Ann Aguirre: Razorland 2. - Helyőrség {Nyereményjáték}


Még mindig imádom!

Ann Aguirre: Helyőrség

A blogturnéról



Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.


Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: Outpost
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 334
Fordító: Gálla Nóra
ISBN: 9789639861473
Sorozat: Razorland-trilógia 2.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,12)
A trilógia csomagban
Megrendelési link
Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Az első mondat:


"Arra riadtam, hogy valaki kést szegez a torkomnak."

Véleményem


Az első rész után alig vártam, hogy a másodikba is belekezdjek. Nem volt ugyan függővég az első, de azzal, hogy megérkeztek a menedékre főszereplőink, a veszély még nem múlt el, ráadásul újabb kérdések merülnek fel: vajon hogyan alkalmazkodnak új életükhöz?

És ez rögtön az elején elő is kerül. Pikk egész életében arra készült, hogy vadász lehessen. Végre sikerült elérnie, nagykorú is, és ráadásul a talpraesettségét is bizonyította már, hiszen annyi mindent túlélt. De mindez hiába, mert Megváltásban mások a szokások. Nem elég, hogy gyerekként kezelik, hiszen 15 évesen itt még gyereknek számít, ráadásul lány is - azaz a konyhában a helye. De előtte még az iskolában, hogy csupa haszontalan dolgot verjenek a fejébe, ráadásul kitegyék a megaláztatásnak is, hogy mindenki rajta röhög. Még engem is felőrölt az a reménytelenség, ami a sztori elején Pikken úrrá lesz. Az olvasó tudja, hogy Pikk erős. Számunkra már teljesen normális (legalábbis a mi kultúránk többségének, és én ehhez tartozom), hogy a nők is bármilyen munkát és feladatot elvégezhetnek, és nem az minden feladatuk, hogy férjet találjanak és hallgassanak az urukra. Valójában Megváltás lakói sokkal jobban élnek, mint mi, olvasók - mégis azt érezzük, amit Pikk: hogy minden elkényeztetett és egyáltalán nincs tudatában a veszélynek. Olyan, mintha Megváltás köré egy burkot húztak volna - bent béke, kint háború, a bentiek pedig nem akarják tudomásul venni, hogy ha a dolgok rosszra fordulnak, rájuk is a háború vár. 


Pikk viszont nagyon is tisztában van vele, és ő harcos, igazi cselekvő, szüksége van rá, hogy valami hasznosat csináljon. Nagyon szenvedtem vele az elején, viszont élveztem is ezt a részét a történetének. Ugyanis szerintem sokkal közelebb kerültem Pikkhez, mint az első részben. A furcsa körülményeknek köszönhetően végre vannak érzelmei - még ha nem is mindig túl pozitívak. Ráadásul ahogy halad előre a történet, érzelmileg egyre jobban kibontakozik. Meg kell tanulnia, mi a szeretet, és hogy hogyan lehet egyszerre harcos és nő, aki szeret - a családját, a barátait, Fakót... Minél többet lát a világból, annál jobban kezdi kialakítani a saját véleményét, a saját etikai kódexét. Valamiféle keverékgondolkozás jellemző rá, de végre nem valakit követ, hanem magára hallgat. Ezt nagyon szerettem. 

Ó, és ha már szó volt a kezdeti frusztrációról, ott van még Fakó és Kósza ügye is. Fakót már az első részben is imádtam, de most még közelebb nőtt a szívemhez. Eleinte kicsit haragudtam rá, amiért ennyire elzárkózik, de aztán... Imádtam a romantikus jeleneteket, nagyon cuki dolgokat produkáltak ők ketten. Azért is érdekes az ő kapcsolatuk, mert mindketten olyan tudatlanok ilyen téren, hogy extrán érezni az első szerelmet - ők ketten tényleg sötétben tapogatóznak, aztán szépen, lassan egyre világosabb lesz nekik minden. 

Hogy picit megkeverje néha a dolgokat - mintha egyébként Fakónak és Pikknek nem lenne amúgy is elég baja -, ott van még az egyenletben Kósza, aki nem adja fel. Fejébe vette, hogy meghódítja Pikket. A kitartása egyszerre idegesítő és szimpatikus. Az első rész végén nem igazán kedveltem Kószát, ráadásul amiket tett, az nem megbocsátható. Viszont ebben a részben sokat szerepel, és főleg, amikor Pikkel kettesben vannak, egyre jobban megismerhetjük. És bár végig titokzatos marad, mégis egyre jobban látni rajta a változást. Kiderül, hogy nem lehet egyszerűen rásütni a "szemétláda" bélyeget. Nem mondom, hogy nem zavart, amikor bekavart a főszereplő párosunknak, de ettől függetlenül egyre jobban megkedveltem. 


Kapunk jó pár új mellékszereplőt is, nem mennék bele mindenkibe. Voltak kifejezetten idegesítőek is, meg szerethetően is. Oaks mama a szívem csücske lett - eleinte idegesített, hogy próbálja ennyire beszorítani Pikket Megváltás normájába, de aztán amikor felnyílt a szeme, és elfogadta, hogy Pikk egyszerűen nem ilyen, igazán szerethetővé vált. Annyira kellett Pikknek, hogy legyen mellett egy ilyen anyuka - aki segít neki kicsit előhozni az érzelmes oldalát, és rádöbbenteni, hogy ez nem gyengeség. 
A másik kedvenc új szereplőm Hosszúpuska volt, Pikk vezetője és pótapukája. Nehéz döntéseket kellett hoznia, egyáltalán nem irigyeltem érte, viszont még ezekben a nehéz helyzetekben is képes volt higgadt és emberséges maradni. És meglátta Pikkben is azt, amit senki nem akart észrevenni - kalaplengetés. 

Na de minden érzelmi szál és új szereplő mellett sem szabad megfeledkezni a lényegről: az izgalomról. Ez ugyanis még mindig egy posztapokaliptikus történet, egy harcos főszereplővel. A korcsok egyre intelligensebbek, ezért az embereknek egyre jobban résen kell lennie, Pikk pedig nyilván beleveti magát a küzdelembe - nem is várhatunk tőle mást. Nem fogok spoilerezni, semmilyen szinten nem szeretném lelőni a cselekményt. Mindenesetre volt izgalom bőven, és a végére egy csavar is jutott. Bevallom, ennek nem örültem, de kicsit kárpótolt az utolsó fejezettel az írónő. 

Már csak a harmadik rész van hátra, szünetet tartani se akarok: ide a harmadikkal! Annyi kérdésem van még... 

NAGYON AJÁNLOM



Blogturné extra - Idézetek



"Ha engem választanál – kezdte, és kék szeme dühösen villant –, az azért legyen, mert engem akarsz, nem mert ő elment. Én nem leszek senkinek az árnyéka."

"…alapjáraton olyan barátságos szoktam lenni, mint egy meztelen késpenge a sötét sikátorban."

"A közhiedelemmel ellentétben a rutin nem szabadít meg a félelemtől; legföljebb jobban tudod titkolni az érzéseidet mások előtt."

"– Az emberek szeretik tudni, hogy mi miért történik. Ha nem jönnek rá a válaszra, inkább kitalálnak valamit, mert úgy érzik, hogy a rossz magyarázat is jobb a semminél."

"– Na és, hogyan akarod levakarni magadról? Gondolom, van valami terved.
Jobbnál jobb terveim voltak.
– Legjobb lesz, ha megölöm.
Fakó elmosolyodott.
– Nem tudsz valami kevésbé… radikális megoldást?
– Tudnék éppen – vontam meg a vállam. – Csak az nem olyan hatékony."

"– Ez volt életem legnehezebb feladata.
(…)
– A lábad miatt?
Megrázta a fejét.
– Mert elmentél, és én nem követhettelek."

"– És te – puhatolóztam tovább – már akkor érezted ezt a… földrengést?
– A földrengést? – ismételte nevetve. – Igen. Már az első csókunknál rengett a föld."

"– Tudnál te, ha akarnál – csóválta a fejét a tanítónő. – Erőltesd meg magad egy kicsit, Pikk, és meglátod, néhány hónap alatt behozod a többieket. A szókincsed hihetetlen fejlődésen ment át az utóbbi időben, és az összefüggéseket is remekül meglátod. Egy kis szorgalommal a legjobbak között lehetnél.
– Maga meg tud ölni egy korcsot a puszta kezével? – fakadtam ki. – Tudja, hogyan kell egy nyulat megnyúzni és megsütni a szabad tűzön? Meg tudja különböztetni a vadon termő növények közül az ehetőt és a mérgezőt? Életben tudna maradni a falakon kívül akár egyetlen napig is? – Megráztam a fejem. – A könyvek itt nem segítenek, Mrs. James. Ez nem az a világ."

"– Végre valaki értékeli a főztömet.
– Én is értékelem! – tiltakozott Edmund.
– Igen, kedvesem, de te már évek óta eszed; téged nem tudlak meglepni vele.
– Az igaz – ismerte el a férfi. – Akkor lennék meglepve, ha rosszul főznél.
Az asszony elmosolyodott.
– Látjátok, ezért mentem hozzá feleségül: a sima nyelve miatt."

Nyereményjáték


A Razorland Korcsai tulajdonképpen zombinak is nevezhetőek. Összegyűjtöttünk nektek olyan szereplőket és írókat, akiknek köze van ehhez a témához, nincs más dolgotok, mint az ő nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Három szerencsés nyertes pedig gazdagabb lesz egy-egy Menedék példánnyal a Fumax kiadó felajánlásából.

Az író, akit keresünk nem a zombijairól híres. Inkább a vámpírjairól, amelyeket az álönéletrajzi regényeibe írt bele. A tizenkét részes sorozat első két része filmvászonra is került, és csúfosan megbukott. Zombis sorozatának első része idén érkezik magyarul.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


08. 27. Bibliotheca Fummie
08. 29. MFKata gondolatai
08. 31. Deszy könyvajánlója 1
09. 02. Deszy könyvajánlója 2
09. 04. Könyvszeretet 1
09. 06. Dreamworld
09. 08. Könyvszeretet 2

1 megjegyzés:

Írj megjegyzést
Dia Török
AUTHOR
2015. szeptember 3. 8:49 delete

Szia
Biztos, hogy az első két rész került filmvászonra?

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!