Kalandok designváltás-földéről

Gondoltam, írok egy kis élménybeszámolót arról, milyen a designváltás. 

Valamennyire belemásztam már a délelőtti bejegyzésemben a témába, de igazából csak a technikai nehézségeket emlegettem, arról nem szólt a fáma, hogy milyen érzés mindez. 

A kalandos, nehézkes és izgalmas szavak ugranak be elsőre - no meg a fejfájás, mert ilyenkor néhány nap gyakorlatilag semmi másról nem szól, csak arról, hogy ülök a gép előtt és html kódokban turkálok, amikhez nem értek. 

Itt jön a kalandosság egyik pontja, ami a választástól függetlenül garantálható: a kísérletezgetés. Ahogy már említettem, nem vagyok képzett programozó, és nagyon nem értek a html kódokhoz. Az első találkozásom a html kódokkal pont az első blogom miatt történt, és gyerekek... hát van mit tanulni bőven. Gyakorlatilag minden designváltásnál újabb meg újabb dolgokat fedezek fel. (Persze az sem hátrány, hogy azóta angolul is egy fokkal jobban tudok.)

Minden designváltás része ez a kísérletezgetés, ez hatja át a leginkább számomra. Hogy kell ezt elképzelni? 

Végy egy nagy adag betű-karakter halmazt, amiben egy-egy értelmes szót is találsz, meg néhány számot, amit át mersz írni, aztán kezdj el próbálkozni! 

Ez talán arra vonatkozhat, az meg amarra. Most akkor próbáljuk ki, mi történik, ha ezt itt csökkentem. És ha ezt akarom elérni, akkor vajon az a megoldás, hogy azt a sort kitörlöm? 

Túlzásnak tűnhet, de egészen konkrétan ezt csinálom minden alkalommal. Kifejezetten vicces, és amikor belevágok, eleinte nagyon élvezem is. Szeretek kísérletezgetni, tulajdonképpen a blogoláshoz is ez juttatott el. És alapvetően így kezdtem neki a számítógép-használatnak és az internethasználatnak is. Abba a generációba tartozom, amelyik még nem született bele a technikába, viszont épp elég korán csípte el ahhoz, hogy még ne tudjam felmérni, mi történik, ha valamit elrontok - magyarul nem féltem nyomkodni és kísérletezni. 

Abba a generációba tartozom, amelyik még élvezte, hogy Paintben kísérletezget a különböző ecsetekkel, aztán telepítgeti az első játékait anélkül, hogy akár egy mukkot értene a feliratból, azon kívül, hogy a continue-t kell nyomkodni, jelentsen bármit is. 

Ez a kísérletezgetés gyakorlatilag az egész számítógépes "pályafutásomat" áthatotta, és hatja a mai napig, és meglehetősen hálás vagyok érte, hogy ebbe a generációba születtem. Még nem kaptuk készen, így nem várjuk, hogy egy megoldatlan netes probléma megállítson minket - ehelyett megyünk előre, és kísérletezünk, és tanulunk a kudarcainkból, és megjegyezzük, ha valami sikerült. Éppúgy, mint a continue gombnál - nem feltétlenül tudtuk, mit jelent a gomb, de azt megtanultuk, hogy a haladáshoz azt kell nyomni. 

Nos, így vagyok most a Photoshoppal is. És pont így vagyok a html kódokkal. Nyomkodok, próbálkozok, minden eddig megtanult apróságból építkezek, aztán útközben felfedezem, mi működik és mi nem. Rengeteg-rengeteg kudarc árán.

Szóval izgalmas belevágni, de nem fogok hazudni. Egy ponton baromira belefárad az ember. Jellemzően hajt előre a kíváncsiság, meg a végső cél, az új design, ezért ilyenkor nagyon nehezen tudok bármi másra gondolni, vagy bármi mást csinálni. 

Viszont pont ezért nagyon hamar zsong tőle az agyam, órákon át csak ezzel foglalkozom. Fárasztó, nagyon. 

És még egy dolog, amihez nem értek: a design. 

Valószínűleg én vagyok az az ember, aki sosem fog szép borítót tervezni. Sosem volt elég türelmem, hogy túl sokat pepecseljek a betűtípusokkal, az ide-oda tologatással és cserélgetéssel, ugyanis viszonylag hamar a bőség zavarába esek, és döntésképtelenül nézegetem a különböző variációkat. Nem mindenki érthet mindenhez, ez van. Sose leszek grafikus, az már biztos, és nem csak azért, mert nagyon nem tudok rajzolni. (Az első kettesemet rajzból kaptam - képzeljétek el, mennyire béna lehetek, és szorozzátok meg kettővel.) 

Ez pedig extra kalandossá teszi a designváltásokat ugyanis az... nos, igen, a designról szó. Színek, betűtípusok, rendezgetések, tologatások. Hosszú-hosszú órákon át.

Mindezt spékeljük meg a dolog magányával. Megtehetném persze, hogy rögtön kérdezgetek, és persze egy bizonyos ponton ki is kérem valaki(k) véleményét - most például a blogturnésokét -, de amíg nem ér el egy bizonyos szintet, nem mutogatom. 

Magyarul végig ott a frusztráció: mi van, ha ennyit dolgozom valamivel, amit aztán mindenki utálni fog? 

Valószínűleg ebben szerepet játszik az a design is, ami annyira nem ment, hogy konkrétan látványosan csökkent az oldal látogatottsága. De akármi okozza is, végig ideges vagyok: hogy tetszik majd? Szeretni fogjátok? Utálni? Milyen lesz használat közben? 

Aztán jön a megosztás, a stressz, hogy gyorsan rendbe kell tenni az oldalt, mert mindent élőben csinálok, és valaki jár közben az oldalon, gyakorlatilag minden változást lát. 

De még ennél is stresszesebb, amikor nagyjából nézhető formába kerül végre. Ugyanis ilyenkor már nem nagyon van mit tenni, csak hátradőlni, és várni az ítéletet. Ez az a pont, amikor percenként frissítgetek, hátha jött hozzászólás - és rettegek, vajon pozitív vagy negatív lesz a fogadtatás.

És ami borítékolható: NEM FOG MINDENKINEK MEGFELELNI. Még 99-en imádni fogják is, lesz egy valaki, aki utálja. 

És hogy miért írtam le mindezt? Az új és jövendőbeli bloggerek kedvéért. 

Sokszor kapok kérdést azzal kapcsolatban, ezt meg azt hogy csinálom, és milyen tippeket adnék új bloggereknek. Jellemzően a fejemet vakargatom, mert nem nagyon tudok mit mondani. Illetve túl sokat is tudnék, szerintem komplett könyvet tudnék írni erről - hogyan is foglalhatnám hát össze néhány sorban? 

Amit viszont sokszor tapasztalok, és én magam is tapasztaltam annak idején sokszor: olyan könnyű azt gondolni, hogy a nagyobb/régimotoros bloggereknek könnyen megy minden. Tudják, mit hogy kell csinálni, mi hogy működik, nekik már gyerekjáték az egész. 

De jelentem: NEM! Bizony nem. Úgyhogy kezdő bloggerek: merjetek kísérletezgetni, merjetek hibázni, mert így fogtok megtanulni mindent, és ez tök normális. Sőt, jobb is, mintha az embernek egyszerűen az ölébe pottyanna a tuti, ugyanis ezek a nehézségek hozzájárulnak, hogy megtaláld az utad. 

Igaz ez a designváltásra és minden másra is.