Okváth Anna: Szonáta ​gordonkára és kávédarálóra {Értékelés + Nyereményjáték}

Okváth Anna: Szonáta ​gordonkára és kávédarálóra

A blogturnéról



Okváth Anna a Más állapotokkal már elvarázsolta a Blogturné Klub tagjait, most pedig legújabb könyva, a Szonáta gordonkára és kávédarálóra indul 3 állomásos turnéra.
Tarts velünk és Zsinivel! Add át magad a zenének!
És ha ügyes vagy, még a könyv egy példányát is megnyerheted.


Eredeti cím:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 336
ISBN: 9789633997598
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain?

Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.
Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi
csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.
Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?
Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?
Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.
Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.
Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.

Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről.
Add át magad a dallamának!

Az első mondat:


"Mindenkinek van egy végtelen története."

Véleményem


Hűha, hol is kezdjem? Talán elindítom Okváth Anna másik könyvétől, a Más állapotoktól, amit nagyon szerettem. Így amikor kiderült, hogy jön az írónő újabb regénye, nem is volt kérdés, hogy ezt is olvasnom kell. 

A stílust pedig még mindig imádtam. Talán ez az, ami leginkább hasonlít a két könyvben: a hangulat. Két könyv után most már bátran merem mondani, Okváth Anna elképesztően ért ahhoz, hogyan teremtsen különleges hangulatot a könyveiben, és ehhez az egyik eszköze a művészet. És most nem az írásra gondolok, hanem arra, hogy ismét egy művész főszereplőt kaptunk. Az előző részben egy balett-táncos, most pedig egy csellista körül forog a történet, és jó ez vonal, még mindig nagyon szeretem. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy pont ugyanarra kell számítani, koránts sem. Zsini nagyon más személyiség, mint az előző kötetben Léna volt. De a művészet szeretete és a különleges látásmód, ami a művészeket jellemzi, képviseljék a művészet bármelyik ágát, itt is megvan. 

Egyébként ha nagyon akarnánk találni még hasonlóságokat, lehetne: például a tanár-diák kapcsolat, még ha megint csak nem a hagyományos értelemben, de akkor is megjelenik. Nekem pedig semmi ellenvetésem, imádom az ilyen sztorikat. De mondom, sem a Más állapotok, sem ez a könyv nem a szokott módon kezeli ezt a témát. 

Ami viszont teljesen más: míg a Más állapotokban egy viszonylag rövid időszakot jártunk be, ebben a kötetben gyakorlatilag látjuk felnőni a főszereplőnket. Visszaemlékezve meséli el, mi is történt vele, az édesanyja halálától indulva egészen a végkifejletig. Nem tudnám megmondani, hogy ez pontosan hány év, mindenesetre a főszereplő a könyv ideje alatt befejezi a gimit, az egyetemet és még a munkaerőpiacon is eltölt pár évet, mire a sztori végére írunk. Így többször előfordul, hogy hosszú hónapokat átugrunk - persze nem maradnak üres foltok, viszont akár több hónapról is csak összefoglalást kapunk néhány sorban. 

És ezzel semmi probléma. Viszont amit ez alapvetően befolyásol, az nagyjából minden szerelmi szál, amire az ember számít. Ez nem az a regény, ahol a hagyományos értelemben megismerkedik egymással két ember, majd egy szálon végigvonul ez az egész könyvön. Az évek során Zsini többször lesz szerelmes, vannak kapcsolatai, mindegyik más a maga módján. Némelyikkel jobban tudtam azonosulni, némelyikkel kevésbé, de ami biztos: nagyon is életszagúak. Nem tökéletesek, sőt. Fájnak, kellemesek, vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, rossz döntések, és egyáltalán nem garantált, hogy viszonozzák őket vagy örökké tartanak. Egyik sem fekete vagy fehér. Ezzel együtt megmarad azért a románc is, nem kell félni, ha valaki ezt keresi, megtalálja azt is. 

De a hangsúly sokkal inkább azon van, Zsini hogyan is nő fel, és hogyan alakulnak a kapcsolatai az életben. A kapcsolata a zenével, a kapcsolata önmagával, a kapcsolata a családtagjaival, a barátaival, a szerelmeivel. Ez pedig bizonyos szempontból kifejezetten üdítő volt. Nem a szerelem a fókusz bár fontos. A lány a fókusz. Aki érez, csalódik, örül, szembenéz a fájdalommal, a vággyal, a szenvedéllyell, a kiüresedéssel, egyszerűen... él. 

Persze ez azzal is együtt jár, hogy akinek a romantikus lelke erősebb, annak talán kicsit hiányérzete marad, mert annyira azért egyik szerelmi szál sincs kibontva, hogy úgy istenigazából elsodorjon, legalábbis engem a fő szál sem kapott el annyira. Nagyjából megvolt, meg éreztem, hogy mi akar lenni, de örültem volna még valaminek. Nem igazán tudom megfogni, minek, de valaminek.

Ami pedig a cselekményt illeti... Volt egy rész, ami számomra kissé ellaposodott és túlságosan hosszú volt - egy ponton a szereplőink utaznak. Nagyon sokat. Az első egy-két város még oké volt, de egy idő után besokalltam. Unalmassá váltak a leírások, és gyakorlatilag semmi eget rengető nem történt, ami miatt azt tudtam volna mondani, na igen, ezért kellett ez a hosszú rész. Azt hittem, jön az a dolog, amire számítottam, és az majd mindent helyretesz, de nem jött. Csak úgy... utazgattak. Amivel nem lett volna gond néhány oldalon, viszont ilyen hosszan... 

Viszont cserébe szívesen olvastam volna a lezárást kicsit hosszabban. Úgy tűnik, ez a másik dolog, ami nekünk marad Okváth Annával: ugyanígy hiányérzetem volt a Más állapotok végén is, bár ott azért jobban. 

Apropó, Más állapotok, pirospont a cameóért, nagyon jót mosolygtam. 

Szóval összességében tetszett a könyv, különleges hangulatú, nem egy tipikus romantikus történet, sokkal kevésbé rózsaszín szemüvegen keresztül tekint a világra, mint az átlagos romantikus sztorik. Ezzel együtt egyébként nem igazán értem, miért kapott Vörös pöttyöt a könyv, számomra valahogy kilóg onnan. Persze, Zsini fiatal a könyv elején, de pont azért, mert inkább visszaemlékezés ez az egész, nagyrészt egy felnőtt nő szemével látjuk az eseményeket, és az élet nagy problémái is nagyrészt felnőttesek. Ráadásul a könyv végére mindenféle szempontból eltekintve felnőtt nő a szereplőnk, leginkább a könyv első negyedében-ötödében viselkedik tinédzserként, utána nem nagyon. 

Én ajánlom, bár azért a Más állapotokat személy szerint jobban szerettem. Minden bolondságával együtt Léna talán kissé szimpatikusabb volt. 

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!


http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7555_szonata-20161007_142835.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra - Piano Guys


Most elárasztalak titeket hallgatnivalóval, de egyszerűen muszáj. Évek teltek el azóta, hogy a PianoGuys csatornát megtaláltam és szerelmes lettem. 

Mivel a zongora mellett a csellónak is fontos szerep jut ezekben a videókban - sőt, vannak csak csellós videók is -, így muszáj megosztanom őket a közzel, hátha valaki még nem ismeri. 

Jó hallgatást kívánok, és sok szerencsét a lekattanáshoz! (Úgyse fog sikerülni.)











Nyereményjáték


A turné minden állomásán találsz egy szót, ami titkot tartogat - a szóra kattintva ugyanis egy képet találsz, ami egy hangszert ábrázol. Nincs más dolgod, mint beírni, milyen hangszert találtál az egyes állomásokon, végül pedig plusz pontban is részesülsz, ha megírod, melyik állomás rejtette a címben is szereplő hangszert.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A turné menetrendje


10.20. Szembetűnő
10.23. Könyvvilág
10.26. Deszy könyvajánlója

Rendeld meg a képre kattintva!