Róbert Katalin: 6 hét a világ {Értékelés + Nyereményjáték}
Róbert Katalin: 6 hét a világ
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
Hamarosan megjelenik a 6 hét a világ című színházban játszódó YA-regény, amiben főszereplőnk, Nelli egy színház gyakornoki programnak köszönhetően belecsöppen a színházi dolgozók életébe. A történetről többet is megtudhattok, ha követitek a blogturné állomásait, ráadásul különféle extrákkal is találkozhatsz az extra állomásainkon. A turné végén a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából három szerencsés játékos meg is nyerheti a könyvet! Tartsatok velünk!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 328
ISBN: 9789634575429
Sorozat: -
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési linkTe mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?
Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.
Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…
Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.
Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?
Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?
Az egyetlen magyar színházas YA regény!
Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!
Az első mondat:
"Nelli lába remegett. "
Véleményem
Már jó ideje vártam ennek a könyvnek a megjelenését, azóta, hogy Róbert Kati először mesélt nekem róla - hát, nem ma volt.
Nem tudom, hányan tudjátok, hányan nem, mindenesetre színházban dolgozom - méghozzá marketing asszisztens és sajtóreferens munkakörben. Ezért amellett, hogy így is, úgy is mindenképp olvastam volna Kati könyvét, itt még a téma is nagyon közel állt, közel áll hozzám. Pedig eleinte még a marketinges vonalat nem is tudtam, csak azt, hogy színház.
Ez egyébként egyszere hozta közelebb hozzám a könyvet, és meglepő módon vont is ki a történetből. Maga a környezet kellemesen ismerősnek tűnt, hiszen bár minden színház más, azért a színházi szakma nagyjából ugyanúgy működik itt is-ott is. Lehet persze, hogy valahol nagyobb a stáb, több a pénz, jobb a felszerelés és még akár a néző és a figyelem is, de ettől még vannak dolgok, amik nem változnak. Ezért jó érzés volt egy olyan terepen mozogni a regényben, ami amúgy is ismerős a számomra, és ez az ismerősség nem egyszer mosolyt csalt az arcomra.
Azt sem tudom viszont tagadni, hogy egyébként pont ez az ismerősség volt az, ami időnként kimozdított a könyvből. Egy-egy emlék, vagy éppen bizonyos sorokról egy-egy eszembe jutó feladat, ami még előttem áll, bizony ki-kirántott az olvasmányélményből - bár erről persze nem is a szerző, és nem is a regény tehet. Ez nem hiba, ez egyszerűen csak az én olvasmányélményem.
Mindenesetre az talán átjön belőle, hogy szerintem nagyon jól sikerült megjelenítenie az írónőnek, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Megvoltak a szakkifejezések - még ha mi nem is pont így vagy nem is mindet használjuk -, megvolt a miliő. Igaz, talán még egy fokkal nagyobb idegbetegségnek jobban örültem volna, hiszen ez a bizonyos előadás egészen jól állt a főpróbahétre - maradjunk annyiban, hogy ez nem mindig van így a valóságban, és akkor bizony izgi dolgok történnek.
Ezzel együtt szerintem azok, akik nem dolgoztak színházban, nagyon fogják élveznek, hogy kicsit beletanulhatnak, mi zajlik a háttérben - ebben pedig segítséget jelentenek azok az interjúk is, amiket a főszereplő készít, és amiben a háttérmunkások is mesélnek kicsit arról, mi az ő feladatuk. Egyébként úgy érzem, itt csalt egy kicsit Kati, ugyanis nagyon gyanúsan olyan szakmákat válogatott, amik kifejezetten izgik és érdekesek, illetve kevésbé ismert egy átlagember számára az, hogy ők tulajdonképpen mit is csinálnak.
Na de ennyit a színházi háttérről, és beszéljünk kicsit a történetről is! A főszereplő, Nelli gyakornokként kerül egy népszerű budapesti színházhoz - nulla pénz, sok gürizés. (Ebben egyébként van valami a valóságban is sajnos...) Van viszont egy hátsó szándéka, nem véletlenül kerül ide a marketing szak elvégzése után: van neki ugyanis egy félbehagyott gimis szerelmi története, és úgy döntött, kicsit segít a sorsnak összehozni ezt a love storyt. Az ő akkora szerelme ugyanis azóta színész lett, természetesen abban a színházban, ahová Nelli gyakornokként kerül. Így tehát Nelli előtt egészen összetett a feladatok hálója: meg kell hódítani a főszerepet kapott színészt úgy, hogy ő elvileg irodista ebben a színházban, ráadásul gyakornokként a tápláléklánc legalján; teljesítenie kell gyakornokként; meg kell felelnie az apja elvárásainak szakmai szempontból, ami nem is olyan egyszerű feladat.
A szerelmi sztori ötlete engem rögtön megfogott, én ugyanis természetesen olyan gimis voltam, aki távolról zúgott bele menő srácokba. Naná, hogy! Még egy konkrét srácra is emlékszem - kilencedikes koromból, csak az nem színjátszón volt, hanem latinon. Mindenesetre tudtam azonosulni ezzel a szállal, még ha borítékoltam is, hogy ennél jóval bonyolultabb lesz a helyzet. És be is jött.
Ugyanis KM... nos, maradjunk annyiban, egyáltalán nem rabolta el a szívemet. Ezzel együtt az alapszituáció kifejezetten vicces volt.
Nellivel elvoltam, időnként könnyen tudtam vele azonosulni és nagyon szurkoltam neki, és igen, a bénázása, a bátortalansága mind olyasmi, ami abszolút én vagyok. De azt sem tagadom, hogy nem egy olyan helyzet volt, amikor jól megráztam volna, mert sokkal értelmesebb ő annál, mint ahogyan viselkedett. Egy ponton még konkrétan haragudtam is rá.
Ezzel együtt Nelli rettentő sokat fejlődik a regény során, ez határozottan dicséretes, úgyhogy tulajdonképpen nagyon hosszan nem haragudtam rá, de a legjobb döntések hősnőjeként se fog bevonulni az emlékeimbe.
A többi színházi közül még Mátét emelném ki, mert hát... Máté! Az első pillanattól nagyon csíptem, és ez nem változott. Többet nem mondok, mert nem fogok spoilerezni.
Fontos még hozzátenni, hogy egyébként a színházon és a szerelmi szálon kívül vannak még itt azért fontos témák. Természetesen a színházban egy kérdés borítékolhatóan elő fog kerülni: a külsőségek fontossága. Nagyon tetszett, hogy viszonylag széles skálán mozogtunk ezen a téren. A főszereplőnk például nem egy nádszál, mellette viszont volt picurka, törékeny mellékszereplő is. Aztán ott volt a bombanő is, akinél azért elég hamar kiderül, hogy nem is csak a külseje miatt van mindez, hanem valami még fontosabbja van: kisugárzása. És persze, a fogyókúrák és a gyúrás is előkerül.
A barátságok tartóssága is terítéken volt, az, hogy mikor jön el az a pont, amikor kirepülünk a szülői otthonból, hogy a szerelem milyen és kell-e egyáltalán valamilyennek lennie...
Egyébként ami számomra kicsit furcsa a könyvet olvasva, hogy ez Vörös Pöttyös lett. Nem mondom, hogy nem fér bele, mert persze, tinikori rajongás, szerelmi keverések is terítékre kerülnek, de szerintem mind a főszereplők kora, mind a tematika, mind a választékosabb nyelvezet és az itt-ott előkerülő, nem túlságosan részletes, viszont határozottan felnőtt erotikusabb jelenetek is new adultnak predesztinálták volna ezt a könyvet... Szóval a VP rajongókat nem lebeszélni szeretném erről a könyvről, de ez nem az a young adult történet, mint amilyen pl. a Szelídíts meg volt, erre azért készüljetek fel. Sokkal inkább new adult témákkal foglalkozunk és a főszereplők is már egyetem után járnak és épp próbálják elindítani az életüket.
Összességében szerettem ezt a könyvet, talán nem annyira, mint a Szelídíts meg!-et, de nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy ez mennyire volt a személyes érintettségem miatt. Mindenesetre
Nem tudom, hányan tudjátok, hányan nem, mindenesetre színházban dolgozom - méghozzá marketing asszisztens és sajtóreferens munkakörben. Ezért amellett, hogy így is, úgy is mindenképp olvastam volna Kati könyvét, itt még a téma is nagyon közel állt, közel áll hozzám. Pedig eleinte még a marketinges vonalat nem is tudtam, csak azt, hogy színház.
Ez egyébként egyszere hozta közelebb hozzám a könyvet, és meglepő módon vont is ki a történetből. Maga a környezet kellemesen ismerősnek tűnt, hiszen bár minden színház más, azért a színházi szakma nagyjából ugyanúgy működik itt is-ott is. Lehet persze, hogy valahol nagyobb a stáb, több a pénz, jobb a felszerelés és még akár a néző és a figyelem is, de ettől még vannak dolgok, amik nem változnak. Ezért jó érzés volt egy olyan terepen mozogni a regényben, ami amúgy is ismerős a számomra, és ez az ismerősség nem egyszer mosolyt csalt az arcomra.
Azt sem tudom viszont tagadni, hogy egyébként pont ez az ismerősség volt az, ami időnként kimozdított a könyvből. Egy-egy emlék, vagy éppen bizonyos sorokról egy-egy eszembe jutó feladat, ami még előttem áll, bizony ki-kirántott az olvasmányélményből - bár erről persze nem is a szerző, és nem is a regény tehet. Ez nem hiba, ez egyszerűen csak az én olvasmányélményem.
Mindenesetre az talán átjön belőle, hogy szerintem nagyon jól sikerült megjelenítenie az írónőnek, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Megvoltak a szakkifejezések - még ha mi nem is pont így vagy nem is mindet használjuk -, megvolt a miliő. Igaz, talán még egy fokkal nagyobb idegbetegségnek jobban örültem volna, hiszen ez a bizonyos előadás egészen jól állt a főpróbahétre - maradjunk annyiban, hogy ez nem mindig van így a valóságban, és akkor bizony izgi dolgok történnek.
Ezzel együtt szerintem azok, akik nem dolgoztak színházban, nagyon fogják élveznek, hogy kicsit beletanulhatnak, mi zajlik a háttérben - ebben pedig segítséget jelentenek azok az interjúk is, amiket a főszereplő készít, és amiben a háttérmunkások is mesélnek kicsit arról, mi az ő feladatuk. Egyébként úgy érzem, itt csalt egy kicsit Kati, ugyanis nagyon gyanúsan olyan szakmákat válogatott, amik kifejezetten izgik és érdekesek, illetve kevésbé ismert egy átlagember számára az, hogy ők tulajdonképpen mit is csinálnak.
Na de ennyit a színházi háttérről, és beszéljünk kicsit a történetről is! A főszereplő, Nelli gyakornokként kerül egy népszerű budapesti színházhoz - nulla pénz, sok gürizés. (Ebben egyébként van valami a valóságban is sajnos...) Van viszont egy hátsó szándéka, nem véletlenül kerül ide a marketing szak elvégzése után: van neki ugyanis egy félbehagyott gimis szerelmi története, és úgy döntött, kicsit segít a sorsnak összehozni ezt a love storyt. Az ő akkora szerelme ugyanis azóta színész lett, természetesen abban a színházban, ahová Nelli gyakornokként kerül. Így tehát Nelli előtt egészen összetett a feladatok hálója: meg kell hódítani a főszerepet kapott színészt úgy, hogy ő elvileg irodista ebben a színházban, ráadásul gyakornokként a tápláléklánc legalján; teljesítenie kell gyakornokként; meg kell felelnie az apja elvárásainak szakmai szempontból, ami nem is olyan egyszerű feladat.
A szerelmi sztori ötlete engem rögtön megfogott, én ugyanis természetesen olyan gimis voltam, aki távolról zúgott bele menő srácokba. Naná, hogy! Még egy konkrét srácra is emlékszem - kilencedikes koromból, csak az nem színjátszón volt, hanem latinon. Mindenesetre tudtam azonosulni ezzel a szállal, még ha borítékoltam is, hogy ennél jóval bonyolultabb lesz a helyzet. És be is jött.
Ugyanis KM... nos, maradjunk annyiban, egyáltalán nem rabolta el a szívemet. Ezzel együtt az alapszituáció kifejezetten vicces volt.
Nellivel elvoltam, időnként könnyen tudtam vele azonosulni és nagyon szurkoltam neki, és igen, a bénázása, a bátortalansága mind olyasmi, ami abszolút én vagyok. De azt sem tagadom, hogy nem egy olyan helyzet volt, amikor jól megráztam volna, mert sokkal értelmesebb ő annál, mint ahogyan viselkedett. Egy ponton még konkrétan haragudtam is rá.
Ezzel együtt Nelli rettentő sokat fejlődik a regény során, ez határozottan dicséretes, úgyhogy tulajdonképpen nagyon hosszan nem haragudtam rá, de a legjobb döntések hősnőjeként se fog bevonulni az emlékeimbe.
A többi színházi közül még Mátét emelném ki, mert hát... Máté! Az első pillanattól nagyon csíptem, és ez nem változott. Többet nem mondok, mert nem fogok spoilerezni.
Fontos még hozzátenni, hogy egyébként a színházon és a szerelmi szálon kívül vannak még itt azért fontos témák. Természetesen a színházban egy kérdés borítékolhatóan elő fog kerülni: a külsőségek fontossága. Nagyon tetszett, hogy viszonylag széles skálán mozogtunk ezen a téren. A főszereplőnk például nem egy nádszál, mellette viszont volt picurka, törékeny mellékszereplő is. Aztán ott volt a bombanő is, akinél azért elég hamar kiderül, hogy nem is csak a külseje miatt van mindez, hanem valami még fontosabbja van: kisugárzása. És persze, a fogyókúrák és a gyúrás is előkerül.
A barátságok tartóssága is terítéken volt, az, hogy mikor jön el az a pont, amikor kirepülünk a szülői otthonból, hogy a szerelem milyen és kell-e egyáltalán valamilyennek lennie...
Egyébként ami számomra kicsit furcsa a könyvet olvasva, hogy ez Vörös Pöttyös lett. Nem mondom, hogy nem fér bele, mert persze, tinikori rajongás, szerelmi keverések is terítékre kerülnek, de szerintem mind a főszereplők kora, mind a tematika, mind a választékosabb nyelvezet és az itt-ott előkerülő, nem túlságosan részletes, viszont határozottan felnőtt erotikusabb jelenetek is new adultnak predesztinálták volna ezt a könyvet... Szóval a VP rajongókat nem lebeszélni szeretném erről a könyvről, de ez nem az a young adult történet, mint amilyen pl. a Szelídíts meg volt, erre azért készüljetek fel. Sokkal inkább new adult témákkal foglalkozunk és a főszereplők is már egyetem után járnak és épp próbálják elindítani az életüket.
Összességében szerettem ezt a könyvet, talán nem annyira, mint a Szelídíts meg!-et, de nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy ez mennyire volt a személyes érintettségem miatt. Mindenesetre
AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
Mivel mostani könyvünk is egy színházban játszódik, úgy gondoltuk, hogy ideje megismernetek pár színházi szakszót nektek is. Minden állomáson kaptok egy leírást, ami egy színházban használt fogalmat vagy kifejezést takar. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok mire gondoltunk, és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Jelentése: az adott színházban egy szezon alatt vagy bizonyos ideig játszott színdarabok összessége.”
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
11.23. - Deszy könyvajánlója
11.25. - Sorok Között
11.27. - Dreamworld (extra: interjú)
11.30. - Hagyjatok! Olvasok! (extra: kedvenc idézetek)
12.03. - Hagyjatok! Olvasok!
12.05. - Kelly & Lupi olvas
12.07. - Spirit Bliss - Sárga könyves út (extra: interjú)
Nincsenek megjegyzések