3 idézet a hamarosan megjelenő Magnus-Alec regényből

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy sokan vártunk rá, hogy Magnus és Alec története ne csak mellékszál legyen egy regényben és ne csak egy-egy novella erejére kerüljön a középpontban. De végre, végre érkezhet egy ilyen könyv! (És ha épp nagyon pozitív akarok lenni, arra gondolok, végre megérett rá a világ. De azért rosszabb pillanataimban vannak kételyeim.)

Hamarosan nálunk is megjelenik a róluk szóló sorozat, A legősibb átkok sorozat első kötete, A mágia vörös tekercsei.

MEGRENDELÉSI LINK

A kiadó már megjelenés előtt megoszt időnként a könyvekből egy-egy részletet, ez alól nem volt kivétel ez a kötet sem. Én pedig most összeszedtem nektek őket egy helyre.

De mielőtt a hivatalos magyar idézetek jönnének... Ha valakinek nem kielégítő csak ez a három részlet, ugyan nem hivatalos fordításban, de egy sor másik részletet is olvashattok a blogon - azokat a részleteket, amiket az írónő osztott meg még a könyv megjelenése előtt.

A részletekért katt:

És akkor a hivatalos részletek, már a magyar kiadásból, Kamper Gergely fordításában:

„Magnus úgy érezte, rég eljött az ideje, hogy rendes meglepetéssel szolgáljon Alec számára. Történetesen elő is készített egyet.
Párizs volt az utazásuk első állomása. Talán klisének tűnhet egy romantikus európai vakációt éppen a szerelmesek városában kezdeni, de Magnus szentül hitte, hogy a klasszikusok jó okkal klasszikusok. Majdnem egy hete voltak már itt, és úgy érezte, ez a megfelelő pillanat, hogy hozzáadja a dolgokhoz a rá jellemző sajátos csavart.”

„A herceg csakis a legjobbat kívánja a gyermekeinek. Ekképp az ő nagyobb dicsőségére állítsatok a legjobb italokkal, szivarokkal és bonbonokkal megpakolt oltárt . A Nagy Méregnek szánt kincsek és egyéb ajándékok a hívek közti szeretetet jelképezik, így hát folyjék az alkohol, gyűljék az arany, és soha ne feledjétek a szent szabályokat! Az élet színpad, ezért mindig stílusosan távozzatok! Csakis az igazán jó italokat készítő hívek kerülnek a pixisbe. Senki nem sértheti meg a Nagy Mérget kegyetlen cselekedetekkel vagy ízléstelen öltözködéssel. Keressétek a démonok gyermekeit! Szeressétek őket úgy, mint a ti uratokat! Ne tűrjétek, hogy a gyermekek magányosak legyenek! És ha nehéz idők jönnek, ne feledjétek: minden út Rómába vezet.”

„Alec nem szólt. Helen kemény kékeszöld tekintete ellágyult.
– Sajnálom – mondta. – Látom, hogy bízol Magnus Bane-ben. Érteni is vélem. Magam is bízom Malcolm Fade-ben és másokban is. Semmi okom eleve bizalmatlanul kezelni az alvilágiakat, ezzel tisztában kell lenned. Viszont azzal is tisztában kell lenned, hogy ez elég rosszul fest.
– Magnus nem csinált semmi rosszat – jelentette ki makacsul Alec.
– Tényleg? – kérdezte Helen. – És hol van most, amíg te rohammal veszed be a Római Intézetet a nevében