Leg, leg, leg... 2018

Az idei évben magamhoz képest kevesebbet olvastam, a 100-at az év utolsó napján sikerült átlépnem, hála annak, hogy rákattantam egy képregénysorozatra.

Mindenesetre kevesebbet olvastam, és valahogy összességében is elég vegyesek az érzéseim azokkal a könyvekkel kapcsolatban, amik idén megtaláltak.

Volt néhány igazán kiemelkedő, hála istennek, de azt sem tagadom, hogy értek csalódások. Ezek egy része egyenesen rossz volt, más részétől csak túl sokat vártam. Mindenesetre elég sok volt idén a középszerű élményem: tudjátok, azok a könyvek, amik jók-jók, de nem vesznek le a lábamról, aztán néhány hónappal később az sem biztos, hogy pontosan fel tudom idézni, kik voltak a szereplők és mit is csináltak konkrétan.

Úgyhogy látni fogjátok, a kedvencek között lesz több vissza-visszatérő kötet is. 

Összességében nincs okom a panaszra azért, de az azért biztos, hogy nem 2018 volt a legjobb olvasós évem.

Pontosabb statisztikával külön bejegyzésben érkezem. Illetve közhasznú infó, hogy a listán a borítókra kattintva eléritek az értékelésemet, amennyiben van. 

Legjobb disztópia/posztapokaliptikus

2018-ban nem olvastam túl sok disztópiát, bár néhány azért még így is belefért. A legérdekesebb viszont A szépség ára volt az év végén. Nagyon érdekes az alapötlet is és a helyszín is.

Legjobb romantikus YA

Meglepő vallomás: idén nagyon kevés cuki YA romantikus könyvet olvastam. Az ifjúsági irodalomban annyira előretörtek a problémamegoldó könyvet, hogy az Anna és francia csók-féle cuki romantikusokból mintha egyre kevesebb lenne. Vagy csak én érzem így?

Mindenesetre az Álmaim őrzője nálam minden hibájával együtt nagy kedvenc, és bár már húsz plusz olvasáson vagyok túl angolul, végre magyarul is olvashattam - és nagyon örülök, hogy ennyi ember szerette meg itthon is, pedig kockázatos ajánlás volt ez részemről anno.

Legjobb romantikus NA

Szintén az év végén talált rám a legjobb NA regény. Volt néhány év közben, amihez nagy reményeket fűztem, de vagy nem váltották be, vagy csak közepesek voltak. Esetleg még Colleen Hoover lehetett volna versenyben, de az Ugly Love-ot már korábban olvastam angolul, a Túl késő pedig már nem NA történet, és egyébként sem volt annyira az én ízlésem. 

A Him viszont meglepően nagyot ütött nálam, pedig alapból is sokat vártam tőle, mert tudtam, hogy rengetegen imádják. Úgyhogy most először egy LMBT kötet lett a kedvenc NA könyvem.

Legjobb történelmi romantikus

Nem tudom, mennyire nevezhetem a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot történelmi romantikusnak, de legyen. Ez a könyv óriási kedvencem lett, még olvashattok majd róla lentebb részletesebben.

Legjobb YA fantasy

Sokat vártam a Vér és csont gyermekeitől, mert nagyon felkapták külföldön, és a borítója is gyönyörű és különleges - reméltem, ez igaz lesz a beltartalomra is. Szerencsére így lett. Nem volt könnyű olvasmány, kicsit lassan indult be a kapcsolatunk, de az év egyik legkülönlegesebb olvasmánya lett nálam.

Legjobb felnőtt fantasy/paranormális romantikus

Az ACOTAR sorozat első része jó volt, de annyira sokat vártam tőle, hogy végül nem rántott be igazán. De a Függővég Andijának igaza lett: a második kötet az igazán ütős, ami miatt mindenki ennyire szerelmes lett. Én is. Izgalmas volt, a páros között meg csak úgy izzott a levegő.

Kedvenc angolul olvasott könyv

Az év végi hajrám egyik meglepetésolvasmánya volt a People Kill People, még nem is írtam róla értékelést. Egy év végi akció kereteiben minden elolvashattunk egy-egy könyvet ingyen az egyik külföldi kiadónál, és ezen akció keretében több könyvbe is belefogtam - igaz, végig csak ezt tudtam olvasni. Nagyon-nagyon érdekes volt minden tekintetben, igyekszem majd írni róla értékelést.

Kedvenc borító (külföldi)

    

 Nem tudok csak egy borítót választani, szerencsére idén sem volt hiány gyönyörű borítós megjelenésekből. Nekem most ez a három a dobogós.

Kedvenc borító (magyar)

  

Két egészen különböző borítót választottam a magyar borítós kategóriába, mindkettőbe beleszerettem, és mindkettő jól passzol a történethez is.

Kedvenc LMBT könyv

A kedvenc NA könyv díját már elvitte a Him, így talán nem nagy meglepetés, hogy a legjobb LMBT kötet díját is viszi.

Kedvenc szerelmespár (YA)

 Ahogy már említettem, idén kicsit kevesebb volt a "fogyasztásomban" a cuki romantikus YA könyv, ennek a kettőnek a főszereplő párosa viszont megérdemli a címet. Igaz, az Örökkön-örökké már folytatás, és nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint az első rész. De tény, ami tény, mind Cinder és Ella, mind Amber és Liam igazi álompár rózsaszín buborékban.

Kedvenc szerelmespár (NA)

Megint nem nagy meglepetés szerintem. A Him főszereplő párosában azt szerettem a legjobban, hogy már a sztori elején legjobb barátok és nagyon ismerik egymást. Minden valahogy... olyan természetes közöttük. Ráadásul imádom a bajtársias férfi kapcsolatokat, ez a páros pedig egyszerre szállítja ezt és sistergős kémiát is. 

Kedvenc szerelmespár (felnőtt)

 

Mindkét könyvről esett már szó, egyik ittléte sem volt kérdés. Nagyon mások a szereplők, nagyon más a két könyv, és nagyon más a szereplők kapcsolata is - mégis imádtam mindkettőt.

Kedvenc páros (nem szerelmes)

Az, hogy minden évben tudok-e olyan párost választani, akiket úgy szeretek nagyon, hogy nincs szó közöttük romantikáról, mindig kétes. De jelentem, most abszolút megvolt: Call és Aaron mindenképp ide kívánkozik, nagyon szerettem a mostani furcsa felállást közöttük.

Legjobb világ

Tomi Adeyemi egészen egyedi fantasyvilágot alkotott, ami az afrikai kultúrából építkezik. Egyszerre fantasy és disztópia, ráadásul képes olyan problémákat felvonultatni, amikből a való világban is építkezhetünk.

Legbrutálisabb függővég

Az a lezárás! Sok mindenre fel voltam készülve, és egy ideig azt hittem, tudom, mi lesz a lezárás - de aztán meglepetés meglepetést követett. Végül pedig... akkorát durrant, hogy az elképesztő. Alapjaiban rengette meg a szerző a főszereplők életét és magát a világot is. Innen vajon hogyan tovább?

A legnagyobb csalódás

Az Everless borítójába beleszerettem. Illetve borítóiba, mert mindkét változat nagyon tetszett. Ráadásul a történet is izgalmasan hangzott, még ha hasonló is volt, mint az In Time film. De sajnos a főszereplő szerintem nem volt elég kidolgozott a sztorihoz, sokszor ő maga se tudta, mit akar, ráadásul a sztori is szinte végig ült - így pedig egy tök érdekes ötlet nagyrészt unalomba fulladt. Sajnálom.

Legrosszabb könyv

Erről a könyvről végül nem írtam értékelést. Mindenesetre sajnos elég nagyot csalódtam benne. Az alapötlet nagyon jó, rögtön felkeltette a figyelmem, ráadásul szomjaztam egy jóféle, vicces YA történetre, amiben a szereplő nem hordoz tonnás súlyt a vállán, mégis érdekes, ami történik vele. Ehhez képest nekem ez a könyv fájt. A szereplők idegesítettek, az alapötlet teljesen elsikkadt és sok helyütt totál hihetetlenné vált, emellett megrögzött ateistaként a főszereplő bigott katolikusságával és naivitásával se tudtam mit kezdeni. Ez van.

Legidegesítőbb szereplő

Szerencsére nem főszereplő érdemelte ki idén ezt a címet, igaz, a Minden a te hibád bőven esélyes lehetne erre is. A Fellegszálló viszont felvonultatott egy olyan idegesítő, tenyérbeszámó, elkényeztetett, pofonért kiáltó gyerekszereplőt, hogy az hihetetlen. Akárhányszor felbukkant, megemelkedett a vérnyomásom, és tényleg nagyon imádkoztam, hogy végre lekeverjen neki egy jó kis nevelő szándékú sallert. (Nem, nem vagyok erőszakos, de tényleg kihozta belőlem az állatot ez a...) Tudjátok, milyen, amikor a vonaton az egyik oldalon egy gyerek bőg konstans, a másik oldalon meg egy másik a nagymamáját zaklatja a "De miért?" jellegű kérdésekkel? Na, ezt szorozzátok meg hárommal.

Legjobb nyitókötet

Erről nem írnék többet, a lényeget elmondtam, a borítóra kattintva pedig úgyis olvashatjátok az értékelésemet.

Legjobb zárókötet

A Magisztérium sorozat részről részre egyre jobb lett, így nagyon izgultam, sikerül-e ezt tartani a nagy lezárásra is. Nos, nem lett a legjobb kötet a sorozatban, viszont határozottan jó lezárás volt, így kiérdemelte nálam ezt a címet.

Legjobb standalone

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság nálam jött és kiütéssel győzött. Imádom a levélregényeket, és bár első körben mindig félek a háborús időkben játszódó sztoriktól, a végén általában jól sülnek el. Ez a könyv elképesztően élő volt, végig fogva tartott. A szereplők, a környezet, a történelem egy olyan kis részlete, amiről még csak nem is hallottam - imádtam, el se tudom mondani, mennyire! 

Az év könyvadaptációja  

Amikor elkezdtem agyalni, milyen adaptációk lehetnek esélyesek az idei évben erre a címre, kicsit megakadtam. Eddig is tudtam, hogy sajnos elég sokat nem volt még érkezésem megnézni, de ez csak még jobban megerősített. Ráadásul mindezt úgy, hogy adaptációs szempontból remek évünk volt, rengeteg és rengeteg jó adaptáció érkezett.

Na de amikor megláttam a listán a Ready Player One-t, többé nem volt kérdés. Moziban láttam elsőre, de azóta már többször megismételtem. Imádom! Nem vagyok a legnagyobb geek, mégis ámulok és bámulok ez előtt a sztori előtt. Imádom az utalásokat, a szereplőket, a sztorit - és alapból az easter egg ötletet, nem is értem, miért nem született korábban ilyen sztori. És akkor a vallomás: ez azon kevés sztorik egyike, amiket olvasás előtt megnéztem, egyszerűen azért, mert nem volt időm a mozi előtt elolvasni. És sajnos azóta se tudtam beiktatni. De ez 2019 egyik kötelező olvasmánya a számomra. 

Az év kedvence

Mondom: kiütéssel győzött.