Alexandra Bracken: Sötét hajnal {Értékelés + Nyereményjáték}
Alexandra Bracken: Sötét hajnal
Tudtad, hogy a sorozat első részéből, a Sötét elmékből film készül? Pedig igen! Jelenleg is zajlik a casting, most már a kisebb szereplőké, én pedig folyamatosan hozom róla a híreket!
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
Lassan minden a végéhez ér, és így van most Alexandra Bracken Sötét elmék sorozata is. A Könyvfesztiválra érkezik a trilógia zárókötete, a Sötét hajnal a Maxim Kiadó gondozásában, mi pedig természetesen nem hagyhatjuk ki a harmadik részt sem, ahogy a másik kettővel sem tettük. Április 10-től a Blogturné Klub négy tagja mesél a könyvről, mielőtt búcsút intünk neki.
Ha ügyes vagy, Te is hazaviheted a könyv egy példányát!
Kapcsolódó bejegyzések:
Eredeti cím: In the Afterlight
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 620
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632617374
Sorozat: Sötét elmék 3.
Kezelhető-e standalone-ként?
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,37)
Megrendelési linkRuby és társai, akik túlélték a kormány támadását Los Angelesben, végre bizonyítékot
szereztek arra, hogy mi okozhatta a járványt, amely rengeteg gyerek életét elvette, akikét pedig nem, különleges képességekre tettek szert. A harchoz azonban szembe kell nézniük fájdalmas múltjuk emlékeivel, és vigyázniuk kell, mert egy aprócska hiba is végzetes lehet.
Az első mondat:
"A fekete az a szín, ami egyáltalán nem szín."
Véleményem
Hát, valószínűleg még mindig az első lesz a kedvenc részem a sorozatból, de azért az akcióra igazán nem panaszkodhatunk.
A Sötét hajnal egy rövid hangulatkeltő prológustól eltekintve az első oldaltól kezdve a dolgok közepébe csap. Ami pedig a hangulatkeltő felvezetőt illeti, kissé ugyan zavaros, viszont annak tökéletes, ami lenni akar: már rögtön az első sorral visszakerültem abba a világba, ahol olyan táborok létezhetnek, mint amilyen a Thurmond.
A trilógia harmadik részére már nem szükség a dolgok körüljárására, nem kell bemutatni az új karaktereket és az alapszituációt a könyv elején, ezért azonnal egy Ruby felderítő akció közepébe kerülünk. Ráadásul annak sem csak egy szimplába, hanem egy nagyon is jelentőségtelibe.
Bevallom őszintén, bármilyen jó döntés is ez önmagában - tudjátok, mondják, hogy izgalmasan kell kezdeni -, nekem maradt emiatt egy kis hiányérzetem. Ugyanis akkor olvastam az előző kötetet, amikor megjelent nálunk, így azóta jócskán eltelt idő, és sok másik könyvet is olvastam közben. Ez pedig azt jelentette, hogy elfelejtettem kissé a részleteket, a kevésbé fontosabb szereplők nevét... Így nekem nem jött volna rosszul legalább egy rövid emlékeztető, hogy hol is járunk éppen ahelyett, hogy kvázi rögtön a mélyvízbe dob a regény.
Ezzel együtt olvasás közben persze beugrottak az előző kötetek eseményei, és nyilván a fontosabb szereplőket azért már régi ismerősként üdvözöltem.
Az egyik nagyon érdekes dolog számomra ebben a kötetben az volt, hogy szinte senkit sem tudtam teljes szívvel szeretni és támogatni. Ez persze furcsán hangozhat, hiszen a végcél, amire a főszereplők törekedtek, természetesen tagadhatatlanul a "jó". És ebben nem is volt kérdés. Viszont az, hogy ezek a szereplők hogyan is akarják mindezt megvalósítani, már koránt sem annyira egyértelmű. Voltak itt viták rendesen, folyamatosan ment a titkolózás, egymás megkerülése, hatalmi csatározások, Liam és Cole esetében kb. állandóvá vált a dolog. Rengetegszer volt olyan, amikor legszívesebben megráztam volna a szereplőket, hogy térjenek már észhez - és ilyen mindenkinél volt, még Daginál is, aki szívem szottya lett, és kifejezetten örültem egy bizonyos szálnak, amit behozott neki az írónő. Illetve kettőnek is. Hajrá, Dagi!
Visszatérve erre az óriási feszültségre, utólag jöttem csak rá, hogy miért nem feltétlen lesz dolog ez. Persze, benne volt a regényben, főleg a személyes kapcsolatok terén egy olyan huzavona, ami lehet, hogy sokká vált néha. Ezzel együtt viszont ha belegondolunk abba, hogy mekkorák a tétek a regényben és hogy mennyi mindenen mentek keresztül a szereplők, tulajdonképpen ez így reális. Mindenki bizonytalan és még a hozzá legközelebb állókban sem mer 100%-ig megbízni. Kifejezetten érdekes volt látni, ahogy ezek a szereplők a saját szeretteik elé is falat húztak. És bár tudták, hogy ezt teszik, egyszerűen zsigerelik képtelenek voltak leengedni őket, mert mindig az üvöltött a fejükben: "Veszély! Túl kell élni!"
Emellett még egy dolog nagyon jól tükröződött ebben: hogy a szereplőink fáradnak. Persze, már a sorozat kezdete óta folyamatos veszélyben éltek, és olyan dolgokat éltek át, amik borzalmasak. Ezzel együtt mintha a harmadik részre jött volna át igazán, hogy ez mennyire megviseli őket testileg-lelkileg. Persze, brutális csatajelenetek és mentőakciók vannak ebben a részben, amikor pedig éppen nem, akkor csak itt-ott emberi pillanatokkal megszakított stratégiaalkotás megy. És ha kell, harcolnak, utolsó csepp erejükig - de végig érezni, hogy az utolsó csepp már nincs is olyan messze. Mindegyikük gyászol, tele van megbánással és bűntudattal, olyan terheket cipelnek, amiktől már sosem szabadulhatnak, még ha sikerül is elérni a céljukat.
Újfent jól átjött ebben a kötetben a Thurmondhoz hasonló táborok és valóságbéli párjaik, a koncentrációs táborok közötti párhuzam. Talán ez az egyik legerősebb tulajdonsága ennek a YA disztópiának - sok helyütt érezni, milyen hatással voltak a regényre a történelmi események, de ennyire zsigerileg szerintem még egyikben sem találkoztam a koncentrációs táborok szörnyűségeivel. Ez persze nem a mi világunk, de egyszerűen lehetetlen elválasztani a kettőt fejben. Amikor szökési akciókat, menekülő, csonttá soványodott gyerekeket látunk a regényben, képtelenség, hogy ne a koncentrációs táborok képei ússzanak a szemünk elé.
Egyszóval ez a könyv rettentően feszült. És van is rá oka, tényleg lesznek veszteségek, ahogy az elkerülhetetlen egy ilyen könyvnél. Tovább megyek, még azt is ábrázolni meri, hogy a cél elérése még nem feltétlenül jelent happy endet - nem jelenthet.
De azért szerencsére itt-ott akadnak megmosolyogtató, romantikus pillanatok is, még ha többségében ezek is feszültek maradnak, vagy legalábbis feszült helyzetből indulnak.
Összességében jól illő lezárása ez a sorozatnak, bár azért így utólag annyit tanácsolnék mindenkinek, aki nekiugrik, hogy ha nem is olvassa el teljes egészében a Sötét hajnal előtt az előző két kötetet, legalább fussa át!
NAGYON AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Blogturné extra - Film
Tudtad, hogy a sorozat első részéből, a Sötét elmékből film készül? Pedig igen! Jelenleg is zajlik a casting, most már a kisebb szereplőké, én pedig folyamatosan hozom róla a híreket!
Nyereményjáték
Kedvenc főszereplőink visszatérnek!
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
“– Olyan idegesítő vagy, mint egy zsák marakodó macska, de ha valami történik veled, nem állok jót magamért. Biztos vagy benne, száz százalékig biztos, hogy tudod, mit csinálsz?“
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések