Interjú Leigh Bardugoval a Six of Crows - Hat varjú kapcsán {Blogturné + Nyereményjáték}
A blogturnéról
November elején a Könyvmolyképző újra visszavisz minket a grisák világába! Ezúttal Ketterdam sötét és koszos sikátorait járva csatlakozunk egy csapat bűnözőhöz, hogy aztán velük tartsunk egy (nagyrészt az önös érdekeik által vezérelt) veszélyes, ám rettentő izgalmas kalandba. Tarts te is Kaz Brekkerrel és bandájával, no meg a Blogturné Klubbal, hogy megnyerhesd a könyv 3 példányának egyikét!
Kapcsolódó bejegyzések:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 568
Fordító: Felföldi Edit
ISBN: 9789634573951
Sorozat: Hat varjú 1.
Moly link
Goodreads link (4,46)
Megrendelési linkKetterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden
megkapható Ezt pedig senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…
Egy bosszúszomjas elítélt.
Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.
Egy különleges múltú szökevény.
Egy Kísértet néven ismert kém.
Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.
Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.
Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.
Eredetileg egy értékeléssel jöttem volna ezen az állomáson, de bevallom, még nem fejeztem be a könyvet, így egy újabb extrával készültem, egy interjúfordítással.
Interjú
A Six of Crows történetét több nézőpontból követhetjük. Láttunk már ilyet tőled korábban, a kiegészítő történetekben, amiket a Grisha trilógiához írtál. Miért gondoltad, hogy egy egész könyvet megírsz így?
Rögtön tudtam, amint megszületett az ötlet, hogy egy rablós könyvet írjak. Úgy érződött természetesnek a számomra, hogy különböző nézőpontokból írok, mert egy rablós történet megírásának egyik legfontosabb része, hogy vissza kell tartani információkat
Nehéz volt ugrálni a karakterek között? Kronológikusan írtál? Vagy egyszerre megírtad az egyes szereplők részeit?
Lineárisan írtam a könyvet. Szeretem, ha egy egész könyv fekszik előttem. Leírom a fontosabb dolgokat, a nagyobb akciójelenetek pillanatait és az érzelmi szempontból fontosakat. Igazándiból készítek egy egy oldalas könyvet. Aztán visszamegyek az elejére, és elkezdem kiegészíteni a dolgokat. Úgyhogy tudom, mi lesz a fő struktúra.
Amikor elkészítettem a Six of Crows nulladik vázlatát, az nagyon organikus procedúra volt. Sok több nézőpontos történet esetében több különböző idővonal van - és különböző helyszíneken vannak a szereplők. Ebben az esetben a könyv kései részéig nagyjából ugyanabban a jelenetben van mindenki. Ott veszik fel a sztori fonalát, ahol a másik szereplő hagyta, csak éppen kicsit másfelé viszik tovább a szálat. Így kevesebb a probléma a karakterek közötti ugrálással. Eredetileg a hangjaik is nagyon hasonlóak voltak egymáshoz. Több különböző változat kellett ahhoz, hogy elérjek odáig, ahol mindenki annak érződött, ami.
Nehéznek találtad azt, hogy a karaktereket a több karakter nézőpontjából figyeld? Az egyik pillanatban Kaz fejében vagyunk, a következőben pedig úgy látjuk Kazt, ahogyan Jesper.
Őszintén szólva azt hiszem, ez az egyik nagy élvezet abban, ha az ember különböző nézőpontokból ír, mert ez is feszültséget teremt - hogy nagy különbség van aközött, hogy a szereplőt hogy látjuk más szemén át, és ő hogy tekint magára. Tudjátok, a bennük zajló párbeszéd, miközben valami teljesen más történik. Számomra ezt volt a legszórakoztatóbb megírni. Főleg mert ezeknek a szereplőknek a nagy része hazudik egymásnak és magának is, arról, hogy kik is ők és mi a céljuk. Ez azt jelenti, hogy az olvasók sok mindent tudnak, amit a csapat nem.
Egy rablást aprólékosan ki kell tervelni. Ki kellett tervelned pontosan, mi hogyan zajlik? Volt valami, ami meglepett.
Igen. Egy rablásról írni sokkal nagyobb kihívást jelentett, mint többféle nézőpontból írni vagy épp visszatekintést írni, mert egy rablás - egy rablás öröme - abból fakad, amikor megtudjuk az információkat. Szóval tudnom kellett, hogy melyik szereplő mikor mennyit tud, hogy épp hol vannak és mi volt az akció. Próbáltam megtalálni a történetben rejlő csúcspontokat és mélypontokat, hogy dramatikai szempontból érdekesek legyenek.
De azt hiszem, a leginkább az segített, hogy végiggondoltam, az egyes karakterek számára mi lesz a kihívás a céljük elérésében, és hogy ennek megvalósításában milyen személyiségükben rejlő gyengeség akadályozza majd őket. Felvázoltam ezt egy táblán, aztán a Scrivenerben, aztán a Wordben. Még egy Google naptárba is bepakoltam a rablás történéseit 15 perces időközökkel. Az irányelvem az volt, hogy meg kell tenni, amit a történet követel. Ha esetleg elakadtam, vagy nem tudtam, hogyan kéne folytatni, váltogattam a dolgokat. Nagy kihívás volt. De volt egy pont, ahol átolvastam, amit írtam, és hirtelen azt éreztem, hogy "na, ez kezd megint szórakoztató lenni".
A Grisha trilógia főszereplőjének fontos végzete volt, míg a Hat varjú szereplői elsőre teljesen jelentéktelennek tűnnek. Miért gondoltad, hogy jó lenne felfedezni ezt a világot olyan embereken keresztül is, akiket jobbára észre sem vesz senki?
Akkoriban nem gondolkoztam ezen, de azt hiszem, az egyik oka, hogy el akartam mesélni a történetet, hogy elléphettem a "kiválasztott" narratívától. Imádom azokat a sztorikat, és megvan az oka, hogy miért tartja magát ez olyan erősen a fantasyben, a Grisha trilógia pedig követi is a hős útját. Azt hiszem, csak el akartam mesélni egy történetet olyan srácokról, akik nem feltétlenül hétköznapiak - mindnek megdöbbentő az életútja, mindnek vannak különleges képességei -, de a motivációik teljesen hétköznapiak. Akik csak próbálnak túlélni, akik csak egy kis pénzt akarnak szerezni, akiknek megvannak a saját motivációik és ambícióik, amiknek semmi közük a világ megmentéséhez. Mindig is érdekeltek az olyan emberek, akiknek az elvileg hatalmasabb emberek és nők tetteinek következményével kell együtt élnie: a hétköznapi katonáknak, akik a frontokon harcolnak, szemben a vezetővel, aki a döntéseket hozza egy biztonságos irodában.
A szereplőknek mind különböző képességeik és erősségeik vannak, amik fontosak a rablásban. Melyikük képességét szeretnéd magadénak a leginkább?
Inejét! Én olyan ügyetlen vagyok. Leesek a bicikliről. Egyik nagy egy bringán ültem, és egy cuki nyári ruha volt rajtam, bicóztam, a fejemben az járt, hogy most olyan vagyok, mintha csak egy Zooey Deschanel klipben lennék, aztán szó szerint elestem az utcán. Szeretném, ha meglenne bennem Inej képessége a lopakodásban és a finomsága meg az akrobatikus képességei. Én már eléggé hozzászoktam, hogy leesek dolgokról. Mondhatjuk, ez az én különleges képességem.
Forrás
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
Elítélt, szerencsejáték-függő, szökevény, kém, szívtörő, tolvaj… Csupa rosszfiú, illetve rossz “lány”, akiket mégis a könyv végére a szívünkbe zárunk (vagy nem). Ezúttal olyan szereplőket keresünk, akik igazi antihősök: gonoszak, lelketlenek, nem egyszer gyilkosok…
Minden állomáson egy idézetet olvashattok egy negatív (fő)szereplőtől/ről, a feladat pedig egyszerű: ki ő és melyik könyvben szerepel?
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Én meg kész vagyok. Elkövettem a főbenjárót. Csekély tizenöt évesen.”
A turné menetrendje
11. 02. – Kelly & Lupi olvas EXTRA állomás
11. 04. – Sorok Között Blog EXTRA állomás
11. 06. – Deszy könyvajánlója EXTRA állomás
11. 08. – Dreamworld EXTRA állomás
11. 10. – Kelly & Lupi olvas
11. 12. – Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések