Ann Aguirre: Enclave - Menedék {Nyereményjáték}


Pikket és Fakót imádtam!

Ann Aguirre: Menedék

A blogturnéról



Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.


Eredeti cím: Enclave
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 274
Fordító: Benes Attila
ISBN: 9789639861473
Sorozat: Razorland-trilógia 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,92)
A trilógia csomagban
Megrendelési link
A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!

Az első mondat:


"A második világégéskor születtem."

Véleményem



A Menedékről még valamikor jó régen hallottam először, de valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Többször emlegették, hogy biztosan tetszeni fog, meg ha a Pippa Kennt szerettem, ezt is fogom, de a megvalósításig sohasem jutottam el. 

Aztán az idei Könyvfesztiválon sikerült megszereznem egy ezresért a könyvet. Ennek egyrészt nagyon örültem, másrészt már előre féltem, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy a későbbi részeket is kénytelen leszek megvenni. Akkor már beszélgettünk a standnál a fumaxosokkal és Fummie-vel arról, hogy vajon érkezik-e új Ann Aguirre könyv, és végül addig-addig beszélgettünk, míg el nem jutottunk a retró turné ötletéig. Fummie kezébe vette a dolgokat, és keménykézzel belecsapott a lecsóba. 

A disztópikus történeteket hajlamos vagyok tologatni, mert bár tudom, hogy ha egyszer belefogok és jó, akkor tetszeni fog, de azért a legtöbb disztópia a mazochizmus egyik formája. Mindenesetre azt kell mondanom, a Menedék poszt-apokaliptikus világáért érdemes volt kicsit átmennem mazochistába. 

A világban, ahol járunk, az emberek föld alá menekültek, és itt élnek tovább kis, rendkívül szabályozott közösségekben. A közösségek alagutakon keresztül érintkeznek és kereskednek egymással, de igazából minden kis városocska a maga kész társadalma. Itt jön be a disztópikus vonal. Ugyanis ahol a főszereplőnk él, az Enkláve egy olyan világ, ahol az individuum nagyon háttérbe szorul, és a kevés idős kezében van a hatalom. Egy bizonyos életkorig mindenki együtt nő fel, a nemzők együtt nevelik a gyerekeket, akik még nevet sem kapnak a beavatásukig. Ekkor viszont nem csak nevet kapnak, de hivatást is - amit természetesen központilag választanak ki nekik. Vannak például az építők, akik mindenféle barkácsolós feladatokat látnak el, a nemzők, akik a szaporodásért és a fiatal egyedek neveléséért felelnek, és a vadászok, akik kimozdulhatnak a városból, hiszen ők intézik a kereskedelmet és az élelem beszerzését is.


Utóbbi kettőről hadd írjak kicsit bővebben! A nemzők létezése volt számomra talán a legsokkolóbb. Az a törekvés, hogy egy kis, zárt közösségben befolyásolják a szaporulatot, valójában nem új elképzelés, és tulajdonképpen teljesen logikusnak tűnik. Ám ettől még nem lesz kevésbé megrázó. Valakikről központilag eldöntik, hogy ők a gyerekgyártók - és nekik jut ki a jog szexre, de az is valamilyen torz módon, mintha mindegyikük fizetett tenyészmén és tenyészkanca lenne. A gyerekeket is ők nevelik, de nincsen szülő-gyerek kapcsolat, ami újfent sokkoló. 

A másik hivatást, a vadászokét picit jobban megismerjük, hiszen főszereplőnk, Pikk világ életében vadász akart lenni és össze is jött neki. Hogy miért csak a vadászok léphetik át a városhatárt? Nos, megjelent egy új faj, a Korcsok, akik zombiféle lények (bár ez azért szerintem eléggé elnagyolt leírás), akik az alagutakban garázdálkodnak, és minden érhető húsra rávetik magukat - legyen az dög vagy élő ember. A vadászok azok, akik ki vannak képezve a harcra - egyrészt a Korcsok ellen, másrészt, hogy vadászni tudjanak. A testi erő, a testedzés, a talpraesettség, a tájékozóképesség, a jó reflexek mind nagyon fontosak náluk, így hát nem meglepő, hogy bizonyos szempontból ők a társadalom elitjét jelentik. 

Itt élünk ebben a bezárt világban, ahol jóformán semmit nem tudnak a múltról - rettentő furcsa volt olvasni például, hogy egyszerű, hétköznapi használati tárgyakról fogalmuk sem volt, micsodák. Kincsekként gyűjtik ugyan a múlt darabkáit, de jó részükről nem tudnak semmit. Ez már egy másmilyen élet, ahol a kényelem nem számít, csak a túlélés.

Tehát az kétségtelen, hogy a világ önmagában nagyon érdekes. Egyrészt kapunk egy nyilvánvalóan működő, de semmiképp sem normális társadalmat, ahol semmi más nem számít a túlélésen kívül, és ahol nagyon erős a hierarchia. Másrészt rengeteg kérdőjelet is: mi a fene van a földön? Oké, a föld alatt élnek a szereplőink, de mi a csuda történt a világgal? Hogy lettek a Korcsok? Csupa kérdőjel. A válaszokért folytatott küzdelem pedig kifejezetten izgalmasnak ígérkezik. 

Főleg a két főszereplőnkkel. Pikk, ahogy már említettem, egész életében vadász akart lenni, és ezért mindent hajlandó is megtenni. Követi a parancsokat, elfogadja a világa működését úgy, ahogy van. Ebbe a világba született, ezt fogadta el. Edz, próbál erős maradni, és bár vannak közeli barátai, akikért bármit megtenne, alapvetően fejet hajt a társadalmi kötöttségeknek. Egy erős, határozott lány, félre ne értsetek! De a normavilága teljesen más, mint az átlag olvasóé. 

Aztán megkapja társnak Fakót. Fakó nem ebben a világban nőtt fel, és bár ő maga is vadász lett, valójában még mindig kilóg a társadalomból. Önálló gondolatai vannak, egy kialakult személyiség - és ez határozottan veszélyes. Tulajdonképpen Fakó az, aki jobban hajaz a mai átlagemberre - sokkal fontosabbak számára az elvek, az érzelmi kapcsolatok, és pontosan ezek miatt zárkózik el.

Ahogy halad előre a történet, Pikk egyre többet tud meg a világról, egyre több mindenre nyílik fel a szeme, és az egész világa gyökeresen megváltozik. Ezt pedig félelmetesen jó követni. Ahogyan azt is, hogy ez az erős és okos lány hogyan alkalmazkodik a legváratlanabb helyzetekhez is. Nagyon szerettem - bár leginkább a könyv vége felé azért voltak olyan dolgai, amik miatt kicsit megrázogattam volna, szigorúan barátilag. (Különben amúgy is levágná a kezem.)

Emellett kapunk egy YA történetben elmaradhatatlan szerelmi szálat, természetesen Pikk és Fakó között. Ami a nagyon érdekes, hogy ez sem feltétlenül úgy alakul, ahogy arra számítanánk. Az egyik pillanatban minden nagyon egyszerűen megy, szinte magától értetődő - aztán indokolatlanul bonyolult, pont a két főszereplő hiányosságai miatt. Fakó egyértelműnek vesz olyan dolgokat, amik Pikkben a neveltetése miatt talán fel sem merülnek. Ez nyilván félreértéseket szül, ami kifejezetten vicces lenne - ha nem lenne ilyen frusztráló.

Elindul egy furcsa, kicsavart szerelmi háromszög is - na, mondjuk ez volt az, ami nagyon idegesített a könyv vége felé. Nem írom le kivel és milyen körülmények között, mert spoileres lenne, mindenesetre eltúlzottnak éreztem, és határozottan kiakadtam Pikkre, még ha érzelmileg naiv is a szentem. De szerencsére nem volt túlzottan hangsúlyos, remélem, a második részben sem lesz.

Összességében imádtam ezt a sztorit! Nagyon tetszett a világ felépítése - mindegyik általálunk megismert világé torz, csak máshogy, ráadásul érdekes szembeállítani a fiatalok uralta világot az idősek uralta világgal -, imádtam a két főszereplőt, és nagyon szerettem a sok akciót. Alig várom a folytatást! 

NAGYON AJÁNLOM


Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/entangled.pdf?ap_id=Deszy



Nyereményjáték

A Razorland Korcsai tulajdonképpen zombinak is nevezhetőek. Összegyűjtöttünk nektek olyan szereplőket és írókat, akiknek köze van ehhez a témához, nincs más dolgotok, mint az ő nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Három szerencsés nyertes pedig gazdagabb lesz egy-egy Menedék példánnyal a Fumax kiadó felajánlásából.

Egy olyan zombis könyvet írt, ami nem kifejezetten regény. Dokumentalista stílusban írja le, milyen is volt a megszállás, és abban rejlik a sikere, hogy olyan reálisnak tűnik az egész. A könyvből filmet is forgattak Brad Pitt főszereplésével.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


08. 27. Bibliotheca Fummie
08. 29. MFKata gondolatai
08. 31. Deszy könyvajánlója 1
09. 02. Deszy könyvajánlója 2
09. 04. Könyvszeretet 1
09. 06. Dreamworld
09. 08. Könyvszeretet 2

1 megjegyzés:

Írj megjegyzést
Anna Vörös
AUTHOR
2015. szeptember 11. 21:50 delete

Bocsi, de nem teljesen értem! Tudnál segíteni? Előre is köszi :)

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!