5 kötelező olvasmány, amit olvastam és szerettem is

A ma van a magyar közoktatás napja, ennek örömére gondoltam, előveszek egy eléggé sok vitát kiváltó témát: a kötelező olvasmányokét.




De egyelőre maradjunk a dolog optimista oldalán, így nem olyan könyveket fogok írni, amiket szívesebben látnék kötelezőként, mint a mostaniakat, és nem is azt fogom leírni, miért nem vagyok kibékülve a kötelező olvasmányok intézményével úgy általánosságban - erről majd máskor.

Most ünnepeljük azokat a kötelezőket, amiket én szerettem.


A Pál utcai fiúk


Elég régen volt már, de arra emlékszem, hogy A Pál utcai fiúkat én bizony szerettem. Nyilván már nem voltam a grundos generáció, de még annyira bekockulva se voltam, mint a mai gyerekek. Persze emlékszem, nem igazán értettem, miért ér meg ennyit a gyerekeknek a grund, és nem mindennel tudtam 100%-ban azonosulni, összességében viszont szerettem a könyvet.


Rómeó és Júlia


Itt kicsit csalok, mert a Rómeó és Júliát valójában már azelőtt olvastam, hogy kötelező lett volna. Amikor először nekiálltam általánosban, még kicsit túl nagy falatnak bizonyult, másodszorra viszont már imádtam. Azóta pedig már egyszer úgyis elolvastam, hogy a Vörös Pöttyös sorozatban megjelent kötetben a két fordítást párhuzamosan olvasgatva összehasonlítottam - izgalmas volt.


Liliomfi


A Liliomfi volt az első dráma életemben, amit olvastam. Emlékszem, úgy ugrottam neki, hogy de jó, rövid is, végig párbeszéd, gyorsan megy majd. Aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy igaza volt a tanárunknak, nem lesz az olyan könnyű. Nagyon gyorsan elkezdett zavarni, hogy nincsenek magyarázó kommentek és leírások, ráadásul a Liliomfi esetében nem is túl könnyű követni, ki kivel van. Mentségemre szóljon, hetedikes voltam, azóta már bőven belejöttem. Mindenesetre emlékszem, nagyon dühített, hogy ennyire lassan haladok, úgyhogy fogtam magam, elkezdtem elölről - és imádtam. Emlékszem, utána elég nagy csalódás volt nekem a film, sem a vége nem tetszett annyira, sem a plusz szereplőért nem voltam oda.


Antigoné


Újabb dráma - a Liliomfi kezdeti nehézségei után bizony nagyon ráéreztem a drámaolvasás ízére. Az Antigonétól féltem, mivel elsős gimisként egy ennyire klasszikus darab bizony okozhat nehézségeket. De én imádtam az elejétől a végéig. Nem véletlen, hogy egy ponton elhatároztam, hogy elolvastam az összes fennmaradt Szophoklész drámát - igaz, azóta is csak háromig jutottam.


Az ember tragédiája


Nem direkt válogattam drámákat, esküszöm. Az ember tragédiáját a sulikönyvtárból vettem ki annak idején, mert bár nem voltam nagyon lelkes kötelezőolvasó, és nem csináltam lelkiismereti kérdést abból, hogy elolvasok-e egy kötelezőt tényleg vagy nem, ennek adtam egy esélyt. Aztán a könyvtáros a következőt mondta nekem: "Ne csüggedjek, ha elsőre nem fogom érteni, álljak neki másodstorra is." Nem épp az a biztatás, amire az ember vágyik. 
De elsőre is remekül értettem, sőt - imádtam. Összességében szerintem ez a legkedvesebb kötelezőm mind közül.
5 kötelező olvasmány, amit olvastam és szerettem is 5 kötelező olvasmány, amit olvastam és szerettem is Reviewed by Deszy on 11/22/2018 Rating: 5

2 megjegyzés:

  1. A Romeo és Júliát pont most olvastam újra. ^_^ Én is korábban olvastam, mint kötelező volt, de már akkor tetszett valamennyire(konkrétan ez volt az első könyvem, amit elolvastam). :D Mondjuk bátyám meg az Odüsszeiát olvasta el először... ;D

    VálaszTörlés
  2. Moliére Tartüffje és Dante Isteni színjátéka örök kedvencek :)

    VálaszTörlés

.

Üzemeltető: Blogger.