Trónok harca alapú történelemkurzus indul a Harvardon

Nem tudom, ki hogy van vele, én mindenesetre kifejezetten imádom, amikor a kedvenc fantasyjeim és valóság között kapcsolatot találok. Sok ismerősöm csak legyint, hogy ezek mesék, hogy lehet őket szeretni, ilyenkor pedig nem győzöm nekik magyarázni, mennyire nincs igazuk - ugyanis ezeknek a történeteknek sok szempontból a valóság az alapja, hiába repkednek sárkányok bennük. 

A Trónok harcáról már régóta köztudott, hogy nem titkoltan merített a Rózsák háborújából, erről készült egy jó kis összefoglaló videó is, amit korábban már meg is osztottam Facebookon.

Ritkán azonban ugyanez igaz fordítva is: Trónok harcát kedvelő ismerősöknek próbáltam megmagyarázni, hogy tulajdonképpen nem utálják a történelmet, a történelemórákat utáltak, ez pedig nagy különbség. (Általában egyébként egyik esetben sem vagyok sikeres, már ami a meggyőzést illeti.)

Így hát csak támogatni tudom az olyan kreatív kezdeményezéseket, amilyenbe most például a Harvard Egyetem vágja a fejszéjét.

Ahogy a Times beszámolt, néhány professzor ugyanis kurzust indít "A valódi Trónok harca: a modern mítoszoktól a középkori modellekig" címmel. Az interjú szerint az órán azt boncolgatják majd, hogy a Trónok harca könyvek hogyan tükrözik a valódi történelmet és kultúrát, körülbelül az i.e. 400 körüli Eurázsiától egészen az 1500-as évekig, miközben felfedezik a régi karakterarchetípusokat, például a királyt, a jó feleséget, a második fiút, a kalandort és így tovább. Eközben hasonlóságokat keresnek majd a középkori történelemmel, irodalommal, vallással és legendákkal.

Csak hogy példát hozzunk: az órákon vizsgálják majd középkori királynők feljegyzéseit, kapcsolatot keresve Cersei-vel. 

Az egyik tanár, Racha Kirakosian azt mondja, ő nagyon is érzi az igényt: "Amikor a középkori verses epikáról tanulunk a diákjaimmal, sokszor azt mondják, ó, ez olyan, mint a Trónok harca. Pedig valójában pont fordítva. Professzorokként nem része a munkánknak, hogy kihasználjuk ezt az érdeklődést és mélyebbre ássunk?"

Én mindenesetre rettentően örülök, hogy vannak még ilyen lelkes professzorok, akik a populáris kultúrát nem megvetik, hanem kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket. Eddigi tapasztalataim szerint ez hatásos módszer, ráadásul roppant izgalmas dolgok születnek belőle.