Nicolas Barreau: Egy este Párizsban - A Cinéma Paradis rejtélye {Értékelés + Nyereményjáték}
Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
Milyen receptre gondolok? Végy egy gyönyörű borítót, amin Párizs látható valamilyen piros motívummal! Egy olyan borítót, amire ránézve egyszerűen nem tudsz elmenni a polc mellett, mert felkelti a kíváncsiságod - ki a piros ruhás nő és mit csinál a szerelem városában? Ráadásul utólag mondhatom, szerencsére köze is van a sztorihoz a borítónak, nem csak egy random párizsi kép.
Ami a történetet illeti, ez bizony az a tipikus történet, amikor valahogy semmi nem akar összejönni, és olyan rögös út vezet a boldogságig, hogy az ember tépi a haját. Tudjátok, amikor keresel valakit, de mindig elkerülitek egymást, és bekopogsz, de pont nem az van ott, akinek kellene, és még sorolhatnám. Amikor tényleg mintha minden összeesküdne a páros ellen, hogy egymásra találjanak. De ez furcsa módon valahogy szórakoztató, a maga szerencsétlen módján. Mert hát nem lenne az igazi, ha könnyen jönne. És mivel maga a szerelem szinte derült égből villámcsapásként érkezik, az ad neki súlyt, amilyen hosszú utat megjár érte a férfi főszereplőnk.
A regényben szóba kerül többször is Az eltűnt idő nyomában - a spoilerek miatt azt nem árulom el, miért.
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
2017 februárjában a Park Könyvkiadó újra megörvendeztette a romantikus szíveket, hiszen megérkezett hazánkba Nicolas Barreau legújabb regénye, az Egy este Párizsban. A Blogturné Klub négy bloggere ered a történet nyomába, hogy bemutassa Nektek a kötetet. Tartsatok velünk, s nyerjétek meg a három nyereménykönyv egyikét!
Kapcsolódó bejegyzések:
Eredeti cím: Eines Abends in Paris
Kiadó: Park
Oldalszám: 312
Fordító: Fodor Zsuzsa
ISBN: 9789633551967
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,57)
Megrendelési linkAlain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó.
Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.
Az első mondat:
"Egy este Párizsban - kábé egy évvel azután, hogy újra megnyitott a Cinéma Paradis, és pontosan két nappal azután, hogy először megcsókoltam a piros kabátos lányt, és felajzva, lázas izgalommal vártam a következő találkozást - valami hihetetlen dolog történt."
Véleményem
Van abban valami ironikus, hogy itt ülök, a Lecsót nézem, azt hallom, hogy "Hol álmodozhatnánk szabadabban, mint Párizsban?", és az Egy este Párizsban értékelésemet írom. És mindezt azután, hogy az Oscar előtti estén olvastam, ezt a könyvet, ami a film szeretetéről szól. Mondhatni amolyan Barreau-féle sorsszerűséget érzek benne - hiszen a sors és a véletlen kézen fogva járnak.
Na de vissza a könyvre: a recept a régi, Barreau rajongóknak ez is kötelező darab.
Milyen receptre gondolok? Végy egy gyönyörű borítót, amin Párizs látható valamilyen piros motívummal! Egy olyan borítót, amire ránézve egyszerűen nem tudsz elmenni a polc mellett, mert felkelti a kíváncsiságod - ki a piros ruhás nő és mit csinál a szerelem városában? Ráadásul utólag mondhatom, szerencsére köze is van a sztorihoz a borítónak, nem csak egy random párizsi kép.
Aztán folytatódik a recept: végy egy sorsszerű találkozást, véletlenek sorozatát, egy csipetnyi balszerencsét, de csak azért, hogy aztán a happy end annál kerekebb legyen! És persze mindezt hintsd meg a fűszerrel: az utánozhatatlan párizsi hangulattal, a művészetekkel, a kiejthetetlen, de dallamos nevű helyszínekkel, a varázslattal. Nagyjából ez történt az eddigi Barreau kötetekben is, és erre számíthat az ember ebben a kötetben is.
De persze ez így önmagában túlságosan egyszerű lenne, minden könyvbe kell valami egyedi. Ebben a könyvben számomra ezt Alain és a mozirajongása jelentette. A rajongással magam is könnyen tudok azonosulni, csak számomra ezt nem a régi filmek nyújtják, hanem a könyvek. De még így is könnyen bele tudtam élni magam Alain álmaiba, és a vágyba, hogy azt csinálhassa, amit szeret, és tegyen azért, hogy megmutassa az embereknek, igenis jó dolog, amit szeret. Tényleg tökéletes időzítéssel olvastam ezt a könyvet, az Oscar előtt - persze az Oscar mainstreamebb, mint a francia művészmozik filmjei, de még így is jól át lehetett élni az érzést. A filmek nagy részét, amik szóba kerültek, nem ismertem, de konkrétan meghozta a kedvem, hogy tartsak egy francia filmes maratont. És ez után, meg az Anna és a francia csók után már igazán muszáj lesz beülnöm egy ilyen moziba, ha eljutok Párizsba - bár egy kukkot se értenék.
Ami a történetet illeti, ez bizony az a tipikus történet, amikor valahogy semmi nem akar összejönni, és olyan rögös út vezet a boldogságig, hogy az ember tépi a haját. Tudjátok, amikor keresel valakit, de mindig elkerülitek egymást, és bekopogsz, de pont nem az van ott, akinek kellene, és még sorolhatnám. Amikor tényleg mintha minden összeesküdne a páros ellen, hogy egymásra találjanak. De ez furcsa módon valahogy szórakoztató, a maga szerencsétlen módján. Mert hát nem lenne az igazi, ha könnyen jönne. És mivel maga a szerelem szinte derült égből villámcsapásként érkezik, az ad neki súlyt, amilyen hosszú utat megjár érte a férfi főszereplőnk.
A szerelem rejtélye izgalmas és szórakoztató tehát: ki a piros kabátos nő és hogy találhatja meg Alain?
Kifejezetten jól szórakoztam a mellékszereplőkön is. A legjobb barát valahogy nem nőtt a szívemhez, a cinikus szívtipró tudós ugyan jó érzésű és helyenként vicces volt, de a borúlátása néha csak rontotta a helyzetet. A csodás színésznőnk sem lett igazi kedvencem, a francia filmes környezetbe tökéletesen passzolt egy amolyan végzet asszonya, akinek mindenki a lába előtt hever. Nagyon jól átjött, hogy a kisugárzás és a könnyedség mennyit számít, sokszor nem is csak a külsőtől lesz valakiből olyan nő, akit mindenki akar, hanem ebből a kisugárzásból.
Összességében kellemes olvasmány volt, a Barreau rajongók szeretni fogják, bár a kedvencem még mindig talán A nő mosolya a kedvencem.
AJÁNLOM
Blogturné extra - Az eltűnt idő nyomában
A regényben szóba kerül többször is Az eltűnt idő nyomában - a spoilerek miatt azt nem árulom el, miért.
Mindenesetre amit tudni érdemes: Az eltűnt idő nyomában Marcel Proust francia író regényfolyama.
"A regény központi témája az idő, annak hatása az egyénre, társadalomra. Ez a hatás elsősorban a változással mérhető, a regény ezt dokumentálja. Az eltűnt idő nyomában bemutatja, miként módosul a test, a személyiség, az ízlés, a divat, a világnézet az idő múlásával, hogyan válik avíttá, ami egykoron korszerű volt, miként jön divatba ismét az, ami korábban már meghaladottnak számított."1
Ez tehát minden bizonnyal nem véletlen választás. Természetesen oka van a regényben is, hogy miért kerül szóba, de valójában a regényről is sokat elárul. A főszereplőnk, Alain maga is valami olyasmit próbál életben tartani, ami már avíttnak számít.
Nyereményjáték
Nicolas Barreau regényei nem csupán tartalmukat, de megjelenésüket tekintve is mindig különlegeset adnak az olvasónak. A borítók védjegyévé vált, hogy az Eiffel-torony kivétel nélkül mindegyiken feltűnik. Így ebben a játékban Párizs egyik legismertebb jelképével kapcsolatban hívunk Titeket kalandozásra. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést az Eiffel-toronnyal kapcsolatban. A helyes választ kérjük a Rafflecopter megfelelő sorába beírni. Jó szórakozást!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz!
Hány méter magas a torony, és milyen magasan található az első emelete? (két számot kérünk megadni)
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések