Breaking News

Írók reakciói Trump győzelmére

Csalódtam a világban.

Írhatnám, hogy csalódtam Amerikában, de tulajdonképpen ennél már nagyobb a probléma. Jár-kel az ember a világban, és csak kapkodja fejét: vajon mi a fene történik? Nem mennék bele ennél mélyebben, de nézzetek körbe, valami nagy gond van, legalább ennyi bizonyos...


Mindenesetre az aktuális kérdés most amerikai - de ahogy Rowling is megfogalmazta az őt támadó amerikaiaknak, akik azzal dobálóztak, hogy törődjön a maga dolgával, az amerikai elnök személye igenis globális kérdés. Nincs beleszólásunk, nem mi választjuk - de a hatását abban a négy évben, vagy még tovább, mi is érezni fogjuk. Amerika fontos szereplője a világnak, minden téren: gazdaságilag, kulturálisan, és akkor még nem is említettük, milyen nagy hatalma van háborús döntésekben. Ha Amerika háborút akar kirobbantani, háború lesz. (Igen dramatikusan hangzik, de sajnos lehet, annyira nem is eltúlzott, mint gondolnánk.) Ha Amerikában normálissá válik a rasszizmus, az LMBT közösségek zaklatása és dugába dől a feminizmus által elért minden eredmény... nos, az igenis hatással lesz ránk. Tetszik, nem tetszik, Amerika a globalizálódó-globalizált világ fontos szereplője, és árad felénk minden, ami amerikai. Még a suttyóság is.

Rowling tweetjei közül most többet nem hozok, jó pár van neki, érdemes megnézni. És már a kampány fázisában is többször kifejezte a véleményét.


Nyilván már tudjátok mire gondolok, de azért leírom: Trump lesz az új amerikai elnök. Döbbenet. Félelem. Bizonytalanság. De az a helyzet, hogy a probléma gyökere szerintem még ennél is mélyebb: nem csupán az a probléma, hogy létezhet olyan Amerika, amit ez a narancsszínű, hájas, rasszista, nőgyűlölő homofób vezethet. Mert azt kell mondanom, bármennyire Clinton-párti voltam is, az első kérdésem csak az maradt: Komolyan nem volt két jobb jelölt? Komolyan ez a két ember volt a két legjobb lehetőség? (Továbbra is skandálom fejben: Michelle Obama for President!)

Na de nem politizálok tovább, ahogy tudjátok, ez nem kenyerem az oldalon, de vannak az életben olyan drámai események, amelyek annyira rányomják a bélyegüket a közhangulatra, hogy egyszerűen nem lehet elmenni mellettük szó nélkül. (És valószínűleg a távolba tekinteni - már földrajzilag - picit egyszerűbb is, mint a közvetlen környezetünkben uralkodó nyilvánvaló káosszal kezdeni valamit. Mondom én: csalódtam a világban, ez állandó. Csak van, amikor jobban.) 

Szóval nem lehet elmenni az események mellett szó nélkül, és ahogy annak idején a Brexit esetében ITT, úgy most újra körülnéztem kicsit az írók világában, vajon ki hogyan reagált a hírre. Hát, azt kell mondanom, elég egyértelmű, milyen érzelmi vihar dúl mindenkiben... 

Néhányuknál csak néhány szó jelent meg, de ez mindent elmondott: 






Akadt, aki már nem is bírta nyomdafestékkel:

Hagyok magamnak egy napot, hogy feldolgozzam a hírt. Aztán holnap többet teszek, keményebben dolgozom.
Bassza meg Trump.

Rainbow Rowell a fiatalsághoz szólt, akik hasonlóan érezhetik magukat, mint ő: 


Azoknak a fiataloknak üzenem, akik arra kíváncsiak, mindig ilyen érzés-e, ha veszít a jelölted: nem. Ebben a választásban semmi sem normális. 

Philip Pullman is megszólalt már Brexit ügyben is, és már a jövőbe tekint - ami nem tűnik túl fényesnek:

Gondoljatok az aljas megnyilvánulásokra a Brexit szavazás alatt az Egyesült Királyságban. Adjátok hozzá a fegyverviselést és képzeljétek el, mi lesz Amerikában egy Trump győzelem után.
Sok szerencsét, Amerika.
Mostantól minden szavazás eredményét meg kellene fordítani, 

Szintén a jövőn töpreng, és a következményeken Samantha Shannon. Egy retweetben az olvasható, hogy a Sydney Egyetemen Trump támogatói azt kiabálták: "Ragadd meg őket a puncijuknál! Mi is azt tesszük!" A nem amerikai Samantha ezzel a tweettel próbált rávilágítani arra, amire Rowling is: ez nem csak az amerikaiakat érintő helyzet, ez mindannyiunkra hatással lesz. 

Ezután kitért arra is, amit a kávézóban hallott. Eszerint Hillary Clintonnal volt valami gond. Samantha pedig felteszi a kérdést: És az alternatívával nem? 




Marie Lu próbál pozitív maradni, és harcolni az elvekért, amikért érdemes. De az egyik kedvenc irodalmat is érintő tweetemet ő produkálta: "Van még panasz, hogy a YA regények túl sötétek? Valaki?" Bizony, milyenek legyenek, ha ilyen világban élünk? 


Christpher Paolini viccesen közelítette meg a témát, de érezhető a véleménye:

Győzött a Cubs, DiCaprio Oscart nyert, Írország kiütötte Új-Zélandot. Ali, Prince, Rickman, Bowie, Scalia, Harper Lee, Eco meghaltak. És Trump elnök. Ha ez a trend folytatódik, a földönkívüliek hamarosan felveszik velünk a kapcsolatot, még 2016 vége előtt. Micsoda. Év.


És ha már disztópiák, Alexandra Bracken is megszólalt. Ő is arról ír, hogy az emberek kevésbé érzik biztonságban magukat, majd az is kiderül, hogy még sírt is. Végül pedig egy szintén tanulságos gondolatot osztott meg: "Hiányozni fog, hogy olyan elnökünk van, aki nem hoz szégyent ránk napi szinten."




Neil Gaiman még reménykedik: "Reméld a legjobbat, készülj a legrosszabbra."



Sabaa Tahir a kisebbségeket félti, ahogyan Jay Kristoff is - és nem ők az egyetlenek.

Most rettegek. Ha te nem, akkor valószínűleg nem vagy nő, bevándorló, muszlim, mexikói, színesbőrű, meleg, transznemű vagy más háttérbe szoruló.

Jay Kristoff az amerikai nőkhöz, LMBT közösséghez, színesbőrűekhez, muszlimokhoz és bevándorlókhoz szólt, hogy tudják, még mindig szeretik őket. 

A másik tweetje pedig díjat érdemel, kreatív összefoglalása a kialakult helyzetnek. A Twitter "Mi történik éppen most?" kérdésére kötött rá: Ez egy kibaszott jó kérdés, Twitter.



Gayle Forman is a nők és kisebbségek helyzetét emelte ki. Ahogy írja:

A végleges eredmény következtetései:
Rasszizmus: 47%
Szexizmus: 53%
Félelem: 100%

És még hozzáfűzte: "Elárultuk a lányainkat. Minden lányunkat."

Ezután pedig arról ír, hogy a szavazás után nincs idő pihenni, fel kell kelni és küzdeni az országukért, még akkor is, ha még így is megmarad az esély, hogy a hajójuk elsüllyed.


Cora Carmack szintén retweetelt egy megtörtént esetet, ami egy Trump támagotó gyülésen történt Manhattanban, ahol több ezren skandálták: "Gyűlöljük a muszlimokat, gyűlöljük a feketéket, vissza akarjak kapni nagyszerű országunkat."

Cora reakciója egyszerűen a hányinger, és ő is megállapítja, félelem lett úrrá mindenkin. 




Végül Cassandra Clare szavaival zárnám a posztot, mert szerintem szépen összefoglalta a helyzetet. Az eredeti tweetjében kifejezte, mennyire elborzasztotta a helyzet. A kérdésre, hogy miért, a következőt válaszolta: 

Mert a szörnyek, amiket kitalálunk, soha nem olyan rettenetesek, mint azok, akik a valóságban is léteznek.





Á, és még egy a végére, ez nem tweet, hanem videó - John Green így mondta el. Arról beszél, hogy valószínűleg a legfájdalmasabb azoknak, akik Hillaryt támogatták - mint ő -, hogy Trump nagyon sokszor nem az ellenfele és támogatói nézeteit támadta, hanem őket magukat - vallási, nemi, faji alapon. Ezzel együtt John Green próbál pozitív maradni, és kihangsúlyozza, mennyire fontos, hogy összetartsanak és dolgozzanak érte, hogy a világ jobb hely legyen.





Természetesen lehetne még nézelődni, valószínűleg sok hasonló tweettel találkoznánk. És nem, nem válogattam közülük a saját ízlésemnek megfelelően, tényleg ilyen a közhangulat.

Nincsenek megjegyzések