T. R. Salty: Erődvárosok {Értékelés + Nyereményjáték}

T. R. Salty: Erődvárosok

A blogturnéról

A Delta Vision Kiadó gondozásában jelent meg T.R. Salty Erődvárosok című posztapokaliptikus regénye. A történet elkalauzol minket a biztonságosnak tűnő Kordonfalon belüli világba, ahol azonban a falakon kívül élő modok, és más sokkal nagyobb veszélyek is fenyegetik a fiatal szereplőket. Tartsatok a blogturné három bloggerével, hogy megnyerhessétek a könyv egy példányát.

Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 344
ISBN: 9789633951897
Sorozat: A Fekete Szivárvány 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

A Kordonfalon belül az élet biztonságos, kényelmes, és a tizenhét éves Meg Haley
szerint már-már unalmas. A falaknál azonban felfegyverzett mechák járőröznek, kívül pedig a mindig zsákmányra éhes modok százezrei, talán milliói nyüzsögnek.
Átlagos észak-dakotai kisváros egy cseppet sem átlagos világban.
Meg ugyanúgy él, mint a kortársai: iskolába jár, barátnőzik, a szüleivel harcol, és a nagyszerű Alex Mead után vágyakozik. Aztán elég egy pillanatnyi megingás, egyetlen apró szabálysértés, és az egész élete megindul lefelé a lejtőn.
Mit akarhatnak tőle a titkosszolgálat ügynökei? Miért rejteget a nagyapja egy vadidegen nőt a kávézójában? Ki és miért támadja meg a várost? És vajon Alex tényleg rendkívüli felfedezést tett az eget uraló Fekete Szivárvánnyal kapcsolatban, vagy szokás szerint a bolondját járatja vele?
A rejtélyek egyre csak szaporodnak. A rejtélyek, amelyekre a választ csakis egy helyen lehet megtalálni:
A falakon túl!

Az első mondat:

"Amióta betöltötte a tizenhetet - azaz jó egy hónapja -, Meg Haley minden ebédszünet után feljött az iskola tetőteraszára."

Véleményem

Bevallom őszintén, a könyvről egészen addig nem hallottam, amíg a blogturnés ajánlásnál a szemem elé nem került - mivel szeretem az ilyen disztópiás-összeesküvés elméletes YA könyveket, és talán egy kivétellel tök jó tapasztalataim voltak a Delta Vision eddig általam olvasott könyveivel, bizalmat szavaztam neki. 

És hát... nem fogok hazudni, nagyon nehezen indult a kapcsolatom ezzel a könyvvel, és elég nehezen sikerült átrágnom magam az elején. Az ilyen könyveknél mindig kritikus az információadagolás, és nekem két ponton hibádzott a dolog.

Az egyik a szerelmi szál volt, igaz, ezt éreztem a kisebbik gondnak, és ahogy haladt előre a történet, egyre kevésbé zavart. De attól még zavart. A szerelmi szálba in medias res ugrunk bele: mire a történet indul, Meg és Alex már jó ideje ismerősök, és kölcsönösen belezúgtak a másikba. Egymás húzásáig-a szócsatákig már el is jutottak, csak amolyan tinis módon kerülgetik egymást, mert mindkettő kellően nyuszi, hogy továbblépjen és ki merje mondani, hogy tetszik neki a másik. Önmagában ez még aranyos volt, sok helyen mosolyogtam rajtuk, annyira édesen bénák voltak. Csakhogy azzal, hogy nem a szemem előtt bontakozott ki a szerelmi szál eleje, valahogy... megfosztva éreztem magam. Hiányzott, hogy tudjam, egész pontosan miért és hogyan szerettek egymásba. Értem én, hogy el kéne fogadnom, hogy Meg belezúgott Alexbe és viszont, és kész, osztálytársak, van ilyen - a sztori szempontjából pedig itt történnek fontos dolgok, nem akkor, amikor megismerik egymást. Ezzel együtt, hiába a közös múlt, mivel nem ismertük meg, instant szerelem érzésem volt. Adott két szereplő, akik szeretik egymást, fogadd el, kedves olvasó. Ráadásul talán pont ezért, a sztori elején úgy éreztem, az írónak nem igazán van tapasztalata az ilyen YA sztorikkal - és inkább a disztópiát akarta elmesélni, nem az érzelmi szálat, ezért megírta azt, amit ő egy YA szerelmi szálról gondol. Ez pedig kevés volt nekem, és a könyv elején a YA sztorikra nézve kicsit bántóan egyszerű is. Nem mondom, hogy nincsenek buta szerelmi szálak a YA sztorikban, csak azt mondom, hogy olyan érzésem volt, a szerző azt gondolja, ilyen egy YA szerelmi szál, és megírta ilyenre - pedig... igen epikus, romantikus, fájdalmas, összetett szerelmi szálakat látott már a YA irodalom, amik túlmutatnak a tinis bénázáson. Még akkor is, ha a hangsúlyt nem erre akarta helyezni. 

Ettől persze még Meg és Alex is aranyosak voltak a maguk módján, csak kevéssé léptek túl azon, amire teremtették őket. Tették a dolgukat, cukiskodtak egymással és nyomoztak a titkok után, meg csináltak egy-két tinis dolgot, mert miért is ne - de valahogy egyikükről se tudnék összeállítani egy amolyan 5-ös-10-es listát, amiben arról írok, milyen is Meg és Alex: mit szeretek, mit nem, milyen hibáik vannak, miben jók stb. 

A másik fő problémám a regény elején a világ információadagolásával volt. Rengeteg dolgot kapunk egyszerre, a lényeget mégsem. Például hosszú oldalakon keresztül olvasunk a modokról, de a szerző csakazértse árulja el, mégis miről van szó. Egy pontig megértem, hogy húzza az olvasó idegrendszerét egy szerző, egy ponton túl viszont már csak szimplán idegesítő, hogy állandóan az arcunkba van tolva egy kifejezés, és nincs magyarázat - mintha így akarna a szerző mesterséges feszültséget gerjeszteni, de szerintem ez inkább idegesítő, mint izgalmas.

Nem tudom, miért, de valahogy így képzeltem el a modokat

És azt is megértem, hogy nehéz egy ilyen világot bemutatni, és nem hangozhat el túl sok információ a regény elején, mert egy hosszú leírás és unalmas lenne, ám egy sornyi magyarázat is elég lett volna, aztán ha az 50-60. oldalnál jön a hosszabb, akkor legalább annak már nem úgy vágunk neki, hogy a semmiből egy többoldalas mesébe csöppenünk, és visszamenőleg kell újra átgondolnunk mindent annak megfelelően, amit végre megtudtunk. 

Persze lehet, hogy ezt csak én éreztem így, mindenesetre az első 60-70 oldalban nekem ezek komoly gondot jelentettek, mert nehezen tettem össze fejben, hogy hol is járunk - mennyire a jövőben, mi történt pontosan, disztópia vagy szimplán posztapokaliptikus, mi okozta a hanyatlást, mik a modok, mi a Szivárvány stb. A homályt csak tovább növelték azok a részek, amikor Meghez és Alexhez képest másik szemszögből követtük a sztorit, ugyanis Phil, Meg nagyapjának részei direkt sejtelmesek és titokzatosak voltak. Bevallom, bár imádom Dan Brownt, nekem az ő könyveiben is az ilyen fejezetek a gyengéim, nem szeretem, amikor így próbálják fenntartani a figyelmem - bár nyilván ez egyéni ízlés kérdése is. 

Félve olvastam tovább, de szerencsére miután ezen nagyjából túllendültünk, jobb lett a dolog. A szerelmi szál igazán mély nem lett, de nagyjából cuki volt, a sztori meg egyre izgalmasabb lett, ahogy végre már csak a szükséges homályos foltok maradtak, amik a rejtélyek miatt valóban kellettek. A jó hír, hogy érdekelni kezdett, hogy mi is történik pontosan, ki a gonosz, kinek mi a szerepe, és mi a fenét csinál Phil. Itt sem pattantam ki a székemből az izgalomtól, de azért nem volt rossz. 

A végét viszont sajnálom. Épp mire tényleg izgultam, és kíváncsi lettem, mi fog történni... nos, jött egy csavar, aminél nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire kiszámítható vagy átvertek? Ha viszont utóbbi, akkor ez csak ront azon az érzésemen, hogy ez a kötet nem kerek így. Óóó, kaptam én már függővégeket a nyakamba jócskán, és az utolsó egy-két oldal szépen hozza azt, amit egy függővégtől elvárok... viszont maradtak olyan elvarratlan szálak is, amik nem az idegesítő függővég, hanem a "nincs lezárva a cselekmény" érzést hagyták bennem. Értem, hogy jön a folytatás, de nekem ez most így lóg a levegőben. Egy jó függővég szerintem akkor jó, ha van egy lezárás, majd utána jön valami csavar, amitől eldobom az agyam és úristen, folytatást! Itt viszont semmilyen lezárást nem éreztem, egyszerűen csak a félbe lett vágva a történet valahol.

Amikor képeket keresgéltem az értékeléshez, nem értettem, miért nincs szürkeárnyalatos szivárványos kép
- hát ezért. :D Mindenesetre ez egy szürke szivárvány akarna lenni.

Adott tehát egy alapvetően minden bizonnyal izgalmas ötlet (azért írom, hogy minden bizonnyal, mert sokat várok a rejtélytől, de mivel nem kaptam válaszokat, csak reménykedhetem, hogy nem hiába) és egy egészen jó világ, ami a végére azért a döcögős kezdés ellenére tűrhetően összeállt, még a kérdőjelekkel együtt is. A kidolgozással sajnos viszont nem vagyok elégedett. Nagyon lassan indult be a történet, a hosszabb magyarázatok kicsit tömörre sikerült, és sokszor - szerintem - túl későn jöttek, a karakterek pedig nem voltak túl mélyen kidolgozottak. Érzem én a lehetőséget Megben és Alexben, de ha a nagypapát tartom a legérdekesebb karakternek, én, a romantikaimádó, akkor ott valószínűleg nem minden teljesen kerek. Szeretnék kicsit többet tudni a szereplőkről, megismerni őket emberekként, akkor nagy eséllyel a gondjaik és nehézségeik is jobban lekötnének, és a téteket is nagyobbnak érezném. Van lehetőség a sorozatban, de van még hova fejlődni is.

EGYNEK ELMEGY

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepet játszanak a modok, egykor emberek, de egy fertőzés után már emberre éhező szörnyetegek. Több disztópiában olvashatunk hasonló lényekről, azonban sokszor más nevet kapnak az íróktól! A játék során a megadott fülszövegrészlet alapján kell kitalálnotok, hogy az adott könyvben, milyen fajta zombikkal kell megküzdeniük a szereplőknek. Fontos tehát, hogy ne a könyv szerzőjét vagy címét írjátok be a rafflecopter doboz soraiba, hanem azt, hogy miként nevezik az adott könyvben ezeket a zombiszerű lényeket. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A ​második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. 

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

Október 3 - Könyvvilág
Október 5 - Kelly Lupi olvas
Október 7 - Deszy Könyvajánlója