KÜLFÖLDI BORÍTÓK - Velünk véget ér
Egy ideje már nem volt olyan bejegyzés, amiben sorra vesszük egy könyv különböző borítóit, amikkel megjelent, szerte a világon.
A rovat most visszatér, méghozzá Colleen Hoover egyik könyvével, a Velünk véget ér-rel. (És nem, a rovat nem fog ezzel véget érni.)
Kezdjük a magyar borítóval, ami igazából az eredeti borító:
Ezt a borítóváltozatot vették át a legtöbben, habár vannak olyan országok, ahol módosítottak rajta.
Nézzük ezeket a módosított borítókat!
Az alábbi perzsa borító gyakorlatilag szintén az eredeti borító átvett változata, viszont az adottságaik miatt így is elég sokat kellett rajta változtatniuk, a virágot például beljebb húzták középre és lejjebb tolták egy kicsivel. Erre azért volt szükség, mert itt ugye a szöveg jobbra, nem pedig balra zárt.
A németek megtartották az eredeti motívumot, viszont ők fehér alapra tették, illetve elég sokat változtattak a tipográfián is:
A román borító rendkívül hasonló, mégsem ugyanaz. A koncepciót megtartották, vagyis lemásolták, de a részletek mások: más a virág, bár orchidea és a töredezett mivolta is megmarad. Faerezetes a háttér, viszont nem barnás, hanem fehér. Csak hogy a két legnagyobb különbséget írjam.
Hasonló koncepcióban gondolkoztak a horvátok is, ám ők nem másolták olyan feltűnően, mint a románok. A virág maradt, a töredezettség, ám itt már nem halvány rózsaszín orchideát láthatunk, hanem egy sötétebb rózsát.
A szlovák borító szintén egy szétzúzott virággal játszik, ez is rózsa - de ez sárga, a háttér pedig már nem fa, és színben is más, mint az eredeti.
Szintén virágos vonalon haladtak az lettek, a macedónok és az ukránok, ezek viszont már kevésbé hajaznak az eredeti változathoz. A lettek ugyan megtartották a rózsaszín orchidea motívumot, de a virág teljesen más, és nem az törött, hanem a pohár, amibe a virágot állították. A loccsanó víztől ráadásul elég eseménydús ez a borító, benne van a pillanatban - míg az eredeti borító már egy beállt állapot. Ennek megfelelően már a háttér is más, hiszen nem egy felülnézeti fotóról beszélünk - ennél a borítónál a kék a hangsúlyos.
A másik két országban már nem ragaszkodtak az orchideához, a macedón borítón egy rózsát láthatunk, az ukrán borítón pedig talán bazsarózsát - bár bevallom, nem vagyok nagy virágszakértő.
A virág valamilyen sérülése mindkét borítón megvan, háttérnek viszont sokkal sötétebb színeket választottak, mint az eddig említett bármelyik kiadás.
A perzsa változaton szintén virág van, viszont ez sem orchidea - sajnos azt nem tudom megmondani, milyen fajta, mindenesetre kék. A kék virágtól eltekintve a borító nem túl izgalmas, egy szimpla fotós borítóról van szó, a fotó pedig egy fehér háttéren van, fekete kerettel. Számomra eléggé avítt.
Színvilágában az eredeti borítóhoz hasonlít az indonéz borító, viszont itt a motívumokban már egyáltalán nem követték az eredetit. Ezen a borítón egy nőalakot láthatunk, illetve neki is leginkább a fejét és a haját - illetve egy jó nagy adag szívecskét.
Ehhez a koncepcióhoz hasonló kicsit a farsi változat - ez viszont már színben is eltér az eredetitől, így az angol borítóval itt már semmilyen párhuzamot nem tudunk vonni. Itt is egy nőalakot láthatunk, de itt sokkal egyszerűbb a kivitelezés, valójában egy egyszerű sziluettről van szó - amiből leválnak darabkék, ezek közül egy gyanúsan szív alakú.
Innentől jönnek az igazán más borítók.
A bolgárok egy virágcsokrot fogó fiatal nőt raktak a borítóra, elég jól kivehető háttérrel, elfektetett felirattal.
Szintén páros fotó került az orosz borítóra, ez viszont kevésbé romantikus, mint inkább erotikus. Ráadásul nagyon közelről vethetünk egy pillantást a csókolózni készülő - és feltehetően pucér - párosunkra.
A szerb borító maradt a végére. Ezen szintén láthatunk egy női alakot, de csak hátulról, válltól indulva, onnantól lefelé elhalványították. A női alak alatt egy városképet láthatunk, ami a borító másik főszereplője. (Engem kicsit a Csontváros-féle koncepcióra emlékeztet.)
Nincsenek megjegyzések