Breaking News

Catherine Rider: Csók ​Párizsban {Értékelés + Nyereményjáték}

Catherine Rider: Csók ​Párizsban

A blogturnéról




A Csók New York-ban után Catherine Rider ezúttal egy Párizsba kalauzolja el a romantikára vágyó olvasóit. A kötet hősnője Sierra Fuentes, aki egy gondosan megtervezett párizsi utazás helyett egy életre szóló élményt kap Jean Luck-től, a helyes francia sráctól.
Gyere, éld át a Blogturné Klub tagjaival a romantikus kalandokat, és a turné végén a könyv egyik példánya is a tiéd lehet.




Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 254
Fordító: Nánási Yvette
ISBN: 9789634035763
Sorozat: -
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,43)
Megrendelési link
Serena Funtes aztán egy pillanatot sem akar elpazarolni hőn áhított párizsi
kirándulásából. Minden megtervezett, a térképre gondosan fényképeket tűzött a megnézendő helyekről, és a legeslegutolsó dolog, amire vágyik az, hogy szemernyit is változtasson a tervein. Aztán egyszer csak Jean-Luc-kel, tesója pasijának francia barátjával rójja a várost. A fiúnak fotóznia kell, ha valaha is le szeretné tenni a fényképezés vizsgáját, de ez teljesen lelassítja Serenát. Miért nem a fiú kicsit hozzá igazodni? Egyik pillanatban civakodnak, a másikban összegabalyodnak… majd hamarosan olyan zegzugait fedezi fel közösen Párizsnak, amit Serena nem is álmodott. És amikor a szerelem beköszönt, néha egy másik optikát kell feltennünk, hogy észrevegyük azt, ami az orrunk előtt van…

Az első mondat:


"Ilyen érzés lehet, amikor az ember meghal."

Véleményem


Párizs? Imádom.
Karácsony? Imádom.
Cuki, szerelmes YA sztori? Imádom.

Úgyhogy természetesen bele kellett vágnom a Csók Párizsban könyvben, hiszen minden adottnak tűnt, amit szerethetek - nem is beszélve arról, hogy imádom az utazós sztorikat. Ha ilyesmit olvasok, legszívesebben felkerekednék én magam is, és bejárnám az egész világot.

A Csók Párizsban címe meglehetősen spoileres, de azt hiszem, amennyiben cuki YA sztoriról van szó és Párizsról, a románc nem maradhat el, így ezt megbocsáthatjuk. 

A történet két teljesen különböző főszereplőt ütköztet a szerelem városában. Adott nekünk Serena, aki már-már a kényszeresség határát súrolóan tervezgető típus. Párizsba is határozott céllal érkezik Amerikából: nővérével akarja végigjárni, pontos menetrend szerint, azokat a helyeket a városban, amiket édesanyjuk és azóta eltávozott édesapjuk végigjártak. A végén pedig mindebből elkészíteni egy különleges scrapbookot az anyjuknak karácsonyra.



A sztori másik főszereplője, Jean-Luc ugyan félig amerikai, de már kis kora óta Franciaországban él, így sokkal inkább francia. Ő igazi művész, és most éppen egy fotós projektet kellene befejeznie, és bemutatni Párizst, különleges szemszögből. Így amikor kiderül, hogy kénytelen szállást nyújtani Serenának, egy viszonylag friss szakítás után és egy nagy feladattal a háta közepére sem kívánja, hogy egy amerikait kelljen peszrálnia. Csakhogy lehet, hogy mégis kapóra jön neki a lány: hiszen úgyis Párizst kell körbejárnia.

Így kialakul ez a nagyon furcsa kettős: adott Serena, aki legszívesebben követné a menetrendjét, Jean-Luc pedig csak akadályozza benne. És Jean-Luc, aki képtelen megérteni, hogy képes ilyen szigorúan követni egy menetrendet Serena anélkül, hogy valóban megélné a pillanatot. Csakhogy bármennyire szabadulnának is egymástól, mégis szükségük is van egymásra.

Őszinte leszek: bármennyire értettem is ennek a kettősnek a létjogosultságát, a regény nagy részében a falra másztam tőlük. Nem mondom, hogy minden pillanatban, de azért meglehetősen sokszor. Serena egészen konkrétan megtestesít mindent, ami vétek, amikor az ember utazik. Meg úgy alapból az életben is. Egy bizonyos pontig tök oké, ha az ember tervezget, viszont amit ő csinál, az már beteges. Így igen, a két szereplő közül meglepő módon Jean-Luckel mérföldekkel könnyebben tudtam azonosulni, bár azért neki is voltak meglehetősen idegesítő pillanatai.

Szóval ha valaki egy olyan könyvre vágyik, amiben (újra) beleszerelmesedhet Párizsba, ez nagy eséllyel nem az a könyv. Mindössze egy napja van a szereplőinknek, és ennek a nagy részét rohanással, lekéséssel, felesleges nyivákolással töltik - így bár természetesen eljutnak helyekre Párizsban, azért azt az igazi párizsi energiát, a "de szeretnék oda eljutni" életérzést valahogy nekem nem szállították. Tény, a végére egészen helyreáll az utazás szelleme, hiszen mindkét szereplő sok dologra rádöbben, mégsem éreztem azt a tökéletes "utazni akarok, most rögtön" érzést. Ezt sajnálom, mert ezt még úgy is bőven megtalálhatták volna a szereplők (és az olvasók), ha nem jutnak el a legnagyobb látványosságokhoz. Sőt! Sokszor sokkal többet nyújt, amikor nem a már-már közhelyesre koptatott helyekre jutnak el ilyenkor a szereplők, hanem a már-már titkos, ismeretlen szépségekhez. Kicsit kihagyott ziccernek érzem a helyszínt. 

Bár azért az utazás kapcsán is volt egy dolog a szereplők, egészen konkrétan Serena fanyalgásában, ami viszont tetszett. Ugyan nem értettem egyet Serenával mindenben, az meglepően jól esett, hogy Serena képes volt saját véleményt alkotni és kimondani sokak által magasztalt dolgokról, hogy őket nem érintette meg. Még ha nem is értek egyet vele a konkrét példákban, azért szerintem fontos megmutatni az utazásnak, tapasztalásnak ezt az oldalát is: előfordul, hogy az ember nagyon rákészül bizonyos látnivalókra, aztán végül csalódást okoznak. Máskor meg szinte semmit nem vár valamitől, és az mégis megszólítja. Szerintem ez így szép, és örülök, hogy Serena be merte vallani, ha nem mindig értett egyet a "közzel". 

Egyébként cuki romantikus lévén nyilván az egyik legfontosabb dolog a könyvben a két főszereplő közötti kémia - lenne. Időnként éreztem, hogy ott van - időnként pedig nagyon hiányzott. Hullámzó volt a dolog, na. Konkrétan volt egy ponton, ahol konkrétan azt hittem, a könyv szakít a cuki romantikus klisékkel, amikre számítunk, és inkább barátok lesznek a szereplőink. 

A két szálon az ötlet egyébként nagyon tetszett. Ugyan Serena módszerei vitathatóak, de az, ahogyan próbálja feldolgozni a gyászát, kifejezetten tetszett, ahogy az is, ahogyan útközben sokkal többet megtud arról, tudat alatt valójában valami más is hajtotta és jobban megismerte magát - végtére is többek között ez az utazás lényege. Ugyanígy tetszett Jean-Luc fotós projektje is, még ha kicsit lassan jött is rá, hogy majdnem kiböki a szemét a nyilvánvaló. 

Összességében nem volt kifejezetten rossz a könyv, viszont szerintem ennél jobban is meg lehetett volna írni - kicsit több lélekkel, kicsit több kémiával ennél sokkal jobb is lehetett volna.

EGYNEK ELMEGY/AJÁNLOM

Nyereményjáték


A könyv harmadik főszereplője Párizs, amit a főhősök keresztül-kasul bejárnak, és így mi is megismerhetjük a nagyobb látványosságokat.

A játék egyszerű! Minden állomáson találsz egy képet valamelyik párizsi látványosságról, a feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mi az.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A turné menetrendje


01.13. Könyvvilág
01.15. Deszy Könyvajánlója

Nincsenek megjegyzések