Mary Balogh: Az ​egyezség {Értékelés + Nyereményjáték}

Mary Balogh: Az ​egyezség

A blogturnéról




A General Press kiadó jóvoltából megjelent Mary Balogh, Túlélők klubja sorozatának legújabb része az Egyezség.
Vincentet az egész családja ki akarja házasítani, de ki szeretne igazán hozzámenni a rangján kívül másért egy vak férfihoz? Sophie a szürke kisegér háttérből figyeli az eseményeket, ekkor figyel fel a különösen vonzó férfira.
Vajon két ennyire különböző embernek van esélye a szerelemre?
Ha kíváncsi vagy, kövesd a blogturné állomásait és ha velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya!

Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: The Arrangement
Kiadó: General Press
Oldalszám: 304
Fordító: Bánki Vera
ISBN: 9789634520573
Sorozat: Túlélők klubja 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont:
Függővég:
Bechdel-teszt:
Moly link
Goodreads link (3,83)
Megrendelési link
Vincentet, ​Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag,
hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.

Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.

Az első mondat:


"Amikor Vincent Hunt, Darleigh vikomt belátta, hogy ha a tavasz végéig otthon marad, kétséget kizáróan vőlegény, sőt talán férj is lesz belőle még a nyár beállta előtt, elmenekült."

Véleményem


Bevallom őszintén, kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel. 

Az előző rész ötlete megy tovább: adott nekünk a "harcosok klubja", akik sok nehézséget éltek át, többen közülük meglehetős handicappel próbálják élni az életüket a kiváltságosok társadalmában, de cserébe ott vannak egymásnak mindig, feltétel nélkül. 

Ezt továbbra is nagyon szeretem, igaz, az előző részben talán kicsit nagyobb szerep jutott a csapatnak, mint ebben. Ezzel együtt imádom ezt a szeretetet, amiről beszélnek róla, és nagyon szeretem, amikor fel-felbukkannak a szereplők. Mindennél jobban ismerik egymást, és ez a meghitt viccelődés-ugratás kifejezetten jót tesz ezeknek a történelmi romantikusoknak. 

A regény pedig kecsegtetően is indult. Vincent története már az előző kötet óta érdekel, és Túlélők klubja ide vagy oda, egy vak nemes férfi ebben az Angliában olyan elem, amire kérdés nélkül fel lehet húzni egy jó regényt. És Vincent kedvelhető is, még ha nem is az a tipikus álompasi, amit az átlag történelmi romantikusoktól megszokhattunk. 

Mellette pedig kapunk egy viszonylag jellegtelen főhősnőt. Alapvetően vonzódom a szürke egerekhez az ilyen stílusú regényekben, egyrészt mert annyira szörnyű, hogy olyan társadalomban élnek, ahol csak a szépség számít, anélkül pedig nehezen tudnak boldogulni. Másrészt a szürke egér karaktere alapból ismerős számomra, mert hát... én magam is sokkal inkább vagyok szürke egér, mint sikeres bálozó. 

Ezzel együtt Sophie karaktere számomra talán már átesett a túlságosan is mártír kategóriába. Ezzel még önmagában nem lett volna gondom, ám Sophie sok megnyilvánulása olyan volt, amitől a bennem élő feminista rikoltozott volna. Értem én, hogy hálás a férjének, amiért egy nehéz helyzetből rángatta ki, ezzel együtt nekem ez a hála sokszor túl sok volt, és túlságosan... magától értetődő. Nem mindig éreztem mögötte igazán a mély érzelmeket. A hála pedig nekem önmagában kevés egy történelmi romantikus alapjául.

És valahogy ezt éreztem végig Vincent és Sophie kapcsolatában. Az indulás kecsegtető volt, egészen az egyezségig meggyőződésem volt, hogy egy kalandos történet vár ránk. Ehhez képest a hősök érzelmei meglehetősen... laposak maradtak. Valahogy nem éreztem a tüzet, a lángolást, amit elvárnék egy ilyen regénytől. Becsülendő egy olyan szerelem is, ami lassan épül fel, sőt, kifejezetten izgalmas lehet végigkövetni. Ha van mit végigkövetni. Sajnos itt nekem az érzelmek nem jöttek át, nem voltak elég átütőek. Így bár az üzenetnek pont annak kellett volna lennie, hogy két nehéz háttérrel összejött ember élete is lehet teljesen normális, az érzelmi tompaságuk valahogy végül mégsem ezt sugallta. 

Ez megnyilvánult gyakorlatilag minden erotikusabb jelenetben is. A barátnőmmel elég sokat viccelődtünk azon, mennyire nem reálisak a szűzességelvesztős jelenetek ezekben a könyvekben, mert a fájdalom nincs, vagy ha van is, csak röpke, s hopp... egyszer csak minden tökéletes. Ezzel együtt a másik véglet sem az igazi, és te jó ég, itt az erotikus jelenetek annyira realisztikusak voltak, hogy konkrétan rosszul éreztem magam tőlük. Mit ne mondjak, csalódott voltam. Persze az első után reméltem, hogy csak hiperrealisztikus akart lenni a szerző, és ahogy mondani szokás, lesz ez még jobb is, de nem lett. És nem csak azért, mert nem is volt több ilyen, vagy csak futólag, hanem azért is, mert még akkor is képesek voltak laposak maradni, amikor a szereplő már nosztalgiázva idézi fel az éjszakát. A nosztalgiát alapból át kell járnia egy plusz pozitív töltetnek, így inkább bele se merek gondolni, ha a visszaemlékezések ilyen laposak, vajon mi a fenét élhettek át ezek a hálószobában. 

Jellemzően nem szoktam ennyire belemászni az erotikus jelenetekbe a történelmi romantikusok esetén, de sajnos most muszáj volt. Becsülendő törekvés, hogy a szerző kerüli a klisés háta ívben meghajolt és hasonló lerágott kifejezéseket, ezzel együtt nem jött át a szenvedély. 

Nem mondom, hogy nem olvassátok, egynek nem volt rossz, de igazán maradandón nem nyújtott. Az eleje jól indult, aztán a közepére ellaposodott, egy ponton meg azt vettem észre, hogy mindkét szereplő leírásokban áradozik, mennyire elégedett, közben meg mindezt nem látjuk, vagy csak nyomokban. 

EGYNEK ELMEGY


Olvass bele a képre kattintva!


https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1389460.pdf



Nyereményjáték


Vincentet ahogyan már a bevezetőben olvashattátok, családja szeretné kiházasítani, de ő nem szeretne csak úgy bárkihez hozzámenni. Pont ezért mostani játékunkban olyan férfi főszereplőket mutatunk be, akik valaki mással kötötték volna össze életüket családjuk kívánsága miatt, vagy ezzel segítve őket, de végül eltalálta őket Ámor igazi nyila és másik hölgyet vettek el.
Minden állomáson rövid leírást találtok egy férfi főhősről és ennek alapján kell kitalálnotok kicsoda és mi a könyv címe. Játékra fel!

Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Devonmont grófját egy kedves kis karácsonyi történetben ismerhetjük meg. Családjáról nagyon rossz emlékei vannak, ezért rendszeresen egy barátjánál tölti az ünnepeket, azonban édesanyja társalkodónője, Camilla, elhatározza újra egyesíti a családot.

a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


10.23 Insane Life
10.24 Angelika blogja
10.25 Betonka szerint a világ...
10.26 Kristina blogja
10.27 Deszy könyvajánlója
10.28 Dreamworld
10.29 Olvasónapló
Mary Balogh: Az ​egyezség {Értékelés + Nyereményjáték} Mary Balogh: Az ​egyezség {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 10/27/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.