Új funkció Molyon!

Forrás: Pexels

Talán már találkoztatok vele, talán nem - új Moly funkció borzolja a kedélyeket!

És nem csak azért izgalmas, mert ebbe a funkcióba csomagolták az idei április 1-jei vicces meglepetést is (nem lövöm le a poént), hanem azért is, mert kifejezetten érdekes funkcióról van szó.

Röviden, tömören: az olyan könyveknél, amiket szívesen látnánk magyarul is, vagy már megjelentek, de nem kaphatóak és szívesen vennénk egy utánnyomást, jelölhetjük, hogy szeretnénk ezt - ebből pedig kialakul egy toplista, amit remélhetőleg majd a kiadók is böngésznek. 

Ahogy a Moly írja:

Mostantól lehet kiadási javaslatokat tenni a könyvadatlapokon. Ha van olyan külföldi könyv, amelyre még nem csapott le magyar kiadó, vagy olyan magyar kiadás, amely már nem beszerezhető, vagy méregdrágán lehet csak hozzájutni, itt az ideje, hogy megtedd a javaslatodat, hátha egyszer szakmai fülekre talál.

A könyvadatlapokon a Hozzáadás gomb alatt a Kiadási javaslat opciót választva lehet bejelölni, hogy ezt a kötetet érdemesnek tartjuk a magyar (újra)megjelentetésre. Szöveges indoklást lehet hozzáfűzni, de nem kötelező. A könyvadatlapok jobb oldali menüjében a Kiadási javaslatok pontnál lehet megnézni, hogy mások hányan és milyen indoklással szeretnék ezt a könyvet újra a nyomdában látni.

Ha a könyvadatlapokon vagy a Frissben elénk kerül egy kiadási javaslat, a +1 gombbal csatlakozhatunk az eredeti írójához, és mi is beküldhetünk egyet. Ha nem akarsz ilyen tartalmat kapni a frissben, a profilod szerkesztési nézetében kikapcsolhatod.

Az összes beküldött könyv listáját a Könyvek menü Kiadási javaslatok címszava alatt találjátok. Ezt is érdemes átböngészni, hátha találtok rajta olyat, ami felkelti az érdeklődéseteket, és ti is szeretnétek rá szavazni.

Ha nem is ez a funkció fogja megváltoztatni a kiadói döntéshozatali folyamatokat, szerettük volna, ha van még egy felület a Molyon, ahol a tagok megoszthatják a könyvek iránti elapadhatatlan szeretetüket.

Egyrészt szuper, le merem írni, hiánypótló ötletnek tartom, és azt is elismerem, hogy szépen mutatja, mára milyen fontos szerepe lett a kiadók és az olvasók összekötésében a Molynak - de azért érdemes ezt a funkciót is a helyén kezelni és mielőtt gőzerővel nyomkodunk mindent, tisztázni a buktatókat is. 

Olvasóként nagyjából bennem is annyi merült fel rögtön, hogy tök jó, mindent, amit szívesen látnék végre itthon is, jelölgethetek.

Kiadói oldalról is megvizsgálva a funkciót viszont vannak veszélyei is. 

Gondoltam, összeszedem nektek néhány gondolatomat.

1. Olyan könyvek a listán, amik biztosan érkeznek vagy már tudjuk is, hogy jönnek

A lista fő funkció alapvetően az lenne, hogy az áhított könyvek megjelenését kommunikálni tudjuk a kiadók felé és mintegy közösségként nagyobb erővel toljuk a kiadók arcába, mint egyénileg tudnánk, így elérve, hogy felfigyeljenek rá.

Nemes cél - csakhogy már most több olyak könyvet látok a listán, amiknek nem biztos, hogy feltétlenül a listán kellene lennie, mert kicsit kontraproduktív, hogy "foglalják a helyet". 

Részben ilyenek az olyan szerzők, akiknek az életművét folyamatosan hozza valamelyik kiadó - példának most Colleen Hoovert látom. Persze ez még üzenhet valamennyit arról, hogy az olvasók melyik könyvét várják épp a legjobban.

De láttam olyan címet is a listán, aminél már tudni, hogy van már hazai kiadója, biztosan érkezni fog. Ilyen például a Malibu Rising, ami a Könyvmolyképzőnél várható. Így itt már nincs jelentősége a kampányolásnak, nagyon maximum a kiadási folyamatot gyorsíthatja meg a kiadó, ha látja az őrületes érdeklődést.

2. Mindenkinek ajánlani akarod a könyvet vagy konkrét kiadóra gondoltál?

Azt is érdemes végiggondolni, mielőtt az olvasó egy új címet felpakol a listára, hogy mennyire szeretné, ha egy-két konkrét kiadó hozná a könyvet. Ha ugyanis nagyon konkrét elképzelésünk van róla, hogy kinek ajánlanánk a legszívesebben, még mindig jobb ötlet lehet konkrétan a kiszemelt kiadónak ajánlani a könyvet, mint ezen a nagyon nyilvános platformon mindenkinek - ugyanis könnyen előállhat az a helyzet, hogy valaki más happolja el a könyvet kedvenc-kiszemelt kiadónk elől. Végtére is ezt a listát minden kiadó látja.

3. Valóban jó a könyv vagy csak olvasás nélkül tűnik kecsegtetőnek?

Én már nagyon sokszor ajánlottam kiadónak könyvet - úgy is, hogy olvastam, úgy is, hogy épp csak kecsegtetőnek találtam.

Utóbbi sokkal rizikósabb, és bizony előfordult már, hogy kinéztem egy könyvet magamnak, amit megjelenés előtt nagyon hypoltak, kecsegtető volt a leírás, gyönyörű a borító - aztán amikor végül megjelent, azzal kellett szembesülnöm, hogy valójában csak a kampány és a körítés volt nagyon jó, a könyv nem is annyira.

Nagyon könnyen előállhat ennél a listánál az a helyzet, hogy az olvasók pusztán benyomások, tényleges ismeretek nélkül feltolnak hypolt könyveket erre a listára - amiket még nem olvastak, de ha olvasták volna, már nem is lennének olyan lelkesek.

4. A nagy számok törvénye?

Utánnyomások kapcsán rendszeresen látok beszélgetéseket kiadók és olvasók között, és nem egyszer előfordult, hogy komoly viták alakultak ki akörül, hogy az olvasók azt érzékelték, hatalmas igény lenne egy könyvre, a kiadó mégis azt érezte, ez nincs így.

Hogy alakulhat ki ez a disszonancia?

Nos, egyrészt az olvasók sokszor a maguk kis buborékában gondolkoznak, és könnyen lehet, hogy a környezetükben tényleg van 10-20 ember, akik nagy akarnak egy könyvet, és ebből tényleg az csapódik le, hogy "úristen, ezt nagyon sokan várják". Miközben lehet, hogy mások ismeretségi körében ez nincs így.

Szintén a nagy igényre utalhatnak az időnként rettentően elszálló használt könyv-árak - sokszor az eredeti ár többszöröséért árulják egyesek a már nem kapható példányokat. Ez persze egyrészt kereslet-kínálat, de azt is fontos érzékelni, hogy lehet, hogy valami egy használt könyv eladásánál nagy keresletnek számít, egy utánnyomás finanszírozására viszont még így sem lenne elég. Mondok egy példát: lehet, hogy van egy nagyon elhivatott rajongói csoport, mondjuk 100 ember, akik nagyon akarnak egy könyvet. Hajlandóak érte akár többet is fizetni, csak legyen már meg végre. Ez felverheti a használt könyv árát, főleg, ha licitálós oldalon van, hiszen a lelkes-elhivatott rajongók felverik az árat. Ellenben kiadói oldalról nézve, akármilyen lelkes is ez a 100 ember, 100 emberért még nem éri meg utánnyomni egy könyvet. 

A harmadik érv, amivel ilyen esetekben sokszor találkozom, a Moly váróslistára és Moly kívánságlistára tette felhasználók száma - ezt amúgy tényleg érdemes figyelni, de ugyanaz a baj vele indikátorként, mint ami probléma lehet ennél az új listánál is. 

Egyáltalán nem biztos, hogy aki rányomott, az meg is vásárolná az új kiadást. Előfordulhat, hogy valaki nagyon akarna valamiből új kiadást, meggyőzi a közeli ismerősöket, rokonokat, barátokat, hogy legyenek olyan kedvesek, nyomjanak már rá egy ajánlást. Ebből összejöhet akármennyi ajánlás, viszont ettől még 1 ember marad az, aki meg is fogja venni. 

Ugyanígy torzíthat ezen a statisztikán az is, ha olyanok ajánlanák meleg szívvel a könyvet ily módon másoknak, akiknek amúgy már megvan a könyv, újra nem vennék meg még egyszer. Fizető vásárlók viszont nem lesznek. 

Kicsit tartok tőle, hogy ez az új funkció egy újabb olyan dolog lesz, ami nem a helyen kezelve, az ilyesféle buktatókra, kockázatokra nem gondolva vita tárgyát képezheti majd kiadó és olvasók között. 

Azért is körmöltem most le nektek ezt a hosszú bejegyzést, hogy használjátok okosan - mind ami az ajánlást, mind ami a hivatkozási alapként kezelést illeti!