Időbeosztás, rangsorolás, privát üzenetek...

Az időbeosztás témája olyasmi, ami mostanában meg

lehetősen sokat foglalkoztat.

Érdekes módon ennek mindig az az apropója, ha éppen valakinek túl kevés van belőle. Akkor kezd el foglalkoztatni minket az időbeosztás kérdése, amikor valamire nem jut elég, egyébként viszonylag kevéssé foglalkozunk azzal, mennyire hatékony az, ahogy az időnkkel bánunk. 

Talán a legtöbben tudjátok, hiszen nem titok, és nem is kezelem akként, hogy két munkahelyem is van, és emellett blogolok. Ráadásul a blogoknak is egy olyan típusába vágtam bele, ami meglehetősen időigényes. Ha a hétköznapjaim vicces sztorijait írnám meg, az némi gondolkozást és válogatást igényelne csupán, különösebb kutatómunkát nem. Ha filmeket értékelnék, akkor a "kutatómunka" szélsőséges esetben is maximum 3 óra (helló, Gyűrűk ura!). Ehhez képest ha én belevágok egy értékelésbe, az nagy eséllyel több órámat veszi igénybe. 

Persze nem kizárólag értékeléseket és hosszabb bejegyzéseket írok, sokszor beszámolok a friss hírekről könyves-könyvadaptációs témákban is, de azért a blog magját még mindig ezek a hosszabb bejegyzések adják - csak a köztük lévő időt inkább "kitöltöm" a hírekkel, nem hagyom parlagon. 

A következmény mindenesetre ugyanaz: a blogolás időigényes dolog.

Azaz van két munkám meg a blogom, amit mániákus módon frissítek, de közben olvasom a könyveket is, amik érdekelnek, és hát... Jól gondoljátok, ha úgy gondoljátok, viszonylag kevés olyan időm van, amikor nem ezek valamelyikét csinálom.

Mi történik ilyenkor? 

Az ember zsonglőrködik a dolgokkal és rangsorol. Mi az, ami sürgősebb? Mi az, ami fontos? 

Annak idején az egyetemen volt egy tantárgyam: Döntési technikák. Őszintén mondom, túl sok értelmét nem láttam akkor sem, pedig nekem aztán lehetne mit tanítani a döntésekről, a legalapvetőbb dolgokban is képes vagyok elbizonytalanodni. (Csokifagyit vegyek? Vagy vaníliát? Vagy legyen mégis valami gyümölcsös? De nem, mert a csoki...) Több, mint 70-féle módszert bemutattak nekünk (na jó, nem mindet, volt, amit a könyvből kellett volna megtanulnunk), amelyek megkönnyíthetik a döntési helyzeteket. Mindenféle táblázatokat kellett rajzolni, lépéseken kellett végigmenni. Akadtak egyszerűbbek is, de néhány olyan is, ami kellőképp kacifántos volt ahhoz, hogy csak arra tudjak gondolni: Bakker, mire megcsinálok egy halszálka ábrát, már hatszor eldöntöm fejben, mit akarok. 

Mindenesetre tudatosan vagy tudattalanul, néhány ilyen egyszerűbb döntési technikát használ az ember, és ezek közé tartozik az is, amit napi szinten eljátszom a blog kapcsán.

Van egyrészt a nagy döntési helyzet: mikor van időm blogolni és mennyi időt ideális ráfordítani a szabadidőmből?

És ott a másik is: befutnak a hírek, én meg rangsorolok, mi az, ami sürgősebb és fontosabb és mi az, ami még ráér néhány napig. Aztán persze előfordul, hogy ezzel megszívom, mert valamit hátrébb sorolok, közben meg berobban nálunk másnál olyasmi, amit már két nappal korábban is meg tudtam volna írni, csak nem tartottam elég fontosnak/sürgősnek. 

Lényeg a lényeg, dönteni kell, mire jut és mire nem jut idő.

Sokszor jókat nevetek magamon, mert én voltam a nagy szószólója a százszor ismételt "Mindenkinek arra van ideje, amire akarja" klisének, és bizonyos szinten még most is hiszek benne. De a saját bőrömön tapasztalom, hogy azért ez nem teljesen van így, és ha egy nap 36 órából állna 24 helyett, az se lenne elég. 

Mert mindig van még poszt, amit meg tudnék írni. Mindig van ötlet, amit ki tudnék fejteni, aztán csak tologatom a piszkozatok között. Mindig van könyv, amit még el tudnék olvasni, de megveszem és felkerül olvasatlanul a polcra, mert jön valami, ami sürgősebb. 

És hogy miért másztam éppen most bele ebbe a témába? 

Elég sok privát üzenetet kapok mostanság, ami szuper. Tényleg, nagyon fel tudtok dobni az üzenetekkel, jó látni az aktivitást és az érdeklődést. Ezzel együtt sajnos egyre kevésbé van lehetőségem mindenre reagálni. És ilyenkor rettentő gonosznak érzem magam - miközben semmiféle rosszindulat nincs bennem. 

Minden egyetlen dologra vezethető vissza: időbeosztás. 

Dolgozom, olvasom a könyveket, írom a bejegyzéseket, válaszolok a kommentekre... de sokszor sajnos az üzenetek, e-mailek bennragadnak. 

Ami biztos: rettentően rossz levelező vagyok. Készséggel felvállalom, sok hibám egyike, hogy ha nem reagálok egy e-mailre rögtön, amint megkapom, hajlamos vagyok róla megfeledkezni. Ebben persze benne van a rengeteg benyomás, ami napjában ér: a chatüzenetek, a céges e-mailek, a többszáz komment, amit napjában megválaszolok és a napi 20-30 bejegyzés, amit lazán kitermelek egy nap Facebookon (nem számolva a csoportbeli megosztásokat, csak a tiszta posztokat, amiket az általam kezelt Facebook oldalakon osztok meg), nem beszélve a blogbejegyzésekről. De nem hárítok minden felelősséget erre. 

Mindenesetre a tény tény marad, egy nap nekem is csak 24 óra. Igyekszem minden percemet kihasználni, és mivel viszonylag gyorsan kapcsol az agyam ide-oda, ezért simán megteszem, hogy ha van 2 percem, előveszek egy könyvet, nem pedig csak ülök és nézek ki a fejemből. Ha csak 2 oldalt haladok, hát 2 oldalt haladok. 

Ezzel együtt rangsorolnom kell. 

És a képzeletbeli rangsorban a blogbejegyzések elsőbbséget élveznek az üzenetekkel szemben. És lett légyen bármilyen kedves egy megkeresés, ha olvasásról van szó, nyilván előnyben részesülnek azok a könyvek, amikre már alapból kivetettem a hálómat. 

Sokat törtem mostanság ezen a fejem, mert rendkívül büszke vagyok rá, hogy ilyen aktív a csapat, ennyi üzenet, komment és kérdés érkezik, de azzal is tisztában vagyok, az elfoglaltabb időszakaimban ha megszakadok sem tudok mindenre reagálni. 

És bármennyire szeretném is támogatni a magyar írópalántákat, sajnos nincs kapacitásom annak a rengeteg kéziratnak, és akár magánkiadásban publikált könyvnek az olvasására, amivel megkerestek. 

A végeredmény pedig a következő:

1. 

Ezúton is szeretnék előre is elnézést kérni mindenkitől, aki esetleg sokat vár egy-egy válaszra, és az csak nem akar megérkezni, akár kommentben, akár üzenetben. 

Nem veletek van problémám, nem is a kérdéssel (kivéve, ha letöltőlinket kértek, azt minden esetben válasz nélkül hagyom), egyszerűen csak valószínűleg időhiányból vagy feledékenységből fakadóan ragad benn a fiókomban. 

2. 

Ha kérdezni szeretnétek tőlem, lehetőség szerint válasszátok az egyszerűbb utakat. A hozzászólásokra például nagyobb eséllyel válaszolok, mint a privát üzenetekre. És Facebookon is hamarabb reagálok, mint a blogposzt alatti kommentekre.

Valamint igyekszem most visszaszokni az Ask.fm-re, ott is kérdezzetek bátran! 

3.

Támadt egy ötletem, amikkel szeretném kicsit támogatni a magyar szerzőket. Csak apróság, de megpróbáljuk. 

A részleteket hozom jövő héten, meglátjuk, milyen lesz a fogadtatás. 

És egy közérdekű közlemény a végére a jövő héttel kapcsolatban: 

A jövő hetem meglehetősen rizikósnak ígérkezik, mert az egyik munkahelyemen egy komoly fesztivál zajlik majd. Ergo rengeteg dolgom lesz. És ez azzal jár, hogy szerdától vasárnapig gyakorlatilag a színházban leszek, reggeltől késő estig, a hét elején pedig előkészítünk. Ez azzal jár, hogy nagy eséllyel nem leszek olyan aktív jövő héten, mint általában szoktam. 

Igyekszem előre írni bejegyzéseket, és amikor esetleg mégis akad időm felnézek, reagálok, de ha esetleg úgy érzitek, hogy magamhoz képest eltűntem, az ezért lesz. 

A megértést pedig mindenkinek köszönöm! 😊