Samantha Shannon: A Mímes Rend {Nyereményjáték}
Még izgalmasabb volt, mint az első!
Samantha Shannon: A Mímes RendA blogturnéról
A hazánkban is nagyon népszerű Csontszüret sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 7-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, A Mímes Rend címmel. A Blogturnésok öt bloggere alig várta, hogy újra belemerülhessen Paige világába. Itt az alkalom, hogy elmondják a véleményüket a folytatásról, a kedves olvasóknak pedig a játék helyes megfejtéséért esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.
Kapcsolódó bejegyzések:
Eredeti cím: The Mime Order
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 560
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
ISBN: 9789632934501
Sorozat: Csontszüret 2.
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,19)
Megrendelési linkPaige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.
Az első mondat:
"Egy történet ritkán kezdődik az elején."
Véleményem
Én belecsapok a lecsóba: nagyon-nagyon szerettem ezt a könyvet! Nem hittem, hogy ezt fogom írni, de még izgalmasabbnak találtam, mint az első részt. Pedig be kell vallanom, kicsit féltem tőle. Az első részben megszerettem a szereplőket, és kicsit féltem, hogy mi fog történni, ha kilépünk a "nagyobb világba". Főleg annak tükrében, hogy Samantha Shannon egy nagyon összetett és néha kicsit nehezen követhető világot hozott össze. Tartottam tőle, hogy egyszerre lesz túl sok (már ami a szereplőket és a részleteket illeti), és túl kevés - már ami a cselekményt illeti.
Szerentére pozitívan csalódtam!
Paige-et még mindig nagyon szeretem, sőt, talán jobban is, mint az elsőben. Az első részben is kemény karakter volt, aki folyamatosan harcolt - de egy zárt világban, nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, ráadásul érzelmi szinten meg kellett alapozni a kapcsolatát a Nagymesterrel. Mindezeknek köszönhetően sokszor tűnhetett kicsit logikátlannak és naivnak. Persze mindezektől független nekem akkor is szimpatikus szereplő volt.
Ebben a részben viszont szerintem sokkal jobban kibontakozhatott. Paige sikeresen megszökött, és olyasmiknek van tudatában, amiknek a látók nagy százaléka nincs. Valahogyan szeretné elérni, hogy elkezdődjön az ellenállás, de egyrészt senki nem hinne neki, másrészt a legjobban keresett körözött bűnözővé válik. Ezt pedig még spékeljük meg azzal, hogy dönteni kell, visszamenjen-e Jaxonhoz, ugyanis nélküle szinte garantáltan aláírja a halálos ítéletét. A gonosz rephaiták minden erejükkel keresik, a Nagymesterről pedig semmit sem tud. Szóval nagyon nehéz helyzetben van, és a világ talán még több veszélyt rejt magában, mint a Sheol zárt közössége. Ott egyértelmű volt, hogy a rephaitákkal és az emitákkal kell szembeszállni, kérdőjeles maximum csak a Nagymester lehetett. Ellenben most rajtuk kívül bekerül a képletbe a számtalan látó, a Scion egész rendszere megint. Gyakorlatilag az egész könyvet folyamatos feszültsében töltjük Paige-dzsel, folyamatosan jön valamilyen akadály vagy rejtély, amire megoldást kell találnia.
Le sem állhat az agya, és a mi agyunk sem, folyamatosan történik valami. Paige-nek ravasznak kell lennie, tárgyalnia kell, stratégiát kell alkotnia, kettős ügynökként működni, mindenféle ügyben nyomozni, embereket kiszabadítani és támogatni, és persze gyakorolnia és harcolnia. Ezt mind egyszerre, így pihenésre semmiképp nincs idő.
Több korábbi mellékszereplő is visszatért. Nicket még mindig imádom, Zeke-ből szívesebben kaptam volna kicsit többet. Nadine-tól a falra másztam, Eliza kétségeket keltett bennem. De persze vannak új szereplőink is: Alfred, a tehetségvadász, akit kifejezetten szerettem, és kíváncsian várom, visszatér-e még. Aztán egy sor mímeslordot és mímeskirálynőt is bemutatott ez a könyv, akiketk képtelen lennék felsorolni, még ha akarnám se menne. Mindenesetre örülök, hogy bekerültek a képletbe, kifejezetten érdekessé tették az eseményeket. Soha nem lehetett tudni, ki melyik oldalán áll valójában - már persze a magáén kívül. Az ő megjelenésük különösen a könyv végének szempontjából volt fontos, és azt kell mondanom, nagyon megérte várni a végét, szerintem ütősre sikeredett.
A Nagymester is visszatért, bár bevallom őszintén, én belőle többet is el tudtam volna viselni. De tudom, hét részes a sorozat, nem bontakozhatnak ki túl gyorsan a szereplők, ráadásul itt most máson volt a hangsúly. Mindenesetre minden Nagymester-Paige jelenetet szerettem még mindig, és örülök, hogy Arcturus még mindig meg tudott maradni rejtélyesnek, annak ellenére is, hogy kicsit jobban értjük, mint eddig.
Szintén jó pont, hogy már nem kellett legyűrni ebben a kötetben azt a végtelenül hosszú világbemutatást, mint az előző kötetben, pedig ezúttal jobban felvérteztem magam arra, hogy a könyv eleje nagyon lassú és nagyon információdús volt. Bár kellett egy kis idő, mire újra visszarázódtam a világba, és nagyjából felidéztem, mi hogy is volt pontosan, a nagyon hosszú és tömény leírás szerencsére ezúttal elmaradt.
Ettől függetlenül azért a könyv nem volt tökéletes. Sajnos számomra picit sokszor ismétlődött a "jaj, izgulj, mert Paige most épp kint sétál, és bármikor elkaphatják" jelenet, illetve elég hosszúra sikeredett Paige kezdeti vívódása. Ezt persze egyrészt megértem, másrészt számára is egyértelműnek kellett lennie már az első perctől, hogy be kell adnia a derekát. (Érteni fogjátok, mire gondolok.)
Illetve írtam, hogy a végén nagyon tetszett az a bizonyos jelenet, amiben ott volt a mímeslordok és -királynők. Ezt szerettem is, viszont jött még egy csavar, illetve egy duplacsavar. És azt kell mondanom, ez annyira, de annyira kiszámítható volt. Persze ettől még nem lett rossz, de picit úgy tettem le a könyvet, hogy hát ja, erre számítani lehetett. Ráadásul picit haragszom a függővégért, mert így várhatom megint nagy erőkkel, ki tudja meddig, hogy mi a fene fog történni.
(A legnagyobb mínusz azért a borító, be kell vallanom, nagyon sajnálom, hogy nem az eredeti borítóval jelent meg a könyv, mint az első rész. De még ha ezt nem is számítjuk, sajnos ezt a borítót képtelen vagyok hova tenni. Halványan értem, miért, de ha szimbólumban gondolkoztam, ennél sokkal jobbat is lehetett volna találni - például a pillangót, ami az eredeti mellett a bolgár borítón is megjelenik például. Ez nekem kicsit randomnak tűnik, és összességében sem jön be.)
Összességében nagyon szerettem A Mímes Rendet, nem pont arra számítottam, ami következett, de tudjátok mit? Örülök, hogy nem az lett. Kifejezetten izgalmas volt ez a rész, az érzelmes szívem azért egy-egy romantikus jelenetnek is örülhetett, egyszer-kétszer kicsit azért össze is tört a szívem (nem a romantikus szálra gondolok), és szerettem az összes akciójelenetet és a nyomozós szálat is.
NAGYON AJÁNLOM
Blogturné extra - A borítók
Nem csak a magyar kiadó döntött úgy, hogy az eredeti borító átvétele helyett sajátot tervez. Mielőtt azonban megmutatom, melyik két ország döntött még másként, nézzük, milyen az eredeti borító!
És hogy kik készíttettek még sajátot? A németek és a bolgárok. Színvilágában mindkettő hajaz az eredetire, viszont motívumaikban eltérnek kissé - a német borítón egy lány, Paige sziluettjét láthatjuk, a bolgár verzión pedig egy föld alatti lépcsősoré a főszerep - no meg a lepkéé, amit azért átvettek az eredetiből. A németek pedig az O betűben látható mintát tartották meg.
Nyereményjáték
A Csontszüret sorozat szimbólumait kell kitalálnotok minden állomáson a kiemelt betűk segítségével. Természetesen képeket és egy kis körülírást is kaptok. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. A játékhoz tartozik még a kiadó facebook oldalának tetszikelése, és már csak a szerencsére kell várni! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.
A Rephaiták egyik fontos növénye, melyből a piros virágú mérgező az emberre.
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
09.03 Kelly & Lupi olvas
09.04 Deszy könyvajánlója
09.05 Always Love a Wild Book
09.06 Dreamworld
09.07 Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések