Breaking News

Cover Reveal - Demi Kirschner: Szörnyek és ketrecek

Egy újabb magyar Könyvmolyképző szerző borítóleleplezésével érkezem most, méghozzá Demi Kirschner Ellopott élet sorozatának 2. része kapott most borítót.

Fülszöveg:


Mindenkinek van egy sorskulcsa, egy jövő, ami csak rá vár…

Oliver megfogadta, hogy az élete árán is megvédi azt, akit szeret. De mi történik, ha ehhez kevés a puszta bátorság és ragaszkodás? Egyedül akkor tudhatja biztonságban Janát, ha a legmélyebb és legsötétebb pokolba ereszkedik le az igazság után.
Jana próbálja feldolgozni, hogy fenekestül felfordult az élete, amikor újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Mi rejtőzik a lelke mélyén és mit akar tőle az Onika? Hogyan birkózzon meg Jana a nehézségekkel, miközben Oliver egyre távolodik tőle?
Önmagunkba nézni nehéz. A legnehezebb. Néha pedig választani kell az igazság és a szerelem között.

Titok, aminek nem szabad napvilágra kerülnie, mert mindent elveszíthetsz egyetlen pillanat alatt…








Exkluzív részlet



„– Mi az? – pislogott. 
– Axon… 
– Hol? 
– Előttünk, a bogárral – bökött előre a fiú, és a sofőrhöz fordult. – Villogj neki, hogy álljon meg. 
– Villogásban profi vagyok! – A kulcsmásoló Salvus az irányjelzővel lemorzézta a Volkswagennek, hogy álljon meg.
Leparkoltak az út szélén.
– Ha kinyír, cirmos tulipánt kérek a koporsómra – csókolta meg Oliver Jana kézfejét, majd kiszállt az autóból. A kinti hűvös levegő beáramlott a kocsiba.
– Hülye… – morogta Jana, és előrehajolt a két első ülés közé, hogy jobban kilásson az útra. 
A gyomra szaltót vágott, amikor megpillantotta Axont. Nagyon dühösnek látszott, fújtatott, a hideg levegőben kilehelt pára ködbe vonta az arcát. És nem csak Janának tűnt fel a zerkan felindultsága. A léptei, a fejtartása, Axonnak még a hüvelykujja is rémisztően hatott, ha úgy akarta. 
Marcus már mozdult is Oliver után. 
– Ebből botrány lesz. 
– Ez nagyon vagány. Bírom az erőszakot! Biztos ne hívjuk a rendőrséget? – kérdezte a Salvus a kormány mögül, de Jana olyan csúnyán nézett rá, hogy jobbnak látta elhallgatni. 
Odakint Axon megvárta, amíg Oliver odamegy hozzá. Marcus ott loholt a fiú nyomában, és pontosan ez volt az, ami láthatóan még jobban kiborította a férfit. Jana látta, hogy Axon hadonászik a kezével, és valamit mutogat, de nem hallott egyetlen szót sem. 
– Tekerje le az ablakot – szólt előre a Salvusnak. – Kérem, gyorsan, gyorsan!
Miután a férfi teljesítette a kívánságát, a kocsi utasterét egyszeriben lehűtötte a friss levegő. Aztán a lány meghallotta Axon hangját. Ráüvöltött Marcusra: 
– Te! Ülj vissza a kocsiba, de azonnal!
Marcus, ha meg is szeppent, nem moccant a helyéről.
– Az a parancsom, hogy mindenhová követnem kell a fiút – mondta.
Axon fenyegetően a kocsi felé bökött.
– Ez magánszféra. Értesíts róla, ha a feladatod Oliver magánszférájára is kiterjed, és azonnal félreállok az útból – sziszegte csúfondárosan. – Kolléga!
– Az utca nem magánszféra – válaszolt Marcus. – Kolléga.
Axon Oliverhez fordult: 
– Küldd el! Azt akarom, hogy küldd innen a francba. Ha te kéred, megteszi!
Oliver pedig elküldte. 
Marcus visszaült a kocsiba, és hallgatott. Az apró bólintásai közben valószínűleg magánbeszélgetést folytatott önmagával – amit csak ő hallott és értett –, de Jana számára, akit eddigi élete során olyan sokszor koptatott le, például a tulajdon apja, nyilvánvalóvá vált, mi történik. 
Odakinn Oliver is magyarázott valamit Axonnak, amitől a másik csak még dühösebb lett. Az ingerültség szegletes, tüskés éle sértően kitüremkedett a vonásai között. 
– Ennek nem lesz jó vége – jegyezte meg Jana. Aztán már csak azt látta, hogy Axon sarkon fordul, beül a kocsijába és elhajt. 
Teltek a másodpercek. Oliver a távolodó Volkswagen fekete seggét bámulta mereven. 
Amikor végül visszaült Jana mellé a kocsiba, csak intett a sofőrjüknek: – Indulhatsz! 
És csönd. Jana nem akart túl mély faggatózásba kezdeni, de sem a vakot, sem a süketet nem játszotta meg szívesen. A felelősségteljesség nyomokban a családja egyik dísze volt. Legalábbis egykoron. Képzeletében Jana a becsületesség, a szorgalom és a lojalitás vitrinbe zárt szobra mellett látta aranyként csillogni. Az arisztokraták fellegvárában, fehér párnák között születetett csemeték imádják az ilyesmit.
Jana momentán mindent utált. Kezdett gyengülni a fájdalomcsillapító hatása. Gyorsan feltette a legrövidebb kérdést:
– Valami baj van?
Oliver kinézett az ablakon, egyébként a szeme sem rebbent.
– Axon azt mondta, elmegy. 
– Úgy érted, vissza a Rend szállására? Ott vár meg bennünket?
– Nem. Tőlem megy el. Jobb „munkát” ajánlottak neki.”



A szerzőről


Demi Kirschner(Borsos Dóra)  először 2011-ben vette fontolóra, hogy ha már úgyis olyan sokat ír a fióknak, írhatna igaz hús-vér olvasóknak is. Adott volt hozzá a fantáziája, az olvasottsága és a kitartása. Azt vallja: a kiadáshoz vezető út első lépése, hogy fejezz be egy történetet. 

Három írótanfolyam, több íróközösség, két tehetségkutató után 2015 őszén megjelent első könyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Előtte kipróbálta magát, mint cukrász-tanonc, könyvtári informatikus, telefonközpontos diszpécser, forgatókönyv-író, szállodarecepciós, pincér, adminisztációs munkatárs. 

Ami örökre szól: állatimádat, a lila, a cékla, hit a boldogság fontosságában, a nyitott szem és könyvek iránti rajongása. 

Jelenleg Sárváron él.

Közösségi elérhetőségek:
https://www.facebook.com/kirschner.demi/ 
http://szegecsvar-kirschner.blogger.hu/ 
https://twitter.com/demi_kirschner 
https://www.instagram.com/carlionis 

Nincsenek megjegyzések