Breaking News

Ezek lesznek a Lord of Shadows fejezetcímei

Cassandra Clare tegnap este elárulta, milyen fejezetcímeket találhatunk majd a Lord of Shadowsban, a Gonosz fortélyok sorozat második részében.

Éppúgy, ahogy az első kötetben, a Lady Midnightban volt, itt is egy Edgar Allen Poe vers sorai adták a fejezetcímeket, az Álomországé.



Hozom az angol címeket is, a magyar változatok pedig Babits Mihály fordításai, épp ezért nem feltétlenül szó szerint az angol címek megfelelői. Néhány helyen pedig a magyar fordításban egyáltalán nem szerepel az adott szó, pedig fontos lehet. (Például az angyal szó az eredetiben szerepel, a Babits fordításban nem.)


1. Still Waters - Hűs víz
2. Boundless Floods - Fenéktelen folyók
3. Where Dwell The Ghouls - Hol manó jár
4. A Wild Weird Clime - Világtalan vidék
5. Earth And Heaven - Föld s az ég
6. There The Traveler - Rémült utas
7. Seas Without A Shore - Partnélküli tengerek
8. Near The River - E folyóknál
9. These Lands - Most érkeztem épp
10. So Wills Its King - Szigorú királya
11. On A Black Throne - Gyász-színü trónon
12. By The Mountains - E hegyeknél 
13. Dreamland - Álomország
14. Through Darkened Glass - Fekete szemüvegen át
15. Friends Long Given - Barátai rég
16. Pass The Wanderer - S tovább mennek
17. Haunted - Kísértve (nem a Babits fordításból)
18. Memories Of The Past - Multja rémeit
19. The Gray Woods - Vak bozótnál 
20. Evermore - Örökké (nem a Babits fordításból)
21. The Eye Unclosed - Gyenge szem
22. The Most Unholy - Átokvert helyek
23. Skies Of Fire - Tűz-egek
24. Legion - Száz 
25. Start and Sigh - Sóhajtanak s tovább mennek
26. Walk In Shadow- Árnyat látó 
27. Ill Angels Only - Csak kóros Angyalok (nem a Babits fordításból)
28. The Sad Soul - Szomorú vándor


És akkor már hozom a teljes verset angolul és magyarul is: 

Dream-Land 

By a route obscure and lonely,   
Haunted by ill angels only, 
Where an Eidolon, named NIGHT,   
On a black throne reigns upright, 
I have reached these lands but newly   
From an ultimate dim Thule— 
From a wild weird clime that lieth, sublime, 
       Out of SPACE—Out of TIME. 

Bottomless vales and boundless floods,   
And chasms, and caves, and Titan woods,   
With forms that no man can discover   
For the tears that drip all over;   
Mountains toppling evermore   
Into seas without a shore;   
Seas that restlessly aspire,   
Surging, unto skies of fire;   
Lakes that endlessly outspread   
Their lone waters—lone and dead,—   
Their still waters—still and chilly   
With the snows of the lolling lily. 

By the lakes that thus outspread 
Their lone waters, lone and dead,— 
Their sad waters, sad and chilly 
With the snows of the lolling lily,— 
By the mountains—near the river   
Murmuring lowly, murmuring ever,—   
By the grey woods,—by the swamp   
Where the toad and the newt encamp,—   
By the dismal tarns and pools 
   Where dwell the Ghouls,—   
By each spot the most unholy—   
In each nook most melancholy,—   
There the traveller meets, aghast,   
Sheeted Memories of the Past—   
Shrouded forms that start and sigh   
As they pass the wanderer by—   
White-robed forms of friends long given,   
In agony, to the Earth—and Heaven. 

For the heart whose woes are legion   
’T is a peaceful, soothing region—   
For the spirit that walks in shadow   
’T is—oh, ’t is an Eldorado! 
But the traveller, travelling through it,   
May not—dare not openly view it;   
Never its mysteries are exposed   
To the weak human eye unclosed;   
So wills its King, who hath forbid   
The uplifting of the fring'd lid;   
And thus the sad Soul that here passes   
Beholds it but through darkened glasses. 

By a route obscure and lonely,   
Haunted by ill angels only, 
Where an Eidolon, named NIGHT, 
On a black throne reigns upright,   
I have wandered home but newly   
From this ultimate dim Thule.


Álomország

Bús, magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy ős eidólon
Fenn uralg gyász-színü trónon,
Most érkeztem épp, egy távol
Ködös Óperenciából,
Világtalan vidékről, hol vad varázs terem,
Túl időn - túl teren.

Fenéktelen völgyek, folyók,
Szurdok, mosás, titán-bozót,
Formákkal, miket senki sem sejt,
Mert a harmat mindent elrejt;
Partnélküli tengerek,
S rájuk hulló meredek;
Tengerek, mik nem hevernek,
Tűz-egekre habot vernek;
Tavak, melyek hányják folyton
Holt vizük, mely holt és zordon,
Hűs vizük, mely halk és fáradt
S rajt a lenge liljomszálat.

S e tavaknál, mik így folyton
Holt vizet, mely holt és zordon,
Hűs vizet, mely halk és fáradt
S lengetnek lenge liljomszálat;
E hegyeknél - e folyóknál,
Lassan, egyre mormolóknál -
Vak bozótnál s hol a rossz
Béka és gyík táboroz -
E lápoknál és tarlóknál,
Hol manó jár -
Mindez átokvert helyekben -
Minden méla szögeletben -
Rémült utas mit lel itt?
Multja leples rémeit -
Szemfedős formákat, mellyek
Sóhajtanak s tovább mennek -
Holt barátaiét, kik rég be-
Költöztek a földbe - s az Égbe.

Ha szivünk száz sebe fáj
Ez nyugtató és enyhe táj,
S a sötét és árny-imádó
És a csupán árnyat látó
Szellem számára Eldorádó.
De szétnézni nyílt figyelemmel
Az utas benne nem bír, nem mer
S titkát halandó gyenge szem
Nem issza tárva sohasem,
Mert tiltja szigorú királya
Rojtos pillát emelni rája
S a vándor itt csak lopva lát
Fekete szemüvegen át.

Bús magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt, 
Hol az Éj, egy ős eidólon,
Fenn uralg gyász-színü trónon,
Most érkeztem épp, e távol
Ködös Óperenciából.

1 megjegyzés:

  1. Szia
    Már mindenhol néztem ahol csak tudtam de sehol nem találom, hogy mikor jelenik meg Magyarul a második rész.Megtudod mondani mikorra várható?

    VálaszTörlés