Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2. {Értékelés + Nyereményjáték}
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Május 29 - Insane Life
Május 31 - Kelly & Lupi olvas
Június 2 - Deszy könyvajánlója
A blogturnéról
A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent hazánkban is közkedvelt Outlander sorozat negyedik kötete az Őszi dobszó. Jamie és Claire ismét együtt folytatják utazásukat, azonban valami beárnyékolja jövőjüket, amin csak a lányuk segíthet.
Tartsatok velünk a három állomásos turnéra és ismerjétek meg jobban az Őszi dobszót!
Kapcsolódó bejegyzések:
Eredeti cím: Drums of Autumn
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 608+584
Fordító: Farkas János
ISBN: 9789633997635
Sorozat: Outlander 4.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/3
Függővég:
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,34)
Megrendelési linkSkóciában kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy
átjáró a múltba – vagy a halálba.
Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…
Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…
Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…
„Az Öszi dobszó DIANA GABALDON LEGJOBBAN SIKERÜLT ÉS LEGVARÁZSLATOSABB MUNKÁJA”.
Affaire de Coeur
„SZENVEDÉLYES, FIGYELEMREMÉLTÓ – A TÖRTÉNELEM, A FANTÁZIA, A ROMANTIKA ÉS A merészen SIKAMLÓS TÖRTÉNETMESÉLÉS KEVERÉKE”.[I1]
Arizona Republic
„CSODÁLATOS! A SZÓRAKOZTATÓ TÖRTÉNELMI REGÉNY MŰFAJÁNAK KIEMELKEDŐ DARABJA.”
San Antonio Express News
A lélegzetelállító családtörténet folytatódik…
Az első mondat:
"Soha nem féltem a szellemektől."
Véleményem
Első körben szeretném tisztázni: az Outlander még mindig az a történet, amit nagyon szeretek, így voltam ezzel a résszel is. Ezt azért szerettem volna gyorsan tisztázni, mert volt ebben a kötetben néhány dolog, ami nem tetszett, vagy nem voltam elégedett vele, és nagyrészt ezeket fogom kiemelni. Hogy miért, ha egyébként tetszett a könyv? Nos... aki eljutott a negyedik részig, nagyjából már tisztában van vele, miért ilyen addiktív ez a sorozat. Jamie-nek és Claire-nek nem lehet nem szurkolni, Diana Gabaldon fordulatok kitalálásában és a szövevényes történetmesélésben még mindig zseniális, és a világ még mindig szó nélkül beszippant. A leírások, a hangulat, ráadásul ezen a ponton már a nosztalgia is - sőt, észrevettem magamon, hogy már keresem a nyomokat folyamatosan, amik esetleg utalnak arra a bizonyos rejtélyes jelenetre az első könyvről. (Úgyhogy amikor Jamie-ék a szellemekről beszélgettek a könyv elején, nagyon "hegyeztem a fülem".)
Ráadásul nekem ez a könyv sok szempontból kicsit váltásnak számított. Míg az első 1-2 részben kérdés nélkül Jamie és Claire voltak a főszereplőink, a harmadik részben már fel-felbukkantak annak nyomai, hogy azért nem csak ők a fontos szereplők. De amit ott még csak nyomokban éreztem, azt itt már nagyon. Szépen, lassan a szerelmi történetből átcsaptunk egy kvázi családregénybe. Persze, még mindig itt van nekünk Jamie és Claire, akiknek a szerelmét veszett mód lehet imádni, de közben ők már apuka és anyuka, nagybácsi és nagynéni, és bármilyen furcsa ezt feldolgozni, valójában ők már sokkal idősebbek, és jön az új generáció. Ez persze az időbeli ugrás miatt várható is volt.
Szóval itt van nekünk két újabb fontos szereplő, Roger és Brianna, meg persze ne feledkezzünk meg a kis Ianről és Fergusról sem.
Innentől kezdve tehát egyértelművé válik, hogy egyre szerteágazóbb a történet, hiszen egyre több olyan szereplő van, akihez kötődünk, és akik az útjuknak azon a pontján járnak, ahol korábban Claire és Jamie.
Diana Gabaldon előtt pedig ebből a szempontból le a kalappal. Zseniálisan mozgatja úgy a sok szereplőt, hogy kicsit olyan érzésem legyen, mint a Liliomfinél volt anno, amikor olvastam: mindenki félreért mindent, mindenki találkozik mindenkivel, de nem biztos, hogy tud róla, és előre nem méri fel a következményeket, és ebből valami olyan félelmetes katyvasz lesz, ami az olvasóban - aki persze mindent tud - hihetetlen frusztrációt okoz, és legszívesebben benyúlna a könyvbe, hogy jól megmondja mindenkinek, mekkora idióta. És ez részemről leginkább Rogerre és - meglepő módon - Jamie-re vonatkozik.
Egyébként nagyon szurkoltam a Roger és Brianna szálon, tulajdonképpen még számomra is meglepő módon elkezdtek jobban érdekelni, mint a Claire-Jamie szál, ezzel együtt Rogerre félelmetes módon megharagudtam, ami kicsit... beleköpött a levesembe.
Viszont meg kell mondanom... Ian, ó, Ian! Nem, nem írok semmit.
Ezen a ponton jutottam el odáig az értékelésemben, ahová az Outlander értékelésekkel előszeretettel eljutok: annyi minden történik, és annyi minden fontos történik, hogy lehetetlen mindent értékelni, másrészt pedig rettentő nehéz spoilerek nélkül mesélni az eseményekről.
Úgyhogy ezen a ponton abba is hagyom, és áttérek azokra a dolgokra, amiket emlegettem az értékelés elején, és amiket mindezek ellenére kevésbé szerettem.
Egyrészt imádom azt, hogy Gabaldon milyen változatosan tud játszani a szívem darabkáival, másrészt van egy olyan... kliséje, amiből most már tényleg elegem van. Értem én, hogy instant fájdalmas, akárhányszor történik is meg, és mivel ezek a könyvek régebben íródtak, még eredménynek sem semi, hogy ilyen nyíltan ír egy tabutémáról... Ezzel együtt már nagyon-nagyon besokalltam abból, hogy újra meg újra ez történik.
A másik: nagyon hiányzik Skócia. Persze, jártunk Skóciában ebben a részben is, és Jamie-ék is emlegetik folyamatosan a skót gyökereiket, ezzel együtt az egyik dolog, amibe beleszerettem annak idején a sorozatban, Skócia volt. A történet, a szereplők és a világ persze Skóciától távol is érdekesek, ezzel együtt nem tudják überelni nálam az első rész Skóciáját.
Összességében továbbra is nagyon ajánlom a sorozatot, bár minden bizonnyal különösebben nincs is rá szükség, aki a harmadik részig eljutott, nagy eséllyel nehezen száll ki az Outlander-vonatból.
NAGYON AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
A könyv negyedik része izgalmas és újdonság, de vajon mennyire ismeritek az előző részeket?
Mostani blogturné három bloggere, három állomáson különböző kötetekből tesz ki részleteket. A szereplők nevét kitöröltük, de az igazi kérdés, hogy melyik kötetből származik az idézet?
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
– Talán van valami baj az alacsony férfiakkal? – firtatta Roger.– Hajlamosak lealjasodni, ha nem az történik, amit ők akarnak – válaszolta Claire. – Mint a kicsi, csaholó kutyák. Cukik és pihe-puhák, de ha megpróbál ellenkezni velük, jót harapnak a bokájába.Roger felnevetett.– Feltételezem, ez a megfigyelés évek tapasztalatán alapul, ugye?– Ó, persze. – Az asszony bólintott, és fölnézett a fiatalemberre. – Még soha nem találkoztam százötvenöt centinél magasabb karmesterre. Gyakorlatilag mindannyian harapós példányok. De a magas férfiak… – ajkai kissé felgörbültek, ahogy Roger száznyolcvanöt centi magas alakjára nézett –, a magas férfiak szinte mindig nagyon kedvesek és gyengédek-[…]– Mármint a nőkkel – tisztázta Claire. – Mindig úgy gondoltam, azért, mert jól tudják, hogy nekik nem kell semmit bizonyítaniuk, hiszen teljesen egyértelmű, hogy megtehetik, ami nekik tetszik, akár akarjuk, akár nem, s meg sem kell próbálniuk bizonyítani.– Míg az alacsony férfi… – biztatta Roger.– Míg az alacsony tudja, hogy semmit sem tehet, amíg meg nem engedjük neki, és ez a tudat megőrjíti, ezért folyton próbálkozik, csak hogy bebizonyítsa, hogy megteheti.
A turné menetrendje
Május 31 - Kelly & Lupi olvas
Június 2 - Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések