Samantha Shannon: Csontszüret


Samantha Shannon: Csontszüret



A blogturnéról

A Blogturné Klub legújabb "áldozata" Samantha Shannon Csontszüret című regénye, amely már most rendkívüli sikernek számít, a sikerlisták élén landolt nem sokkal a megjelenés után. Nálunk az Athenaeum Kiadó jóvoltából október 28-án kerül a könyvesboltok - és remélhetőleg sok olvasó - polcaira.

A blogturné ezúttal 6 állomáson vár titeket, rengeteg érdekességgel készültünk nektek a világról, az írónőről és a szereplőkről, és természetesen a nyereményjáték sem maradhat el. 

A könyvről

Fülszöveg:
2059. Scion London. Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába... beláthatatlan következményekkel.

Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki mestere és halálos ellensége is egyben. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és felfedni a titkát...


A hét kötetesre tervezett sorozat, akár a Trónok harca vagy Az éhezők viadala, korunk nagy sagája. A regényfolyamot 24 országban a legjobb ifjúsági és fantasy kiadók adják ki, az első rész a megjelenést követően azonnal a sikerlisták élén landolt, a történetből készülő filmet pedig az Imagination Studios forgatja.


Véleményem:
Szeretnék valamit rögtön az elején leszögezni, mert ezt a könyvet már megint sikerült úgy beharangozni, hogy egy korábbi siker utánpótlásának nevezzék. A szerencsés ez esetben a Harry Potter volt. Értem én, hogy így akartak reklámot csinálni neki, de mint Harry Potter rajongó mondhatom, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Előbbi egy gyerekkönyvként indult fantasy, utóbbi egy fantasyelemekre épülő disztópia, jóval idősebb közönségnek. Ezt azért is szeretném az elején tisztázni, mert lehet bármilyen jó a könyv, ha valaki úgy ül le, hogy ez olyan lesz, mint a Harry Potter, akkor keserű érzésekkel fogja abbahagyni, az biztos. Egyszerűen azért, mert ez a könyv NEM olyan, mint a Harry Potter.

Viszont akkor mégis milyen? Azt már említettem, hogy egy fantasyelemekre épülő disztópia. Kezdjük a fantasyelemekkel! A Csontszüret világában az emberek között megjelentek olyanok, akik különleges képességekkel bírnak. Ők a tisztánlátók, és egészen változatos dolgokra képesek: látják a jövőt, álmot bocsátanak másokra, olvasnak belőlük... A tisztánlátás azonban bűn, Scion államában a képességekkel rendelkezőket üldözik, ezért ők a túlélésük érdekében kénytelenek bűnszervezetekbe tömörülni. Ez már önmagában elég lenne a disztópiához, de a helyzet még ennél is tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy az egész társadalmat egy másik, erősebb faj, a rephaiták irányítják. Ők a tisztánlátókra rabszolgaként, a közönséges emberekre pedig szinte állatokként tekintenek, akik bármikor feláldozhatóak.

Ez a Csontszüret világának meglehetősen leegyszerűsített váza csupán. Samantha Shannon rendkívül részletgazdag világot alkotott ugyanis, szabályokkal, képességekkel, térképpel. Itt mindennek megvan a neve (nagy általánosságban valamilyen latin szó), és ez főleg a könyv elején eléggé bonyolulttá teszi a megértést. Ez egyszerre pozitívuma és negatívuma a könyvnek. Pozitívuma, mert egy nagyon izgalmas világot kapunk, amiben könnyű elmerülni, és amit nehéz kiismerni, így határozottan képes lehet az olvasókat nem csak egy rész erejéig, hanem hosszan, akár hét részen keresztül is lekötni. Viszont negatív, mert úgy csöppenünk bele ebbe az egészbe, hogy a történet elején semmiről sem tudunk semmit. Még alapfeltevéseink sem lehetnek, mint sok fantasy esetében, hiszen azt, hogy mi egy vámpír, egy vérfarkas vagy egy troll, az esetek többségében nem kell külön kifejteni. Itt viszont fel kell vázolni a történet elkezdéséhez a rendszert, ami nem is mehet gyorsan az összetettség miatt. Így a könyv első 80-100 oldala hihetetlenül tömény, nagyon oda kell figyelni arra, hogy az ember össze tudja illeszteni a rengeteg beadagolt információt egy egésszé. Ha viszont ez sikerül, onnantól nyert ügyünk van, ugyanis ezzel el is mondtam mindent, ami nekem nem tetszett a könyvben.

Plusz érdekessége a világnak, hogy úgy járunk a jövőben, hogy tulajdonképpen nem egyszerűen a jövőben
járunk, hiszen a történetünk valahol Viktória királynő uralkodásának végén, VII. Eduárd uralkodásának elején „siklott félre”. Innentől a számunkra létező történelem megváltozott, tehát ha úgy tetszik, ez egy párhuzamos világ, amelyben nem volt például I. és II. világháború. Így történhet meg például, hogy vannak számítógépek, de nem érezzük furcsának azt sem, amikor a rephaita nagymester gramofont hallgat. (Amit mellesleg kifejezetten imádtam, mindig érdekes volt figyelni, hogy éppen milyen dal kerül terítékre.)

Amint a történet beindul, az emberben végig ott munkál a feszültség, egy pillanatra sem mer lankadni, mert valami izgalmas mindig történik. Gyakorlatilag egyfajta rabszolgatáborban
játszódik a történet, így végig téma a szökés, az engedelmesség (illetve annak hiánya), a szabályok elleni lázadás. Másrészről ott a kiképzés, hiszen a tisztánlátókból – így Paige-ből, a főszereplőnkből is – erős harcost akarnak képezni, és a rephaiták módszerei nem mindig túl humánusak.

A hangsúly végig a komolyabb témán van, de azért akad egy lassan kibontakozó szerelmi szál is, nem szeretném elárulni, hogy kik között, de én a magam részéről imádtam. Egyértelmű, hogy létezik, az ember pedig nagy eséllyel drukkolni kezd, miközben nem lehet benne biztos, hogy jól teszi-e. De mindenkit megnyugtatok, aki nem rajong a romantikáért, hogy ezt a szálat nem tolja az arcunkba az írónő, nem sírig tartó szerelem első látásra és egy pillanatra sem válik nyálassá. Viszont a két szereplő párbeszédei és jelenetei zseniálisak, szerintem mindenki imádni fogja őket.

És nem bírom ki, hogy ne tegyek szóvá egy másik szerelmi szálat, ami még ennek is nehezen nevezhető, hiszen csak említés szintjén kerül szóba egy emlékben, de nekem leesett az állam. Mindenre fel voltam készülve, de erre nem! Alig várom, hogy erről a bizonyos szálról is többet megtudjunk, és kiderüljön, mi lesz a vége.

A világon kívül a karakterek is nagyon erősek. Rengeteg szereplő van, és közülük nagyon sokan igazán izgalmasak. A Hét Pecsét nevű banda minden tagja – róluk később még írok részletesebben –, különösen a vezetőjük, Jaxon, aki tipikus maffiózó, és nehéz eldönteni, hogy az ember szeresse vagy ne. Ugyanez érvényes Arcturus Mesarthimra is, aki Paige „gazdája”. Mint rephaitában, nem merünk bízni benne, és vannak pillanatai, amelyek kifejezetten kegyetlennek mutatják, máskor viszont nem tud az ember nem arra gondolni, hogy lehet, hogy valahol mégis van benne jó. A történet szempontjából a főgonosz, Nashira tökéletesen hozza, amit a gonosznak kell, egy pillanatra sem tudtam megkedvelni, de mint karakter jól eltalált. Nagyon megszerettem Paige tábori barátait is, Lisst és Juliant, alig várom, hogy még jobban kibontakozhassanak a folytatásban.

Ami különösen izgalmas a szereplők szempontjából, hogy szinte mindenkivel kapcsolatban marad kérdőjel az emberben, mindegyikük tartogat valami titkot, ami tovább növeli a feszültséget. (Nem utolsó sorban pedig marad rejtély a következő részekre is.) Akadnak olyanok, akiknél ez a rejtély nagyobb – David, az egyik tábori fiú indítékai és képességei –, másoknál viszont csak apró utalásokat kapunk, hogy valami érdekes akad a múltjukban. Néhány szereplő alig pár oldal erejére tűnik fel, de érezzük, hogy még fontosak lesznek a jövőben. Az mindenesetre biztos, hogy a szereplők is legalább olyan jól kidolgozottak, mint maga a világ, és bennük is elmerülhetünk majd még mélyebben a folytatásban anélkül, hogy unalmassá válnának. 

Egy valakiről nem ejtettem még szót, aki maga a főszereplőnk, Paige. Én megszerettem, nem az a tipikus nyafka hősnő, aki mindig másokért szalad segítségért. Bátran szembenéz az akadályokkal, és kész harcolni a szabadságáért. De közben nagyon tetszett, hogy nem valami tökéletesen tiszta, ártatlan főszereplőt kapunk, aki angyaliságával az abszolút jót képviseli. Tett helytelen dolgokat a múltban, némelyiket szándékosan, némelyiket nem, sokszor kifejezetten forrófejű, lobbanékony, nem mindig tudja, mikor kell tartania a száját. Nem is beszélve arról, hogy alapból egy bűnbanda tagja. Tetszett, hogy úgy lesz pozitív hős, hogy igenis a maga gondjait és érdekeit helyezi előtérbe, és nem a végtelenségig önzetlen, hanem végiggondolja, hogy mi tesz. Az önzetlen cselekedetei esetében is érezzük, hogy azért gondol rá, hogy mi lenne, ha mégis inkább csak a saját bőrére gondolna, de ettől lesz igazán emberi. Azokat a részeket pedig, amikor a képességét használja és erről kapunk részletes leírást, kifejezetten imádtam. Az írónő nagyon jól átgondolta, hogyan működik Paige képessége, és ennek megfelelően abszolút hihető minden pillanata, és nem csak úgy megkapjuk, hogy erre képes, kész. (Ami sok fantasy esetében előfordul.)

Az apróságokat is nagyon szerettem a könyvben, például alig vártam, hogy megtudjam, mi a fenére szolgál a zöld kapszula és hogy miért pont csontszüret a neve az eseménynek. Rengeteg volt a hetes számból, minden alkalommal, amikor valamiből hét darab volt, mosolyoghatnékom támadt. Imádom, amikor tudatosan használják a számokat a fantasykben. Ha valaki szereti vadászni az ilyesmit – ha már Harry Potter, annak a sorozatnak a rajongói ebben profik –, akkor az ebben a könyvben keresgélhet. Hasonló érdekesség, hogy a rephaimok minden esetben valamilyen csillagról vagy csillagképről kapták a nevüket, ez megint olyasmi, ami a "vadászó" olvasóknak érdekesség lehet. Szórakoztató ötlet az is, hogy az írónő a történetbe említés szintjén, szellemként becsempész általunk is ismert legendás alakokat, mint Hasfelmetsző Jack és Feketeszakáll.

Összességében azt tudom javasolni, hogy mindenképpen álljatok neki, és tartsatok ki a könyv elején! Ez elsőre nem tűnik olyan könnyűnek, mert tényleg elég tömény, de amint azon átküzdi magát az ember, abba sem fogja tudni hagyni. Nekem helye van a kedvencek között, rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra, és nem mellesleg új kedvenc párost is avattam.

Kedvenc lett


Könyvelőzetes és beleolvasó

A regényhez készült egy könyvelőzetes is, amit már magyar felirattal is megnézhettek:



Itt pedig bele is olvashattok a könyvbe:
Részlet a Csontszüretből


Rendeljétek meg most 20% kedvezménnyel a képre kattintva!




Az írónőről


Samantha Shannon az Oxfordi Egyetemen diplomázott, mindössze 21 éves és máris világszenzáció. A fiatal írónőt a Harry Potter könyvek brit kiadója a Csontszüret első ötven oldalának elolvasása után magas előlegért szerződtette, és az év legizgalmasabb tehetségének tartja.
Samantha Shannon tizenévesen kezdett szépírással foglalkozni, 2013-ban diplomázott az Oxfordi Egyetem angol irodalom szakán.
A Bloomsbury Kiadó az irodalmi körökben eddig ismeretlen fiatal lány által beküldött kézirat első ötven oldalának elolvasása után hatszámjegyű előlegajánlatot tett az írónőnek, és hétrészes sorozat megírására szerződtette. A könyvek megfilmesítésének jogát máris lekötötték, a Csontszüret-sorozatot Az éhezők viadalához, Shannont pedig J. K. Rowling-hoz hasonlítják, a könyv már megjelenés előtt a sikerlisták élére került.


Blogturné Extra - A Hét Pecsét


Ígértem, hogy a Hét Pecsétről írok kicsit részletesebben is, amit most meg is teszek.

A Hét Pecsét egy tisztánlátókból összeállt szövetség, Scion szemszögéből nézve tulajdonképpen egy bűnbanda. Egyike a Londonban működő bűnbandáknak, amelyek a szindikátust alkotják. 
Nevét a a banda hét tagjáról kapta, illetve utalás a biblia hét pecsétre, amelyek feltöréséről a Jelenések könyvében van szó. Részletesebben itt olvashattok a témáról.
A Hét Pecsét az I-4, azaz az I-es cohors 4-es körzetének vezető bandája, de nevüket széles körben ismerik, mivel arról váltak híressé, hogy tagjainak különleges erős és ritka képességei vannak.
Ez igaz is, a banda alapítója és vezetője, a mímeslord Jaxon Hall ugyanis fejébe vette, hogy nagy hatalmú tisztánlátókat gyűjt egybe, szinte már szenvedélyesen vadászik a ritka képességekre, és folyamatosan kutat, hogy minél jobban kiismerje a tisztánlátók világát. 
A banda minden tagjának van egy "álneve is", ami valamiképpen a képességükre is utal. A tagokat kizárólag ezen a néven ismeri a világ, a tényleges kilétüket titokban tartják, és csak a bandatagok, és néhány szindikátusbeli ismeri. 

Paige számára a Hét Pecsét maga a család, hiszen nekik köszönheti azt, hogy rájött, mire képes, Jaxontól kapja a fizetését, illetve ami talán a legfontosabb, a védelmet és az útmutatást, hogy tisztánlátóként hogyan boldoguljon Scionban. A tagok közül a legközelebb Nick áll hozzá, ő volt az is, aki beszervezte a bandába. 

A tagok:

Jaxon Hall - Fehér Béklyózó
A banda mímeslordja

Paige Mahoney - Sápadt Álmodó
Nicklas Nygård - Vörös Látomás
Eliza Renton - Mártír Múzsa

Nadine Arnett - Néma Harang

Ezekiel Sáenz - Fekete Gyémánt
Danica Panić - Leláncolt Fúria
Nyereményjáték


Az ősz a betakarítás, az aratás, a szüret ideje. Van, aki szőlőt, van aki almát szüretel, mi azonban most egészen másra vadászunk. Tartsunk Csontszüretet!
Samantha Shannon hamarosan megjelenő könyve kapcsán a blogturné részvevő állomásainak oldalain kell egy-egy csontot „leszüretelnetek”, a segítségetekre álló meghatározások alapján.
A nyereményjáték során 2 példányt sorsolunk ki a könyvből: egyet azok között, akik like-olták a kiadó és a Blogturné Klub facebook oldalát, egy másikat pedig azok között az ügyes játékosok között, akik emellett megtalálták valamennyi "csontunkat"!

Rajta hát, szüretre fel!


a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje



10/20. Roni Olvas - Paige és Arcturus bemutatása

10/21. Deszy könyvesblog - A Hét Pecsét bemutatása

10/22. Dreamworld - Álomcast

10/23.  Nem harap a … - Sheol városáról

10/24.  MFKata blogja - A Tisztánlátók fajtái

10/25.  Kelly Lupi Olvas


Nézzetek be mindenhová!


Ez a blog a Blogturné Klub tagja

Rendeld meg a képre kattintva!