semmi. Illetve volt benne egy könyvjelző, de ne haragudjatok, én ezt nem tudom ajándéknak tekinteni, mivel a kiadó klasszik promóciós cucca, amit bárkihez hozzávágnak - még csak nincs is rajta ez a könyv, mert más köteteket reklámoznak rajta, amik ráadásul még csak nem is YA kötetek. 

És ennyi volt a doboz. 

Egy csomag édesség, amit megeszel, egy általános iskolás iskolakezdő szett rikító színben, egy gagyi, villogó Eiffel-torony, egy üres papírdoboz meg a könyv.

És amellett, hogy magukban sem igazán vagyok elégedett az ajándékokkal, még jobban fáj, hogy szinte alig van közük a könyvhöz. Ez egy viktoriánus, utazós LMBT regény - annyi, de annyi kreatív dolgot lehetett volna összeszedni. Erre... kaptuk ezt:

Na, és ezen a ponton legszívesebben visszaküldeném a dobozt a Book a Sloth csapatának, mert ilyen óriási csalódást... És őszintén, jelenleg még csak nem is szomorú vagyok, hanem rettentően fel vagyok háborodva, hogy ennyi pénzért képesek voltak ezzel kibökni a rendelők (és sokszor hűséges rajongók) szemét. Ráadásul mindezt úgy, hogy szerény véleményem szerint az utóbbi időben amúgy sem jeleskedtek a panaszkezelésben és a vevőkkel való kapcsolattartásban. Pedig olyan szépen indultak, a kommunikációban és a kreativitásban is. De ez most... Ó, és mindezt egy olyan dobozzal, ami elvileg azért csúszott, hogy minden belekerülhessen. Most komolyan - vajon melyik ajándékra kellett ennyit várni? 

Azt hiszem, én egy ideig nem rendelek tőlük semmit, ha egyáltalán... És rettegve várom a szintén csúszó Fandom dobozomat. 

Most pedig megyek, és Cadbury csokiba fojtom a dühöm. Hátha az a plusz endorfin segít megfeledkezni arról, mennyit költöttem erre a dobozra. (Tipp: nem fog.)