Ned Vizzini: Nyomás ​alatt {Értékelés + Nyereményjáték}

Ned Vizzini: Nyomás ​alatt

A blogturnéról




Ned Vizzini ifjúsági regénye egy olyan fiúról szól, aki összeroppan a nagy nyomás alatt és egy 
különleges helyre kerül. Craig a pszichiátrián új embereket ismer meg, és teljesen új dolgokat fedez fel önmagáról és az életről is. Ám ahhoz, hogy a fiú kikerüljön innen komoly döntéseket kell hoznia. A megható, de egyben vicces és nagyon emberei történetet most könyv alakban is elolvashatod. 

Tarts velünk és a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik elmesélik, hogy milyen különleges is Craig, és a többi szereplő a Nyomás alatt-ban :) 

Eredeti cím: It's Kind of a Funny Story
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789633739167
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,14)
Megrendelési link
„Elképesztő: ​vicces, intelligens, lefegyverző.” – New York Magazine
A bölcs, elmés narrátor és egy kényes téma finom leírása magával ragadja a
nagykamaszokat – és szüleik et.” – People Magazine

Az ambiciózus, New York-i tinédzser, Craig Gilner eltökélte, hogy sikeres lesz az életben – ami azt jelenti, hogy be akar jutni a megfelelő gimnáziumba, a megfelelő főiskolára, a megfelelő munkahelyre. Ám amint Craiget felveszik a manhattani Vezetőképző Gimnáziumba, a nyomás elviselhetetlenné válik. Nem eszik, nem alszik, míg, egy este, majdnem megöli magát.
Craiget, öngyilkossági kísérletének köszönhetően egy pszichiátriára utalják, ahol nem mindennapi új szomszédokat szerez: egy transzszexuális szex függőt; egy lányt, aki ollóval esett az arcának; és az önmagát megválasztó Armelio elnököt. Itt Craig végre képes szembenézni szorongásának forrásával.
Ned Vizzini, aki maga is járt már pszichiátrián, különösen megindító történetet írt a boldogsághoz vezető, néha nem várt útról.

„Humoros … [Vizzini] személyes belelátása és intelligens, önbecsmérlő hangvétele teszi a könyvet szórakoztató olvasmánnyá.” – The Washington Post
„Egy könyv a depresszióról, ami egyáltalán nem depressziós.” – Teen Vogue

Az első mondat:


"Nem könnyű beszélni, amikor épp meg akarod ölni magad."

Véleményem


Utólagos engedelmetekkel ez egy olyan értékelés lesz, ami kicsit személyesebb annál, mint amit megszoktatok. De talán erre is van szükség, mert a Nyomás alatt egy nagyon személyes regény. 

Adott nekünk a főszereplőnk, Craig. A történet elején vajmi keveset tudunk róla, amit viszont biztosan tudunk: Craig beteg. Depressziós. Terápiára jár, mert képtelen enni és aludni, és saját magára is valamiféle orvosi kísérletként tekint. Nem szó szerint, de ahogyan arról mesél, mit érez, hogyan próbál túllendülni a problémáin, sokszor szinte olyan, mintha E/3-ban gondolna saját magára. Mert Craig tudja, hogy beteg. Nagyon is. Azt is tudja, hogy ennie kell. Azt is tudja, hogy próbálkoznia kell, mert ha nem teszi, belehal. De egyszerűen nem tud. Akar, de nem tud. 

Itt vagyunk tehát ebben a helyzetben egy sráccal, aki szókimondó, a végtelenségig őszinte - legalábbis a fejében velünk, olvasókkal mindenképpen. Értem ez alatt például, hogy ebben a könyvben gond nélkül ír arról, milyen megkönnyebbülést jelenthet például a pisilés. Mert annyira magától, olyan természetes. Vagy arról, hogy milyen tinédzser srácnak lenni, zsongó hormonokkal. Vagy arról, milyen hányni. 

De hogy mi a probléma gyökere, azt valójában nagyon sokáig nem tudjuk. Tehát beleugrunk egy már feszültséggel teli helyzetbe, és két rejtélyünk van: mi vezetett ide és vajon hová fut ki ez az egész? 

A 13 okom volt most kb. a csapból is folyik, hiszen bátran foglalkozik az öngyilkosság tematikájával. Ha úgy tetszik, bizonyos szempontból ez a történet a 13 okom volt párjának tekinthető, de ez a másik oldal. Hannah úgy döntött, nem bírja tovább. Craig viszont nagyon is küzdeni akar, csak nem tudja, hogyan.

Így kerül be a pszichiátriai osztályra, a sors kifürkészhetetlen útjainak köszönhetően a felnőtt osztályra. Itt aztán mindenféle furcsábbnál furcsább módon beteg emberrel találkozik, új barátokra lel, és van ideje végre végiggondolni, mi lehet a gondja. Vajon mikor kezdődött ez az egész? Hiszen egyszer ő is egészséges volt? Vajon mi váltotta ki mindezt? És mit tehet azért, hogy eljöjjön a változás. 

Bevallom, a történet elején kicsit nehezen tudtam azonosulni Craiggel - nyilvánvalóan nem vagyok tinédzser fiú, nem vagyok depressziós sem, és őszintén, soha még csak eszembe sem jutott öngyilkosnak lenni. És kicsit féltem is, hogy a regény hangulata sötét lesz, és engem is leránt. Na nem öngyilkos gondolatokig, de legalábbis a jó idő és egy stresszes időszak végéhez közeledvén a legstresszesebb csúcsponton egy kis depibe.



Szerencsére nem így lett, mert bár a sztori elején elég nagy a nyomás, valahogy mintha folyamatosan emelkedve fel a súly az ember mellkasáról - együtt gyógyulunk Craiggel. 

A legérdekesebb számomra mégis az volt a könyvben, amellett, hogy Craig küzdelme is lekötött, hogy mennyi gondolatot ébresztett bennem. Viszonylag ritka az, hogy egy ennyire más alaphelyzetből kiindulva, mint az enyém, ennyire könnyedén rávetítsem az életem bizonyos aspektusait a szereplőére. 

És talán pont ez a könyv igazi ereje. Persze, igyekszik tudatosítani, hogy a depresszió betegség, nem pedig valami szégyellni- és titkolnivaló dolog. És arról is szól, hogy mindig lehet jobb, hogy érdemes küzdeni, mert az életnél semmi sem lehet fontosabb. Ezzel együtt azt is mondja: mind - már elnézést - elcseszettek vagyunk a magunk módján. Mind küzdünk életünk minden napján és megvívunk a saját démonainkkal. Van, aki jobban titkolja, ha gondja van. Van, aki jobban is viseli a nehéz helyzeteket. De egyikünk sem mentes tőle.

Ezért is tetszik a Nyomás alatt cím. Mind nyomás alatt vagyunk. Annyi minden gyakorol nyomást az emberre. 

Craig példája tökéletesen megmutatja, milyen társasalmi nyomásokkal születünk a világra. És akkor hiába a támogató család, a nyomás ott van. Sokszor pedig nem is érzékeled, mi a probléma, csak szépen, lassan süllyedsz a nyomás alatt. 

A legjobban talán azt szerettem a könyvben, ahogy fityiszt mutat a társadalmi konvekcióknak. A társadalom nagy része kijelöl számodra egy utat, ami a siker felé vezet. Tanulj keményen, kerülj be egy jó iskolába, tanulj még keményebben, aztán legyen belőled ügyvéd vagy politikus, és sínen vagy. És ilyenkor jönnek a kérdések? Mi van, ha nem tanulok elég jól? Mi van, ha hibázok? Mi van, ha nem szeretem, amit csinálok? Mi van, ha letérek erről az útról - akkor nem lehetek sikeres? 

És ott van mindennek a másik vetülete: tegyük fel, hogy jó vagy, megugrasz egy szintet, bekerülsz valahová, boldogan és elégedetten, hiszen jó vagy. Aztán rájössz, hogy van még rajtad kívül rengeteg ember, aki jó. És végig, amíg azt hitették el veled, hogy jó vagy, valójában csak... átlagos vagy.

De vajon baj ez? Baj átlagosnak lenni? Baj, ha nem te vagy, aki majd megváltja a világot? Baj, ha más úton akarsz elindulni? 

És akkor jöjjön a személyesebb vetülete a könyvnek, mert bár közelében nem jártam annak, amit Craig átélt, szerintem mindegyikünk megtalálja Craig helyzetében kicsit saját magát. Jó tanuló voltam. Jó tanuló voltam általános iskolában is, és az maradtam gimiben is. Nálam az ötös volt a norma. Így mindenki azt várta tőlem, hogy jó egyetemre megyek, jó szakmát választok, jó leszek az egyetemen is, aztán elindítom a sikeres életemet. Aztán csakúgy, mint Craig, mondhatni, pofára estem kissé. Bekerültem a jó egyetemre, választottam egy olyan szakmát, amiben karriert lehet építeni, és közmondásosan "sokat keresni". És szépen lassan rájöttem, hogy amit egész életemben elhitetett velem a környezetem, nem igaz. Átlagos vagyok. Nem vagyok hülyegyerek, és nyilván senki nem vehette el tőlem a eredményeim - csak a világ kitárult, és kiderült, hogy rajtam kívül rengetegen mondhatják el magukról ugyanezt. Nem vagyok különleges, aki nagy karrierre hivatott. Csak én vagyok. Csak én, aki utálta az egyetemét, legyen bármilyen jó. Csak én, aki nem találta a helyét a padok között. Csak én, aki nem tudta elképzelni, hogy sikeres legyen abban, amit tanul, mert utálta. Csináltam, mert ez volt az elvárás, de félszívvel. 

És bár nem süllyedtem olyan mélyre az apátiában, mint Craig, nekem is megvoltak a rosszabb időszakaim. Emlékszem, voltak éjszakák, amikor aludni sem tudtam, mert folyamatosan azon rugózott az agyam, mi lesz. Annyira stresszeltek az utált tárgyaim vizsgái, hogy néha zokogtam - pedig ez nem jellemző rám. És emlékszem arra is, hogy mindennek a végéhez közeledve kitárt karral kerestem a válaszokat. Oké, meglesz a diplomám. És? Mi lesz utána? Hogy találok munkát? Milyen élet vár rám egy olyan szakmával a zsebemben, amiben sem igazán jó nem vagyok, sem igazán boldog vele nem vagyok?

A különbség az, hogy gyorsabban megtaláltam a Horgonyom, mint Craig. Bár a magam részéről inkább menekülőútként tekintettem rá. Menekülés volt a gondjaim elől, nem végső megoldás. Aztán meglepetés! Szépen, lassan nyilvánvalóvá vált, hogy amit egész életemben sulykoltak belém, az a bizonyos kijelölt út baromság. Számtalan sikeres ember letért erről az útról, és milyen jól tette. És milyen meglepő - a nyomás enyhült. Úgyhogy nem leszek ügyvéd, bankár vagy orvos - de elégedett ember lehetek, és ez fontosabb. Nekem legalábbis biztosan.

Na, ez az, amit eszembe juttatott Craig története. A Nyomásnak (igen, így, nagybetűvel) nem szabad győznie. Mert nem feltétlenül van igaza. Választhatsz más utat. Senki sem garantál sikert a kijelölt úton. És semmi sem veheti el tőled a sikert, ha jó vagy egy másik úton. 

Ha most megkérdeznék, milyen könyvet nyomnék a kezébe minden végzős diáknak a pályaválasztás előtt, szerintem ez lenne az. Nem ad válaszokat. Egyszerűen csak megmutatja, hogy meghagyhatod a kérdőjeleket. 

NAGYON AJÁNLOM


U.i.: Talán már meséltem nektek, mennyire szeretem az olyan filmeket, amiknek a végén beúszik valami felirat arról, hogy ez igaz történet, és egyébként ez meg ez történt a szereplőkkel a film vége után. Nos, mivel ez szó szerint nem igaz történet, itt nincs ilyen. Viszont a végén van egy kis üzenet, amitől az egész csak még jobb lett. Nem lövöm le a poént, de le a kalappal Ned Vizzini előtt. 

Olvass bele a képre kattintva!


http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/6881_nyomas_alatt-20170602_104012.pdf?ap_id=Deszy


Nyereményjáték


A Nyomás alatt című könyv főszereplője Craig egyfajta terápia céljából kezd el rajzolni, de nem ám sima rajzokat. A fiú elképesztően precíz várostérképeket alkot, amire mindenki felfigyel a pszichiátrián. Az ott lakó betegek és orvosok is a rajzok csodájára járnak, így a mi játékunk is e köré épül.

Minden turnéban résztvevő blogon találsz egy képet egy rajzolt város térképről, neked pedig rá kell jönnöd, hogy melyik várost ábrázolja a térkép. A válaszokat a rafflecopter megfelelő dobozába várjuk. Akik ügyesen olvasnak térképet, azok között a Kiadó által felajánlott könyv kerül kisorsolásra.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




A turné menetrendje


05.30. Sorok Között Könyves Blog
06.01. Zakkant olvas
06.03. Deszy Könyvajánlója
06.05. Bibliotheca Fummie
Ned Vizzini: Nyomás ​alatt {Értékelés + Nyereményjáték} Ned Vizzini: Nyomás ​alatt {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 6/03/2017 Rating: 5

1 megjegyzés:

  1. Hahó! Ó de régen jártam erre! :) Nagyon szép lett a blogod és letisztult. (Én is szeretem a dinamikus dolgokat, ezért a főoldalad meg főleg bejön. :D)

    VálaszTörlés

.

Üzemeltető: Blogger.