Breaking News

Carina Bartsch: Türkizzöld tél {Nyereményjáték}


VÉÉÉGRE!

Carina Bartsch: Türkizzöld tél

A blogturnéról




Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli.
Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban.

A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során.

Kapcsolódó bejegyzések:



Eredeti cím: Türkisgrüner Winter
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 424
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
ISBN: 9789632616421
Sorozat: Cseresznyepiros nyár 2.
Függővég:  nincs
Bechdel-teszt:  átment
Moly link
Goodreads link (4,30)
Megrendelési link
A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg
mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Az első mondat:


"Egy hete semmi."

Véleményem


Na ez az a könyv, amiért ölni tudtam volna, miután befejeztem az első részt. Nagyon-nagyon-nagyon kiakadtam a végén, de egyébként imádtam, és nagyon akartam, hogy Elyas és Emely végre zöld ágra vergődjenek. Akartam ezt a happy endet, na!

Tehát félelmetes függővéggel hagytuk ott az első részt, és nem pont úgy kezdtük a második kötetet, mint gondoltam volna. Ugyanis az első rész ominózus befejezése óta már eltelt egy kis idő. Elyas teljesen beszüntette az érintkezést Emelyvel, és ezzel a lány idegeire megy. Ugyanis Emely nem tudja, mi a fene történt, és pont akkor szűnik meg az ostrom, amikor épp úgy érzi, tartanak valahová. És hogy Elyas mennyire jól teszi, amit tesz! Ugyanis ezzel lehetőséget kínál Emelynek, hogy elgondolkozzon kissé.

És szüksége is van rá, hogy a dolgokat átértékelje magában. Előtte azonban még kapunk egy félelmetesen vicces nyitást, egy részeg Emelyvel és egy extra cuki Elyasszal. Tényleg nagyon jót nevettem azon, , hangosan, amit ezek ketten leműveltek a jelmezes buliban és utána. Nem fogok spoilerezni, ígérem, de valószínűleg az egész sztoriból ez a kedvenc részem.

– És mi járt még a fejedben? − kérdezte Elyas.
– Nagyon sok minden − mondtam, és felsóhajtottam. − Az egész történetünk.
Rám nézett. − A történetünk?
Bólintottam.
– Mert van... történetünk? − kérdezte.
– Elyas − mondtam mosolyogva. − Én azt hiszem, egy egész könyvnyi. Olyan vastag, hogy kettő is kitelik belőle.

Azt hittem, innen egyenes út vezet a vallomásig, de persze ez túl egyszerű lenne, kell a második kötetre is a bonyodalom. Az első rész befejezése után azt hittem, hogy a második rész elején hamar kiderül majd az a bizonyos dolog az elsőből, majd jön valami újabb konfliktus. A legtöbb ilyen könyvben ugyanis így szokott menni, és pont ez szokott az agyamra menni - volt egy viszonylagos happy end, aztán csak el kellett rontani. Ebben a folytatásban viszont azt visszük tovább, amit az első részben elkezdtünk.

És igazából kicsit ezzel is volt a problémám, bár lényegesen jobban örültem, mintha valami új dolgot talált volna ki a szerző - főleg, ha szerelmi háromszög lett volna, mert azt a hátam közepére sem kívántam. 
Tudtuk, hogy eljön majd a pillanat, amikor borul a bili, és nyilvánvalóan ennek konfkliktusnak kellett lennie - de picit azt éreztem, hogy ez nekem már túl sok és túl hosszúra nyúlik, főleg ha figyelembe vesszük az első részt is.


Félre ne értsetek, jó volt ez a könyv, nagyon jó. Még mindig imádom Emelyt és Elyast, együtt is, külön-külön is (bár azért együtt jobban). Imádtam az összes közös jelenetüket ebben a történetben. Amikor épp jóban voltak, az félelmetesen cuki volt. Amikor épp az "összejövetel" felé tartottak, akkor nagyon vicces. És amikor durci volt, akkor pedig nagyon fájt értük a szívem, és rettentő sokat jelentett egy-egy kósza pillantás, egy elejtett megjegyzés, egy figyelmesség Elyas részéről... Annyira akartam, ezt nagyon jól elérte az írónő megint. Egyszerűen csak a második rész fő konfliktusa, a könyv második felében számomra kicsit túlságosan is el volt nyújtva.

Viszont extra pontok járnak érte, hogy még mindig reális tudott maradni a sztori, és ami még ennél is jobb: amikor épp sikerült kommunikálni, az nagyon jól esett a szívemnek. Nagyon kellett egy igazán mély beszélgetés ennek a kettőnek, és most végre megkapták. (Talán ez nem nagy spoiler egy zárókötet tekintetében.)


Rajtuk kívül a mellékszereplők most egy picit háttérbe szorultak, és ha voltak is, leginkább negatív értelemben kerültek elő, vagy egyszerű kellékekként. Most sokkal inkább Elyas és Emely kettősén volt a hangsúly, mint az első kötetben. Előkerül persze a tesó/legjobb barát, a baráti kör, a család - és vannak jó pillanataik, a másik kedvenc jelenetem pl. a közös karácsonyozás. De ettől függetlenül egyikük sem volt számomra olyan hangsúlyos, még a legjobb barátnő sem - nem volt nagy lélekápolgatás, sok közös program, semmi. Egy-egy beszélgetés belefért, de ennyi. Egy valaki emelkedett ki számomra most a mellékszereplők tömegéből, az Sebastian. Néha kicsit olyan, mintha az egész bagázsból ő lenne az egyetlen teljesen normális - a megfelelő pillanatokban ő fogja vissza Alexet, és ő az, aki beleavatkozik a trutyiba is, amikor már nem bírja tovább idegekkel, hogy a két főszereplő bénázik. Le a kalappal előtte: nagyon szívesen olvasnám egyébként Alex és Sebastian történetét is.

Összességében megkaptam, amit vártam: rengeteg humort, romantikát, és igazából a túl sok bonyodalomra is fel voltam készülve, szóval... Olvassátok!

KEDVENC LETT


Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/entangled.pdf?ap_id=Deszy


Nyereményjáték


Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.

Figyelem!   A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Philippa Gregory történelmi jellegű könyvsorozatának egyik része.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


09/05 Deszy könyvajánlója
09/06 CBooks
09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 MFKata gondolatai
09/09 Könyvszeretet
09/10 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések