Eszes Rita: Rókatündér {Értékelés + Nyereményjáték}

Eszes Rita: Rókatündér

A blogturnéról




Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.

A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!


Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 296
ISBN: 9789634575313
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Az első mondat:


"- Midori, uralkodj magadon!"

Véleményem


Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egyik legérdekesebb és legegyedibb YA könyv volt ez, amit idén olvastam. 

A Rókatündér főszereplője nem meglepő módon egy rókatündér: egy lány, aki félig ember, félig róka, és egy ponton döntenie kell, miként szeretne élni. A történet indítása az egyik legcukibb kezdés, amit valaha olvastam. Midori ugyanis már megtalálta a fiút, akit szeret, és egy éve találkozgatnak is: csak éppen a srác nem tud róla, ugyanis mindig róka formájában látta Midorit. Minden megváltozik, amikor Akira, a fiú elköltözik, Midori pedig lehetőséget kap, hogy jobban megismerje az emberek világát, így részt vesz egy programban, aminek keretében különböz japán családoknál lakik, miközben egy japán középiskolában tanul. 

Itt álljunk meg egy pillanatra, ugyanis egy vallomással tartozom. Sosem szerettem A kis hableányt. És most repkedhetnek a kérdőjelek, hogy mégis hogy jön ez ide. Nos, kicsit hasonló érzéseket rezegtetett meg bennem ez a történet, mint anno A kis hableányt - csak itt nagyobbak voltak a tétek, mert nem egy üresfejű királyfi volt a másik oldalon, hanem egy olyan srác, akit valóban ismer a főszereplő, és viszont. A kis hableánnyal mindig az volt a nagy problémám, hogy míg a lánynak fel kell áldoznia mindent azért, hogy a sráccal lehessen, a hercegnek nem. Megkap mindent, amit akar, cserébe viszont nem veszít semmit. És őszintén - én bármennyire romantikus lélek is vagyok, és imádom, amikor a herceg rátalál a szeretett lányra, aztán ellovagolnak a naplementébe, mindig is idegesített, hogy Ariel csak úgy eldobja a saját identitását, a családját, a barátait, az otthonát, az egész világát csak úgy. 

És ez aggasztott ebben a könyvben is. Ugyanis nyilvánvaló, hogy egy ponton Midorinak választania kell, én meg gőzerővel szurkoltam, hogy találjon olyan kiutat, aminél megkapja a srácot is, és megmarad a róka is. Tudom, túl sokat akarok. De valahogy az ilyen óriási áldozatokkal járó szerelem nekem mindig túl keserédes, és ott marad bennem egy tüske. 

Szóval emiatt volt bennem olvasás közben végig egy kis fájdalom, ami abszolút saját érzés, nem biztos, hogy más is így lesz vele. Persze ez a kérdés a történet fontos eleme, abszolút meg is értem, és jól is volt megírva - de az ellenérzés bizony bennem volt.



Mindenesetre most, hogy ezt tisztáztuk, foglalkozzunk a többi dologgal.

A történet ugyanis végig élt és lélegzett. Ha nem tudnám, hogy Eszes Ritának magának is része volt valami hasonlóban, akkor is tudnám, hogy így volt. Tudjátok, vannak azok a típusú Amerikában játszódó magyar regények, amiknek az olvasása közben érezni, hogy valóban nem is amerikaiak. Ennél a regénynél nem volt ilyen érzésem. A hangulat, az illatok, a szokásos, az apróságok mind elhitették velem, hogy valóban Japánban járok egy olyan főszereplővel, aki mindig is Japánban élt. Ami viszont igazán zseniális volt ebben, hogy a legtöbb dolog teljes természetességgel történt, nem éreztem, hogy a szerző mesterségesen az arcomba akar tolni mindenféle japán dolgot, hogy érezzem, ő bizony elvégezte a kutatómunkát. Minden természetes és kerek volt, az információk adagolása pont jó volt ahhoz, hogy tanuljak, mégsem érezzem azt, hogy valamit nagyon el akarnak magyarázni nekem. 

A főszereplő szerencsére abszolút szerethető volt. Midori jól hozta azt, amit vártam ilyen karaktertől: visszahúzódó és szelíd volt, ahogyan ezt egy világtól elzártan felnőtt lánytól vártam, viszont más helyzetekben határozott és erős volt, amit egy rókától szintén elvárok. Nagyon szerettem, ahogy az élethez viszonyult, valahogy... nagyon japánnak éreztem. Végig megvolt benne az alázat, ami nekem a japán kultúra egyik legérdekesebb része. 

Egyébként romantikus regény ide vagy oda, be kell vallanom, a kedvenc szereplőm nem a szerelmetes srác lett. Persze, cuki volt, és nagyon aranyos, és ölelgetnivaló.

De nálam Rei és Tristan elvitték a bulit. Mindketten Midori barátai, mindketten sokkal aktívabbak és vadabbak, mint Midori, mégis tökéletesen passzoltak hozzá. De a legjobb az lett, amikor ezek ketten összetalálkoztak. Még sokkal többet is nagyon szívesen olvastam volna róluk, mert nagyon szerettem a csörtéiket és... Nem spoilerezek.



A történet izgalmas és érdekes volt, a rókaság a történet nagy részében kiegészítő szál maradt, és a hangsúly valójában a cserediákos szálon volt. A hétköznapokba viszont így is sikerült sok-sok olyan problémát belecsempészni, amik színesítették a könyvet, ráadásul ezek jó része szorosan épített a környezetre, vagyis a japán szokásokra. Ezek némelyike felemel, más pedig gátat vet a boldogságnak. Különösen tetszett, hogy egy sor különböző szülő-gyerek kapcsolatot megismerhettünk. 

Azért el kell ismernem, ahhoz képest, hogy nem túlságosan hosszú ez a könyv, már ami az oldalakat illeti, így is előfordult, hogy kicsit hosszabbnak éreztem, mint amilyen volt. Persze mindig történt valami, azért a regény közepe táján lehet, hogy jobb lett volna, nem csak azt érzem, hogy a hétköznapokkal foglalkozunk, hanem tényleg van valami, ami pörgeti a dolgokat. Így bár érdekesek voltak a hétköznapok, a közepén nekem mégis kicsit leült a könyv. Nem volt unalmas, de nem volt igazán izgi se - csak úgy... érdekes. 

Összességében szerettem ezt a könyvet, bátran ajánlom, mert nagyon izgalmas valahová máshová kalandozni, és nagyon érdekes olyan természetfeletti szálas romantikus sztorit olvasni, ami valami teljesen újjal operál. 

AJÁNLOM


Nyereményjáték


A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 

Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Afganisztán, Egyiptom, Irán, Izrael, Jordánia, Omán, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Türkmenisztán, az Egyesült Arab Emírségek és Jemen területén honos.

a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


- 11.08. - Sorok Között (értékelés)
- 11.10. - Deszy Könyvajánlója (értékelés)
- 11.12. - Kelly olvas (értékelés)
- 11.13. - Sorok Között (top10 idézet)
- 11.14. - Hagyjatok, olvasok! (értékelés)
- 11.16. - Ambivalentína (interjú)
- 11.18. - Ambivalentína (értékelés)
- 11.20. - Sorok Között (interjú)
Eszes Rita: Rókatündér {Értékelés + Nyereményjáték} Eszes Rita: Rókatündér {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 11/11/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.