Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve {Értékelés + Nyereményjáték}
Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve
a Rafflecopter giveaway
10/12 MFKata gondolatai
10/14 Always Love a Wild Book
10/16 Sorok Között
10/18 Könyvvilág
10/20 Dreamworld
10/22 Deszy könyvajánlója
A blogturnéról
A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelent a Silber trilógia utolsó kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere még utoljára kitárja az álmok kapuját, hogy az újabb veszélyekkel dacolva bemutassák Liv és a srácok kalandjának grandiózus lezárását.
Kapcsolódó bejegyzések:
Eredeti cím: Silber - Das dritte Buch der Träume
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368
Fordító: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789634570875
Sorozat: Silber 3.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont:
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link ()
Megrendelési linkKerstin Gier nagy sikerű trilógiájának grandiózus befejező része.
„A sok különböző ajtó és a lágy fény akár derűs és békés hangulatot is teremthetett volna
a folyosón, de nem így történt. A síri csendben mintha valaki folyton hallgatózott volna, és képtelenség volt kideríteni, vajon honnan jön a fény. Mégis szerettem ezt a helyet, és a gondolatot, hogy minden ajtó mögött egy másik lélek álmodik éppen, és hogy ez a labirintus az összes embert összeköti a világon. Mágikus hely volt, titokzatos és veszélyes…”
Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.
Először is: hazudott Henrynek.
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…
Merülj el e csodálatos világban!
Az első mondat:
"- Beszéljünk a démonáról!"
Véleményem
Újabb trilógia ért a végéhez, újabb sorozat zárult le ezzel a kötettel. És bevallom, nem pont úgy, ahogy reméltem.
A Silber harmadik része két központi kérdés körül forog. Na jó, legyen három, bár ezek közül az egyik kevésbé hangsúlyos, inkább csak már úgy megszoktuk, hogy ott lebeg a levegőben. Utóbbi természetesen az a kérdés, hogy vajon ki Secrecy. Részek óta érdekel valószínűleg minden olvasót, hogy megtudjuk-e, ki ő valójában, és ha igen, akkor most már tényleg: ki? Még a Gossip Girl legvégén is kiderül a nagy titok, itt is így kell lennie. Nos, talán nem árulok el túl sokat, ha elárulom, kiderül. Ezzel együtt viszont a regény első felében viszonylag kevés szó esik találgatásról. A központi kérdés két dolog marad: van ez az Arthur-Anabel-démon dolog, másrészt a világ egyik legirritálóbb szála, amit utolsó részre be lehetett hozni - szerintem.
Na de kezdjük az előbbivel! A cselekményt ugyanis nagyrészt ez a szál mozgatja előre. Arthur szemétségeket követ el, Anabel kiszabadult, viszonylag nehéz eldönteni, hogy most akkor mégis kivel érdemes összefogni ki ellen, ki követi el az aljasságokat, és egyébként is: van-e esély arra, hogy az ember megjavuljon. Emellett ott a démon kérdése is. Most akkor létezik? Vagy nem létezik? Nem volt rossz ez a szál, ahogy írtam, a regény szempontjából ez volt még a legerővivőbb (van ilyen szó egyáltalán? :D), de összességében szerintem elmaradt az előző részektől, legalábbis engem nem sikerült igazán magával rántania.
A harmadik részre a Secrecy szál is leült kicsit, így nagyjából a szerelmi szálra és a mellékszálakra hárult a szerep, hogy kicsit kompenzáljon. Nos, nem sikerült neki. És itt jön be az, ami igazán, nagyon-nagyon idegesített ebben a könyvben.
Felnőtt fejjel tiniregényeket olvasó emberként mindig bátran reklámozom, hogy ezek a könyvek igenis túl tudnak mutatni a szokásos tinipicsogáson. Persze, van szerelmi szál - na de az életnek nem szerves része-e az, hogy próbáljuk megtalálni a párunkat? (Még ha nem is kötelező jelleggel.) De ettől még nem csak ez van. Viszont amikor egy jól működő párosnál a trilógia harmadik rész úgy hozza be a szerző a szüzesség kérdését, ahogyan ez a könyv, akkor azért még én magam is a szemem tudom csak forgatni.
Liv ugyanis szűz, Henry nem. És megint csak, nem árulok el túl nagy titkot, ha elárulom, mivel a regény legelején, pár oldal után belecsapunk ebbe a szálba, de ha valakit mégis zavar, forduljon el, SPOILER: Liv azt kamulja Henrynek, hogy neki bizony már volt barátja, akivel természetesen szex is volt. Na itt álljunk meg egy pillanatra! Egyrészt teljesen egyértelmű szappanoperás fordulat ez, aminél az olvasó már az első percben tudja, hogy reménytelen. Nagy eséllyel gáz vége lesz, még akár a kapcsolat is rámehet, de a minimum egy veszekedés. De ha ez nem is történik meg, akkor is biztosak vagyunk benne, hogy előrébb nem visz. Tapasztaltabbnak hazudni magad egy pontig működik, egy ponton túl reménytelen - ez az utóbbi esete.
Másrészt bevallom, nekem világnézeti problémáim is vannak ezzel. Az utóbbi hetekben már beleszaladtam egyszer ebbe a szüzesség témába, és egyre jobban hajlok arra, hogy kellene egy platform, ahol ilyenkor kiírhatom magamból a gondolataim - mert bakker! Mindenesetre ez a könyv ha nem is teljesen akkora taslival, de nagy taslival kezeli a kérdést. De álljon itt most leírva, lányok: szűznek lenni nem ciki. Tudom, tudom, olyan társadalomban élünk, ahol minél hamarabb szabadulni kellene, mert hát tolják az arcunkba a reklámok, filmek, megmondóemberek ezerrel. És ha valaki megtalálja a partnert hozzá és elég érett, hát hajrá, nem az 1800-as években járunk, nem kell megvárni az esküvőt. Ezzel együtt ha valaki mégsem találja meg azt, akivel megtenné, vagy egyszerűen még nem érez késztetést, hát ez van. Majd eljön az ideje, amikor megteszi. Ettől nem kell rá stigmát sütni, és ettől nem kell, hogy rosszul érezze magát. A falra mászom attól a felfogástól, amit sajnos valamilyen formában ez a könyv is közvetít - igaz, jó lenyomata annak, a mai világban hogy állnak hozzá a szüzesség kérdéséhez. Senki nem mondja ki konkrétan Livnek, hogy gáz, hogy még szűz. Egyszerűen csak nyomást érez arra, hogy úgy kell tennie, mintha már nem, mert szűznek lenni ciki. Jaj. SPOILER VÉGE
Bizonyára érzitek, hogy ezzel világnézeti problémáim is vannak, de olvasóként ezen még túl tudnék lépni, nyilván nem mindenki gondolkozik úgy, mint én. Ám sajnos a kérdést annyira tinisen, annyira picsogósan kezeli a könyv, hogy sajnos nem igazán tudtam. Nem megyek bele részletekbe, mert az már tényleg spoiler lenne, de minden alkalommal, amikor előkerült ez a kérdés, alig vártam, hogy vagy lezáruljon végre valahogy, akár balhéval, vagy legalább csak néhány oldalon át legyen terítéken.
A vigaszomat a mellékszálak jelentették itt-ott, de sajnos ezeknél sem volt minden kerek. A szülők esküvője nem volt rossz háttér, lezárást is kapott, igaz, különösebben nem mozgatta meg a fantáziámat. A Bokkeren még mindig jót nevettem, bár nem bánom, hogy túl nagy szerepet nem kapott. Persephonét a maga naiv rajongásával a végére egészen megkedveltem, az utolsó oldalakra rettentően szurkoltam, hogy ő is happy endet kapjon. Aztán ott volt Lottie kérdése, ami nekem döcögött kissé. A mellékszálak közül elég nagy hangsúlyt kapott az övé, egyrészt a szerelmi élete, másrészt a költözése miatt. Nem volt rossz, sőt... kifejezetten szurkoltam a félszeg Charlesnak, hogy kezdjen már valamit. Viszont a vége nekem ehhez képest kicsit elkapkodott és lezáratlan maradt.
Szót kell viszont ejtenem Graysonról és Miáról, akik még mindig, töretlenül szívem szottyai a Silber trilógia szereplői közül. Grayson kicsit amolyan lassú víz partot mos típus, általában a háttérbe szorul, de azt nagyon jól csinálja. Cuki, rendes, egy ponton még úgy gondoltam, hogy esetleg majd lesz valamiféle szerelmi háromszög is Grayson, Henry és Liv között. Szerencsére nem lett, viszont a harmadik részre elérték, hogy hiába a korkülönbség, nagyon shippeljem őt... Miával! Miát persze alapból nem lehet nem imádni, a beszólásaival, a vagányságával humort és színt csempész a lapokba, még ebben a kevésbé lendületes Silber kötetben is. De elindult valami... tudom, hogy nem csak én érzem. Követelek egy egyetemről hazatérő Grayson és már idősebb Mia kötetet! Nem vicc. Kell!
Összességében sajnos nem voltam teljesen elégedett a kötettel. Azt nem mondom, hogy rossz volt, mert nem lenne igaz, viszont ismerve az első és a második részt, úgy érzem, többre számítottam. Volt mivel dolgozni - mind az álmok, mind a Secrecy dolog olyan alapot jelentett a harmadik részre, amivel a legütősebb kötetet lehetett volna összehozni a sorozatban, de sajnos határozottan nem ez a legjobb kötet. Azért van jó hír is: legalább nem olyan a lezárás, hogy a hajam tépem. Az értékelés meg hát nem lehet kérdés, úgyis olvasni kell, ha az eddigi részek megvoltak, és bár nem tökéletes, nem is annyira rossz, hogy elijesszek tőle bárkit.
AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, melyről ki kell találnotok, ki mondta, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
“Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és a titkaikról, mint az álmaikban”
A turné menetrendje
10/14 Always Love a Wild Book
10/16 Sorok Között
10/18 Könyvvilág
10/20 Dreamworld
10/22 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések