Cover Crazy - The Red Scrolls of Magic

Az előbb megosztottam veletek a The Red Scrolls of Magic borítóját, és ígértem, hogy egyrészt részletesebben is belemászunk, másrészt elmondom a véleményemet is. 

Mindenesetre ha ide jöttetek először, ne hagyjátok ki a hírt sem, mert abban olvashatjátok, Cassandra Clare mit gondol a borítóról.




Csapjunk is bele a lecsóban, lesz mibe!

Kezdjük a legnyilvánvalóbb dologgal: a felnőtt Magnus borítót más tervezte, mint az eddigi Árnyvadász kötetek borítóit - leszámítva az újonnan megjelenő Ghosts of the Shadow Market novellákat. Utóbbiak megjelenése ugyan már előrevetíthette, hogy Clare könyvei elindultak a rajzos irányba, de bevallom, én a magam részéről abban reménykedtem, hogy ez csak amiatt van, hogy az ebook novellák Clare magánkiadásában jelennek meg. 



Nos, úgy tűnik, nem így volt. Ez pedig a jövőre nézve jogosan veti fel a kérdést: mi lesz ezután az Árnyvadász könyvek borítóival? Vajon marad a további regényekre Cliff Nielsen fotómanipulált kreációja, vagy azok is ilyen rajzosak lesznek? (Az új tervezőhöz annyit érdemes tudni, hogy a főbb munkái alapján gyerekkönyv-illusztrátor.)

Na de vissza erre a borítóra. Tehát Cliff Nielsennek búcsút intettek, erre a kötetre biztosan, és egy teljesen más megközelítésű borítót kapott a könyv. Ezt indokolhatja esetleg az, hogy ez nem YA regény, hanem felnőtt - és talán még el is tudnám fogadni. Ha egyébként nem úgy állna a helyzet, hogy úgyis a már meglévő rajongók fogják olvasni, 99%-ban. Ráadásul a fotómanipulációs technikával is lehetett volna úgy játszani, hogy felnőttesebb hatása legyen a borítóknak - de szerintem a már meglévők továbbvitele is lazán működött volna. Nem egy felnőtt regény dolgozik hasonlóval. 

A legfőbb problémám ezzel az óriási váltással - azon kívül, hogy nem tetszik önmagában sem - az, hogy nem fog passzolni a többi Árnyvadász könyvhöz. Értem, hogy ez felnőtt regény, azt is, hogy tulajdonképpen spin-off - de akkor is az Árnyvadász világ része és egymás mellett álldogálnak majd a polcon.


A részletekben jobban elmerülve...  A borító színválága kékes - ami ráköt a Bane krónikák novella eredeti kiadására, ami szintén kék volt, illetve arra, hogy Magnus varázslata kék színű. 

Ezzel együtt kicsit meglepő a színválasztás, figyelembe véve, hogy a The Eldest Curses sorozat minden részének címe tartalmaz valami színt: pirosat, szürkét és feketét. Valahogy számomra logikus választásnak tűnt volna, ha ezt a három színt használják a trilógiánál. 

Persze a piros most is megjelenik, a cím színe vörös. Ezzel együtt nyilván váltani fognak színt a második kötetre, és ott már bukik a logika számomra. 



Ha viszont mindig követték volna a kötet címére jellemző színt, mellette mondjuk kék tipográfiával, Magnus varázslatára vonatkozóan... 

Persze lehet, hogy amit én mondok, az túl egyértelmű, és direkt akartak eltérni tőle. 

A feliratokat illetően a cím piros színe mellett kapunk kéket is: a jelzést, hogy ez egy Árnyvadász regény. (Erre szükség is van, olyan szinten tér el a borító az eddigi stílustól.)

A sorozat és a kötet számának megjelölése elég kicsire sikerült szerintem, érezhető, hogy a hangsúlyt nem erre helyezik. 

Sokkal inkább a szerzőre, Cassandra Clare neve ugyanis óriási ezen a borítón. Persze mindig nagy volt, de talán ennyire hangsúlyos még sosem. És külön érdekes ez annak tükrében, hogy Wesley Chu neve mennyire kicsire sikerült az övé mellett - bevallom, én kicsit rosszul érzem magam az ő nevében is. Értem én, hogy nem az ő világa, ezzel együtt valószínűleg az írásból magából kivette a részét, nem véletlenül vonták be a projektbe. Ráadásul Chu felnőtt könyvek szerzőjeként ismert, és gondolom, a tapasztalata nem jött rosszul Clare-nek az első felnőtt regénye kapcsán. 



Ó, és ha már betűk - ezek maradtak nagyjából a régiek, a jól bevált betűtípusok köszönnek vissza itt is.

Ami a fő motívumokat illeti, annyiban igazi van Cassie-nek, hogy a borító, bár rajzolt, kicsit mégis visszaidézi a régi Árnyvadász borítókat. Nem stílusában, hanem elrendezésében: adott lent egy alapvetően sötétebb rész, valamilyen földrajzi hellyel, fent pedig az alakok.

Persze ez leginkább gondolatában köszön vissza, hiszen az elrendezés teljesen más.

A borítóból a régi borítókhoz képest sokkal nagyobb helyet foglal el a környezeti rész - természetesen leginkább az Eiffel-torony tűnhet fel mindenkinek, ez a leghangsúlyosabb, tehát a fő helyszínünk valószínűleg Párizs lesz. Ez annyira nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy Magnusék jártak itt - ezzel együtt a részletek alapján nem kizárólag ez lesz a helyszín.



Az alakokat a helyszínnel valamiféle felhős rész köti össze - de ha nem is az, az biztos, hogy körkörös motívumok.

Utána következik Magnus és Alec figurája. A páros közel áll egymáshoz, meglepő módon a testtartásuk viszont eltér attól, amit várnánk. Magnus háttal áll Alecnek, és a pozíció, amit felvettek, sokkal inkább veszélyről árulkodik, mint romantikáról. Alec láthatóan készenlétben tartja fő fegyverét, az íjat, a hátán is ott a tegez, és nagyon feltűnően hátrafelé figyel, mintha védenie kellene magukat valamiféle rájuk leselkedő veszélytől. Magnus tartása nyugodtabb, egy fokkal, a világos ruhával alapból sokkal harmonikusabb hatást kelt, mint Alec. 



Azért teljesen a romantika sem marad el: fogják egymás kezét, ami egyébként aranyos. 

Ami az alakokat illeti, szintén a kék szín dominál. Mindkét alak nagyon sematikus, egyikükön sincs túl sok részlet - az arcukon például alig látszik egy-egy kiemelt részleten kívül valami. Kapunk egy-egy fület, Alec esetében orrot, de ennyi... Se száj, se szem. Ez talán kicsit hátborzongató is. Magnus szemének hiánya már csak azért is meglepő, mert boszorkánymesterként az ő fő ismertetőjegye a macskaszeme - ez viszont itt egyáltalán nem kapott helyet.

Alec alakja egy fokkal részletesebb, köszönhetően a fegyvernek és a rúnáknak. Na de ha már a rúnáknál tartunk: ezek a rúnák nagyon feltűnően nem azok a rúnák, amelyeket most már elfogad a kánon, vagyis nem Valerie Freire tetoválóművész munkái. Persze erre volt már példa korábban, például a Csontvároson egyértelműen mások a rúnák, de az utóbbi időben erre már jobban figyelnek. Itt nem. 

Miközben az elemzést írtam eszembe jutott még valami az alakok kapcsán, ami miatt kicsit kényelmetlenül érzem magam. Az egyértelműen látszik a két karakterről, hogy mindketten férfiak. Viszont az alakok nem túl nagyon, nem túl romantizáltak (még a kézfogásuk sem túl hangsúlyos - ráadásul szerintem fura a kezük, de ez ízlés kérdése), és pont azért, mert az arcuk csak sematikus, valahogy... nem szembetűnően férfiak. És összességében - nem szembetűnően romantikus kapcsolatban lévő férfiak. És az a kényelmetlen érzésem támadt, hogy azzal együtt, hogy ez a kötet felvállaltan LMBT kötet, nem merték bevállalni, hogy a borítón fotómanipulált férfi páros szerepeljen - mert annál egyértelműbb nem nagyon lehetett volna semmi. Lehetséges, hogy azért is döntöttek a rajzolt és ennyire sematikus alakok mellett, mert az kevésbé hangsúlyozza ki az LMBT párost, mintha követték volna az eddigi trendet? 

Bár persze ez még így is meglepő, mert könnyedén találhattak volna olyan pozíciót, amivel mindenki elégedett lehetett volna, ráadásul bejátszatták volna azt a kártyát is, hogy minden könyvre csak egy alakot tesznek, nem párost. Ennek ellenére sajnos nem tudok szabadulni az érzésemtől.

Az alakok mögött még láthatjuk a Holdat? - de persze ez is kellőképp valóságtól elrugaszkodott ábrázolás ahhoz, hogy igazából más is lehessen. 


Ami a személyes véleményemet illeti, azt hiszen, ez nagyjából az elemzésből is átjött. Őszintén szólva önmagában sem tetszik a borító, Árnyvadász borítónak pedig helyből borzalmasnak tartom. Ami azért is szomorú, mert én az évek során kifejezetten imádtam az Árnyvadász borítókat, regényestül-novellástul - talán az új, rajzolt borítóktól eltekintve, de még azokat is jobban el tudtam fogadni, mert "csak" novellák, ráadásul reméltem, csak az ebook ilyen. Most már nem merek bízni...

Én kifejezetten rajongok Cliff Nielsen munkáiért, nem csak az Árnyvadász borítóiért, és a magam részéről alapjáraton is szeretem a fotómanipulációs technikát - jellemzően jobban is, mint a rajzoltat. Illetve... szeretem a rajzolt borítókat, de nem egy ilyen könyvön és nem ilyen formában.

Egyelőre próbálom feldolgozni a sokkot, hogy nagy eséllyel soha nem lesz egységes az Árnyvadász széria a polcomon, és csak remélni merem, hogy a The Last Hours és a The Wicked Powers sorozatra azért visszatér Nielsen.
Cover Crazy - The Red Scrolls of Magic Cover Crazy - The Red Scrolls of Magic Reviewed by Deszy on 6/13/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.