Interjú Alexandra Brackennel a Sötét elmék sorozat folytatása, a Sötét örökség kapcsán {Nyereményjáték}

A blogturnéról

Alexandra Bracken Sötét elmék sorozata hamar meghódította az olvasók szívét. A negyedik könyv, a Sötét örökség azután játszódik, hogy Rubyék kiszabadították a Pszí-gyerekeket a “rehabilitációs táborokból” és megfosztották Gray elnököt a hatalmától. A főszereplő ezúttal Zu, akinek rá kell jönnie, a szabadság csak látszat, valójában a Pszí-gyerekek még mindig rabigát viselnek. A könyvet ezúttal három bloggerünk véleményezi. Tarts velünk, és nyerj te is egy saját példányt!

Kapcsolódó bejegyzések:

Sötét elmék
Sötét játszmák
Sötét hajnal

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 496
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632619736
Sorozat: Sötét elmék 4.
Moly link
Goodreads link (4,31)
Megrendelési link

Öt év telt el az úgynevezett rehabilitációs táborok felszámolása óta, ahová számtalan
Pszí-gyereket zártak. A már tizenhét éves Suzume az ideiglenes kormány szóvivője lesz, a Pszí-gyerekek jogaiért harcol a téves információk és előítéletek egyre növekvő hullámában. Ám amikor azzal vádolják, hogy szörnyű bűncselekményt követett el, újra kénytelen elmenekülni, hogy életben maradjon.
Zu elhatározza, hogy tisztázza a nevét, ám közben kénytelen kellemetlen szövetségre lépni két titokzatos Pszí-gyerekkel, Romannal és Priyankával, akik vagy segítenek neki ártatlanságát bebizonyítani, vagy elárulják, mielőtt esélye lenne bizonyítani. De ahogy biztonságos menedéket és válaszokat keresve együtt utaznak, Zu közelebb kerül hozzájuk, és megtanul bízni bennük; közben az ország újjáépítésének látszata alatt még sötétebb titkokra találnak. Zu sorsa és minden Pszí-gyerek jövője forog kockán. Zu hallatja a hangját, és szembeszáll azokkal, akik el akarják nyomni, háttérbe akarják szorítani a Pszi gyerekeket és megmenti azokat, akik egykor védelmezői voltak.

Blogturné extra - Interjú Alexandra Brackennel a Sötét elmék sorozat folytatása, a Sötét örökség kapcsán

Mikor döntötted el, hogy visszatérsz a Sötét elmék világához? Tudtad, hogy folytatni fogod, amikor befejezted az eredeti trilógiát.

Amikor befejeztem az eredeti trilógiát, úgy éreztem, vége ezzel a sorozatnak és a világának... de arra is rájöttem, hogy valószínűleg azért érzem így, mert négy éven át nonstop ezen dolgoztam. Akkoriban nagyon kényelmetlenül éreztem magam, alkotni akartam valami újat, és túl közel álltam az eredeti trilógiához, hogy el tudjak szakadni Ruby utazásától. Végül is úgy voltam vele, hogy "soha ne mondd, hogy soha", de ígérgetni nem akartam.

A trilógia utolsó része, a Sötét hajnal után írtam egy utolsó novellát 2015-ben, amivel már tényleg le akartam kerekíteni a világot. Általában pontosan felvázlatolom a történeteimet, de néha beugrik egy ötlet a semmiből, és elkezdek dolgozni rajta, mert nem bírok neki elleállni. Ezzel a novellával is ez történt - volt egy kis ötletmorzsa, ami érdekelt, és utána akartam menni - de aztán a novella nem volt elég neki. Innentől már természetesnek tűnt folytatni a történetet anélkül, hogy újraalkottam volna az eredeti trilógiát. De ahogy mondtam, készen álltam, hogy továbblépjek. Úgyhogy félretettem, egészen 2017 elejéig, amikor megint elkezdett birizgálni.

Az eredeti tervem az volt, hogy a távoli jövőbe ugrom, és az eredeti szereplőgárdát teljesen elhagyom. Ez az ötlet ragadta meg tavaly télen a szerkesztőm figyelmét, és mindenki benne volt a buliban... én voltam az, aki inkább visszalépett. Valahogy nem éreztem helyesnek, és végre egyszer hallgattam a belső hangomra. Amit én a sorozat rebootjának éreztem, az valójában már túl távol állt az eredetitől. Ezen a ponton viszont újra elgondolkodtam a világon, és vissza akartam térni. Pár héttel később egyszer csak bekattant: használhatnám az eredeti ötletem kereteit, de kicsit közelebb hozhatnám időben, hogy Zu végre megkapja az őt megillető figyelmet. Amint végre helyén volt a narrátorom, a történet és minden más teljesen természetesen, csodásan összeállt.

Miért gondoltad, hogy ugrasz az időben? Mi szólt mellette és ellene, hogy évekkel később folytasd a történetet?

Jó néhány oka volt, amiért öt évet előre akartam ugrani az időben. Az első és legfontosabb, hogy azt akartam, Zu idősebb legyen, hogy az olvasók már úgy tudjanak találkozni vele, hogy a felnőttkor küszöbén áll, és lássák, hogyan változott és nem változott meg. Történetmesélési szempontból az időbeli ugrás segít növelni a feszültséget, mert az olvasók nem tudják, mi is történt pontosan az eltelt években. (Spoiler: SOK MINDEN.) Az, hogy egymás után tegyem le a nyomokat és fedjem fel őket, hogy megismerjük, hogyan változott meg Zu élete, szórakoztató volt.

Az egyetlen hátrány, ami az időbeli ugrás ellen szólt, igazából nem is hátrány, csak kihívás. Az volt a célom, hogy ez a könyv az olvasóknak egyszerre legyen ismerős és újszerű. Könnyű, mi? Ja, álmaimban. Rögtön tudtam, hogy a szereplők sokat változtak az eltelt öt év alatt, de le kellett ülnöm, és újraolvasnom a Sötét hajnal végén írt jegyzeteimet, és logikusan felépíteni, hogyan változott a világ. Az egyik félelmetes dolog, hogy bár sok hasonlóságot fedezhetünk fel a mostani politikai jelennel, valójában nagyon sok dolgot, amit még 2014-ben megálmodtam, újra kellett írnom, mert túlságosan is közel álltak a mai világunkhoz.

Tudnál némi csemegét nyújtani abból, milyen a világ a Sötét hajnal óta?

Adok egy alapot, amiben remélhetőleg nem lesznek túl nagy spoilerek. Talán emlékeztek rá, a Sötét hajnal végén Gray elnököt leváltják az egyesített erők. Ezek a békefenntartó erők ott maradtak segíteni stabilizálni az országot a fájdalmas újraépítés idejére. Öt évvel később a dolgok jobban állnak, és még a Pszí személyek helyzete is javult, még ha nem is illeszkedtek be teljesen a társadalomba.

Sajnos van egy alap feszültség, ami egyre nő. Az ország az első választásokra készül. De eközben ismeretlen erők elkezdik mindezt a fejlődést aláásni, Zúnak pedig szembe kell néznie vele, hogy lehet, hogy még mindig van rothadás ennek az új, szép köntösnek a mélyén, amit az ország kapott.

Annyi összetett karakter van az eredeti trilógiában, akik megkaphatták volna a saját történetüket. Miért pont Zút választottad főszereplőnek?

Először is, mert imádom őt. Évekig nagyon zavart, hogy Zu nem szerepelt a második könyvben, és a novella, amiben szerepelt, még mindig nem igazán az ő története volt. Akkoriban nem találtam olyan módot a behozatalára, ami természetesnek tűnt a harmadik könyv fő történetszála mellett. Legalábbis olyat nem, ami terelte volna el erről az olvasók figyelmét, vagy nem járt volna azzal, hogy valamilyen mágikus úton ott teremjen, ahol a többiek is vannak.

Emellett Zu előtt állt a legnagyobb potencionális út. Annyi mindent fedezhetünk még fel róla, mert épp csak látjuk az eredeti trilógiában, ahogy próbál rájönni, milyen ember is ő. Az egyik dolog, amit Zúban nagyon érdekesnek találtam mindig, hogy pont ugyanazt éli át, mint a többi szereplő, csak sokkal fiatalabban. Más, sokkal hosszabban megmaradó hatással vannak rá ezek a dolgok. A Hajnal és az Örökség közötti években láthatjuk, ahogy Zu régi barátai elkezdik a nagyon is jelentőségteljes életüket a világban, míg neki várnia kell, visszaveti a kora. Egyre hátrébb és hátrébb érzi magát, és sohasem fog felzárkózni hozzájuk.

Nagyon régóta érzi magát tehetetlennek, és szerettem volna, ha olyan helyen lehetnénk, ahol lehetősége van kihasználni a benne rejtlő erőt. Másképp szólva, szerettem volna egy lehetőséget, hogy Zu a hátsó ülésről a sofőr székébe kerülhessen, átvitt és szó szerinti értelmében is.

Zu a Hajnalban még mindig keresi a hangját. Ez még mindig befolyásolja őt, most, hogy idősebb?

Beletrafáltál, miért Zu a természetes narrátor ehhez a történethez, és rávilágítottál arra is, miért döntöttünk e mellett az amerikai borító mellett.

A Sötét elmékben Zu traumája némaságként nyilvánul meg. Ez az ő módja arra, hogy egy kicsikét irányíthassa a helyzetet. Az Örökségben sokszor gondolkozik ezen, hogy néha úgy érzi, vissza akar csusszanni ebbe a csendes, kényelmes létbe. A történet úgy indít, hogy Zu a kormány egyik szóvivője, úgyhogy kijelenthetjük, hogy nagyon is hallatja a hangját, a kérdés inkább az, hogy rájön-e, mire akarja használni a hangját. Ez összefügg a történet ötletével, azzal, hogy nem dőlhetsz hátra és reménykedhetsz a legjobban vagy próbálhatod felvértezni magad a legrosszabbra - folyamatosan harcolnod kell, és kiállnod a dolgokért, amikben hiszel.

Ez a könyv Zu története, de azért számíthatunk rá, hogy visszatérnek a régi jó ismerős szereplők?

Taaaaalán.

Viccelek. PERSZE. Azt hiszem, az olvasók boldogok lesznek, hogy újra feltűnnek, bár remélem, azért lesznek nagy meglepetések is. Lesz két új szereplő is, Roman és Priyanka, akik a maguk rejtélyes és sötét útjukról érkeznek. Ők és Zu elég dramatikus triót alkotnak.

Most, hogy a Sötét elmék világa visszatért egy önálló kötettel, számíthatunk esetleg más történetekre is a világban?

Azt hiszem, erre már elhangzott a válasz: soha ne mondd, hogy soha! Ez a történet nagyon is önálló, de soha nem tudok ellenállni, hogy hagyjak néhány szálat kicsit lógni a levegőben.

Forrás

Nyereményjáték

Alexandra Brackennek már több könyve is megjelent magyarul. A játék során borítórészletek alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik könyvére gondoltunk. Nem lesz más feladatotok, csak írjátok be a Rafflecopterbe az adott borítórészlethez tartozó regény magyar címét.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.