Breaking News

Alexandra Bracken: Az ​idő vándorai {Értékelés + Nyereményjáték}

Alexandra Bracken: Az ​idő vándorai 

A blogturnéról




Időutazás, kincsvadászat és egy csipetnyi romantika. Alexandra Bracken legújabb regényében, a Könyvhéten megjelenő, Az idő vándoraiban, mindezt egyszerre élhetjük át. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal egy korszakokat átívelő kalandra! Ha pedig velünk játszotok, megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott három regény egyikét.


Eredeti cím: Passenger
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 418
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789632617381
Sorozat: Passenger 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,86)
Megrendelési link
A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám
egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.

Az első mondat:


"Ahogy felfelé kapaszkodott a hegyoldalban, egyre távolabb a kanyargó ösvényektől, amelyek a közeli falvakba vezettek, a világ a legtisztább alakjában tárult ki előtte: némán, időtlenül, rejtelmesen."

Véleményem


Bevallom őszintén, nagyon meglepődtem, amikor olvasni kezdtem ezt a könyvet, és ez megint teljes mértékben a saját saram. Azt hiszem, a Sötét elmék első részén már túl voltam, amikor először találkoztam az újabb regény borítójával, és szerelem volt első pillantásra. (Ezért nagyon örülök, hogy a magyar kiadó is megtartotta!) Imádtam: figyelemfelkeltő volt, csodálatos színvilággal és tipográfiával, egyszerűen megszólított. De sejtettem, hogy érkezik majd magyarul is, így vártam türelmesen. Közben a könyv újra meg újra szembejött velem, mindenféle szép borítós posztokban, én meg csak vártam. És mindeközben - bármilyen megdöbbentő - egyszer sem jutott eszembe, hogy elolvassam a fülszöveget vagy jobban utánanézzek a könyvnek. Alexandra Bracken volt és gyönyörű borító, YA, nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy olvasni akarjam. 

Épp ezért léteztem meglehetősen hosszú ideig abban a hitben, hogy ez bizony disztópia. A Sötét elmék olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy valahogy fel sem merült bennem a gondolat, hogy Alexandra Bracken talán mást írhatott, ráadásul ez a palackba zárt város simán belefért volna egy érdekes disztópia koncepciójába, és a Passenger cím is jelenthetett volna bármit. Persze puffantam, ez elég hamar egyértelmű lett, úgyhogy most mondom mindenkinek: ez nem disztópia, bármilyen erős volt is ebben a Sötét elmék. És ezzel nincs is semmi gond, sőt... 



Most már elég sok disztópia van a hátam mögött, és bár még mindig nagyon szeretem őket, azért erősen hangulatfüggők és elég különlegesnek kell lennie az ötletnek ahhoz, hogy igazán újat mutasson. 

Persze ugyanez igaz Az idő vándorai témára is, ami - a magyar cím után nem meglepő módon - egy időutazós történet. Időutazásban is láttunk már mindent, legyünk őszinték. Van a sci-fis megközelítés, van a történelmi megközelítés, van fantasys megközelítés, vannak ifjúságiak és felnőttek, és egyébként is: filmben is láttunk már mindent. Lehet viccesen, tragikusan, nyálasan, tanítóan. Ám az, hogy sokféle időutazásról olvashattunk már, nem jelenti azt, hogy a koncepció nem lehet még mindig érdekes. Talán nem a "hogyan?" tekintetében, de pont azért, mert annyi kor és helyszín közül lehet válogatni, gyakorlatilag végtelen a lehetőségek száma. És a magam részéről akárhányszor olvashatok a környezetükre rácsodálkozó szereplőkről, ha jól megírva egy ilyen könyv (vagy film, esetleg sorozat), akkor én bizony vevő vagyok rá. 

Szerencsére Az idő vándoraira is vevő voltam. Utóbb, amikor a Goodreads-re felnéztem, hogy linkeljem a bejegyzésbe, észrevettem, hogy valaki - már nem tudom, olvasó vagy maga a kiadó - az Outlanderhez hasonlította a sztorit. És tudjátok mit? Ugyan azt kell mondanom, az Outlandert nálam nem sikerült megközelítenie, hangulatában nekem is eszembe jutott kicsit. Történelmi alapon közelítjük meg itt is az időutazást, van románcunk is, szintén időbeli nehézségekkel. Ám míg az Outlandernél kicsit kevésbé romantikus és kicsit kevésbé történelmi, cserébe több az időutazás és van benne egy kis Elveszett ereklyék fosztogatói is. Ó, és említettem már, hogy első utunk vissza az időben egy kalózhajóra vezet? Na ugye! (Igen, igen, megvettek kilóra, nem félek beismerni.)

Az, ahogyan a történelem témáját megközelítette, kifejezetten izgalmas volt. Nem pusztán kellékként kezelte, hanem valóban ügyesen is használta az írónő, és lehetett érezni, hogy valóban utánanézett a kornak. Kifejezetten tetszett az apró megjegyzések, amik a korabeli szokásokra vonatkoztak, vagy éppen olyan apró-cseprő történelmi tényekre, amikhez mindenképp kutatómunka kellett. Nem esik túlzásokba vele, nem éreztem erőltetettnek és nagyon az arcomba toltnak, pont annyi volt, amennyi szerintem kellett.

Ezt egészítette ki jó néhány egészen lenyűgöző leírással. Bevallom őszintén, én a magam részéről nem vagyok oda a hosszú leíró részekért, de valahogy ennél a történetnél így volt kerek. Ugyanis megvolt a helye a sztoriban. Annyi különböző helyszínen és korban járunk, hogy a hangulatok változásához szükségeltetik a leírás. És jól használja, minden egyes kor és helyszín jól elkülönült egymástól, különösen a nem európia-amerikai részek leírásai voltak kifejezetten hangulatosak. Színek, szagok, érzések... Minden kerek volt. 

Persze ez önmagában nem lett volna elég, kellettek a szereplők és az izgalmas cselekmény is. Ami a szereplőket illeti, szerencsére nincs okunk a panaszra. Ettát és Nicket is nagyon megkedveltem, mindketten erős karakterek, és szerencsére nem azon a "jól elagyabugyálok mindenkit" módon. Okosak, tettrekészek, mennek előre, hogy elérjék a céljukat. De közben hibáznak is, és ettől hihetőek. Nicknél pedig muszáj kiemelnem, mennyire tetszett, hogy színesbőrű. Nem vagyok az a típus, aki szeret belemászni a whitewashing témába, mert úgy érzem, mostanság kicsit túlkompenzálunk, aminek ellentétes hatása van, de... Itt Nick színesbőrűsége tökéletes! Helye van, oka van, következménye van. Nem azért az, mert politikailag korrektek vagyunk, hanem azért az, mert ez hozzátesz a történethez és mert... nos, mert csak az. Nem mismásolja el a sztori, hogy ezzel milyen nehéz dolga van, és pont tökéletes mennyiségben tolja az ember arcába a témát.



Külön kiemelném még Etta édesanyjának karakterét, ami engem is meglep. Nagyon sokszor az anyukák valahogy... laposak. Nos, nem mondanám, hogy Rose édesanyját nagyon megkedveltem volna, viszont nagyon izgalmas karakter, csupa kérdőjellel. 

Van egy romantikus szálunk is, nyilvánvalóan. Az az érdekes, hogy bár Ettát és Nicket is nagyon kedveltem külön-külön is, együtt is, ha hiányérzetről kellene írnom, az valószínűleg a romantikus szálban maradt bennem. Értem, szeretik egymást, és tök aranyosak ezzel a folyamatos "vajon ő is ezt érzi?" bizonytalansággal, miközben tökéletesen együttműködnek minden szituációban és tök nyilvánvaló, mennyire jók együtt. Külön pirospontot érdemel az is, hogy nincsenek felesleges játszmák és nincs szerelmi háromszög. Ezzel együtt valahogy túl hamar elindul köztük ez a nagyon mély kötődés, örültem volna, ha esetleg az elején van köztük még több normális párbeszéd, mint amilyen például a hajón volt. Valahogy úgy... hihetőbb lett volna ez a fene nagy vonzalom. Persze, beszélgettek, kalandokat éltek át együtt, nehéz döntéseket hoztak meg, megmentették egymást, jó sok minden akad, ami miatt ennyire egy hullámhosszon lehetnek, de mégis... Cserébe viszont helyenként már túl soknak éreztem az örök szerelem témát, főleg a könyv vége felé. Nem annyira, hogy nagyon idegesítsen, de azért néha már mosolyogtam azon, hogy mennyire nagyon-nagyon romantikus a párosunk.

Ami pedig a cselekményt illeti, hát hűha! Nehéz miről írni anélkül, hogy poénokat lőnék le. Mindenesetre a lényeg: Ettáéknak meg kell találniuk egy tárgyat, ami jól elrejtettek és természetesen nagy hatalma van. Többen pályáznak rá, így nyilván folyamatosan veszélyben vannak, ráadásul határidős a küldetés, így ketyeg az óra. A tárgyhoz egy rejtélyes "kincsestérkép" tartozik, egy szöveg, amit meg kell fejteniük, és nyomról nyomra haladva megtalálhatják, amit keresnek. És igen, mindezt különböző korokon keresztül, mindenféle szereplővel, miközben nem tudják, kiben bízhatnak és kiben nem, és sose tudják, a következő útjuk vajon melyik korba vezet. 

És ez benne a szép, hogy nem csupán ez a rejtély van a történetben, hanem sok nagy kérdés is. Például hogy ki Etta apja és lesz-e valami jelentősége? (Csehov puskája, persze hogy lesz!) Meg hogy mi lehet az Öreg (igen, így hívják a... nem mondom el) vajon mit akar tulajdonképpen? És ha sikerül is a küldetés, mi lesz azután? Mellette pedig a szokásos időutazós kérdések is előkerülnek: lehet-e változtatni azon, ami már megtörtént és ha igen, milyen következményekkel? 

Összességében nagyon tetszett a történet, kíváncsian várom a folytatást! És már az is külön dicséretet érdemel, hogy az írónő nem akarta trilógiába erőszakolni a történetet, és beérte egy duológiával. Nincs bajom a trilógiákkal, sőt, de azt hiszem, mind tapasztaltuk már, hogy milyen, amikor direkt azért van túlírva a történet, hogy meglegyen a három kötet. Felüdülés, hogy itt valószínűleg nem kell erre számítani, mert amennyi nyitott kérdés maradt, azzal azt hiszem, bőven megtölthető a második könyv is izgalmasra. 

NAGYON AJÁNLOM

U.i: Alig várom a hegedülést!

Olvass bele a képre kattintva!


http://www.olvas.hu/uploads/media/file/0001/04/03b0d29d0aa12969442fb604d1f7c1e92833969c.pdf


Blogturné extra - Honnan jött az ötlet?


Alexandra Bracken egy interjúban megosztotta, hogy honnan jött Az idő vándorai ötlete, ami annyira más, mint a Sötét elmék sorozat, amivel befutott. 

A válasza:

Úgy tűnik, soha nincsenek jópofa egyedi sztorijaim a könyveimhez. Az igazság az, hogy imádom a történelmet és azt is tanultam a főiskolán, a korai amerikai történelemre fókuszálva. A szerelmem igazából olyan mély a téma iránt, hogy a The College of William & Mary-be jártam Williamsburgben. Ha már jártál ott, akkor tudod, milyen szürreális élmény ott sétálgatni - szinte olyan, mintha behunyhatnád a szemed, és meggyőzhetnéd magad, hogy visszautaztál az időben (és persze az állati trágya autentikus szaga is segít, ami az utca felől érkezik).
Nagy szerencsém volt, hogy olyan professzoraim voltak, amilyenek, sokuk igazán emberi oldalról közelítette meg a történelemoktatást, ami túlmutatott azon, hogy dátumokat meg csatákat magolunk be. Helyette az egyének életét helyezték a középpontba a különböző időszakokban, elsődleges forrásokat használva. Különös gondot fektettek annak boncolgatására, hogy mennyire máshogy ismerjük meg a dolgokat, annak megfelelően kinek a történetét ismerjük és nem ismerjük. Annyi olyan történet van, amit nem meséltek el, annyi csoport, akiknek a hangját sosem hallhattuk igazán. Ez mind szerepet játszott abban, hogy melyik korszakot választottam és hogy milyen szereplők népesítették be a helyszínt.
Miután befejeztem a Sötét elmék sorozatot, tudtam, hogy kockáztatni akarok és valami teljesen máson dolgozni - aminek könnyedebb a hangvétele, kicsit több benne a románc és teljesen más szerelőket mozgat - és szerettem volna végre hasznát venni a szabad bölcsészet diplomámnak. Az első ötlet Etta volt, aki visszaugrik az 1776-os New Yorkba és ott is marad, de aztán elkezdte élni a maga életét, mozogni és aztán a szereplők is megszólítottak.


Nyereményjáték


Etta Spencer az útja során több jelentős történelmi esemény részese lehetett, azonban mindig kellett valami jel, hogy tudja, mikor is jár pontosan. A mostani nyereményjátékban ti is hasonló helyzetben találhatjátok magatokat. A megadott rövid leírás alapján találjátok ki, melyik korba utaztunk, és a helyes dátumot írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Alexandra Bracken: Az idő vándorai regényéből.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A Senlac-dombon történt, hogy Normandia herceg és az angol király seregei egy végső csatát vívtak. Azt mondják, a király szemét nyílvessző fúrta át, de így is tovább vezette a seregét. Ennek ellenére a harcot elvesztették.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


05.28. Always Love a Wild Book
05.30. Kelly & Lupi Olvas
06.01. MFKata Gondolatai
06.03. CBooks
06.05. Deszy Könyvajánlója

1 megjegyzés:

  1. Most egy kicsit szomorú vagyok (nah meg mérges is)! Miért csak ilyen rövid ideig tartott ez a nyereményjáték? Pedig a feladat nagyon érdekes volt. :(

    VálaszTörlés