Te milyen borítóval látnád új kiadásban a Cindert?

A magam részéről imádtam a Cindert, még évekkel ezelőtt, amikor először olvastam, és nagyon fájt látni, milyen sorsot élt meg itthon. Mintha átok ült volna rajta.

Úgyhogy nagyon remélem, hogy minden handycappel együtt most, a Heartless sikeres megjelenése után új életre kelhet a Holdbéli krónikák sorozat is, immáron a Vörös Pöttyös sorozat égisze alatt.

A tegnapi után most megint a mi véleményünket kérdezi a kiadó a borítók kapcsán. Tegnap a The Cruel Prince volt a téma, ma pedig a Cinder.

Szavazz Te is, hogy melyikkel látnád szívesebben a polcodon! Mondd el ITT!

A tervezett fülszöveg:

A tizenhat éves Cindert a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborg-létnek is megvannak a maga előnyei: Cinder az agyi interfészének köszönhetően szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen felkeresi a vásári bódéjában azzal a kéréssel, hogy javítsa meg neki a meghibásodott androidját még a nagy bál előtt. A trónörökös tréfásan odaböki, hogy „nemzetbiztonsági ügy”, de Cinder sejti, hogy a dolog jóval komolyabb, mint ahogyan azt a herceg be akarja állítani.
Jóllehet szeretné lenyűgözni a fiút, Cinder szándékai egy csapásra megváltoznak, amikor a mostohahúga, akit egyetlen barátjának tekint az emberek között, megfertőződik azzal a halálos betegséggel, amely immár több mint egy évtizede tizedeli a Föld lakosságát. A lánya betegségéért mostohaanyja Cinder hibáztatja, ezért beviteti a betegség ellenszerét kereső kutatóközpontba kísérleti alanynak, amely „tiszteletreméltó” pozícióból még senki nem került ki élve.
De a tudósok csakhamar rájönnek valamire az új kísérleti nyúllal kapcsolatban. Egy olyan titokra, amelyért mások ölni is hajlandóak volnának.

Kaptunk egy rövid részletet is a regényből, de fontos tudni, még nem biztos, hogy ez lesz a végleges szöveg:

Amúgy sem passzolna ő egy ilyen puccos bálba. Még ha lenne is rendes kesztyűje, meg cipellője, amivel elrejthetné a fémborzalmait, a szürke hajában soha nem állna meg a dauer, a sminkeléshez meg lövése sincs. Úgyis csak ott ücsörögne a táncparkett szélén és csak röhögne azokon a lányokon, akik ájulást tettetnek, csak azért, hogy felhívják magukra Kai herceg figyelmét, s közben próbálna úgy viselkedni, mintha nem is lenne féltékeny rájuk. Mintha őt aztán nem is érdekelné az egész. 

Mondjuk a kaja azért érdekelte volna.

Ráadásul a herceg őt már személyesen is ismeri. Már amennyire. És kedves volt vele a vásárban. Talán még fel is kérné táncolni. Udvariasságból. Lovagiasságból, miután látná, hogy egyedül álldogál. 

A törékeny fantáziaképek oly gyorsan hullottak darabokra körülötte, mint ahogy megjelentek lelki szemei előtt. Képtelenség. Felesleges még csak gondolni is rá. 

Ő csak egy kiborg. És az életben nem fog elmenni abba a bálba.