Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 ​elszánt magyar nő {Értékelés + Nyereményjáték}

Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 ​elszánt magyar nő

A blogturnéról




Nagyszerű, hiánypótló  kiadványt jelentet meg a Bookline Könyvek a könyvhétre, Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő címmel. A gyönyörűen illusztrált kötetről hat blogger véleményét olvashatjátok el a turné során, érdemes velünk tartani és megfejteni a feladványokat, a helyes megfejtők közül egy szerencsés megnyerheti a könyvet a kiadó felajánlásában.

Kiadó: Bookline könyvek
Oldalszám: 208
Illusztrálta: Rátkai Kornél
ISBN: 9789634373162
Sorozat: -
Moly link
Megrendelési link
Ötven magyar nő, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek
sokszor meg sem említik őket. Ötven nő, akik mertek valamiben elsők lenni. Olyan nők, akik a leleményességüknek és a kitartásuknak köszönhetően mindig kimásztak a legmélyebb gödörből is, és közben sem feledkeztek meg arról, mit diktál az emberség.
Izgalmas életutak, példaértékű történetek múltból és jelenből – a jövőnek.
A kötetben szerepel többek között Szent Erzsébet, Zrínyi Ilona, Hugonnai Vilma, Veres Pálné, Teleki Blanka, Kovács Margit, Fischer Annie, Dévény Anna, Lubics Szilvia és Polgár Judit.


Véleményem


Engedjétek meg, hogy kicsit távolabbról indítsam ezt az értékelést, még ennek a könyvnek a megszületése előttről. Neset Adriennt még évekkel ezelőtt volt szerencsém megismerni, természetesen a könyveknek köszönhetően. Személyesen talán egyszer találkoztunk, az internet berkeiben viszont már többször volt szerencsém hozzá. És mivel ismerősöm Facebookon, nap mint nap arra inspirál, hogy merjek kiállni a feminista nézeteim mellett. Az a nagyon érdekes ebben, hogy nagyon sokáig ez nem is tudatosodott bennem. Sok minden kellett ahhoz, hogy rájöjjek, amikor egy-egy hír alatt együtt mérgelődünk, akkor bizony a bennem élő feminista robban ki. 

Úgyhogy amikor megtudtam, érkezik ez a könyv, amiben Neset Adrienn az egyik társszerző, nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell. Nem csak a személye miatt, hanem a személye ÉS a könyv témája miatt. Hiszen kitől mástól akarhatnék nőkről olvasni, ha nem tőle? Biztos voltam benne, hogy valóban olyan merítést hoztak össze Fodor Marcsival, ami inspiráló lesz a gyerekek, sőt mindenki számára. 

Annyit mondok: nem csalódtam. 

Több szempontból nagyon érdekes érzéseket keltett bennem ennek a könyvnek az olvasása. Az első tulajdonképpen a sokk volt. Bevallom, amint kinyitottam a könyvet (mármint odalapoztam az ebookban, mert nekem első körben így volt hozzá szerencsém), a tartalomjegyzéket kerestem. Kíváncsi voltam, kik szerepelnek a könyvben és hogy mennyit ismerek közülük. És bizony, itt következett az első sokk: félve merem csak leírni, mennyire keveset ismertem közülük. Nem számoltam utána, pontosan milyenek voltak az arányok, de maradjunk annyiban, hogy nem jók. Ez pedig különösen sokkoló annak tükrében, hogy történelem faktos voltam.



És itt jött a sokk után a megdöbbentő szomorúság - meg persze az előszó, ami ki is tér erre. Mennyire kétségbeejtő és legyünk őszinték, felháborító, mennyire mellőzik a nőket az oktatásból. Ezt persze már megtanultam irodalomból is, ahol női szerzőkről tényleg csak elvétve hallani, és amikor szóba is kerülnek - mondjuk a Bronte nővérek vagy Jane Austen -, az is inkább csak lábjegyzet, az apróbetűs, ajánlott részben. És a történelem ugyanez pepitában. Persze, persze, itt-ott felbukkannak nők, ahol nem lehet róluk nem szót ejteni - de ezekben az esetekben is inkább valakinek az anyja, testvére, felesége szerepkörben ismerjük meg őket, nem pedig azokról a dolgokról, amiket nekik maguknak köszönhetünk. Persze, mindezt könnyű arra fogni, hogy a nyilvánvaló elnyomás tükröződik ilyenkor, hiszen a nők maguk is lábjegyzetnek számítottak akkoriban - de ez a könyv a bizonyíték arra, hogy ez azért nem teljesen így van. Akadnak itt erős, bátor, érzékeny, cselekvő, az asztalra sokat letett nők - akiknek még csak a nevükről sem hallunk soha. 

Ilyenkor pedig teljesen jogosan merül fel a kérdés: miért? Miért nem lehet elővenni közülük legalább néhányat, hogy az iskolapadban görnyedő kislányok előtt is legyenek példaképek? Olyan nők, akik arról tanítják őket, hogy nem kevesebbek, hogy képesek rá, hogy erősek, okosak és bármit megtehetnek, amit csak szeretnének. (Persze, a jelenlegi körülmények között ez költői kérdés, mert nem is tudom, miért ezt a bejegyzést körmölöm, amikor dolgozhatnék azon is, hogy újabb magyart szüljek a világra...)

Nem is olyan régen olvastam egy bejegyzést a kötelező olvasmányok kapcsán - persze nagyjából havonta olvasok egy ilyet, újra meg újra mérgelődök egy sort, de ez a konkrét cikk egy nagyon érdekes problémára hívta fel a figyelmem. Aminek a felvetésénél már az is meglepett és mélyen elgondolkoztatott, hogy hogy lehetséges, hogy én ezt észre se vettem? Vagy legalábbis annyira belém nevelte az oktatási rendszer és a társadalom, hogy ez így normális, hogy már meg sem kérdőjeleződött bennem. A bejegyzés a szokásos volt egyébként, valójában egy komment hagyott igazán mély nyomot bennem. A kommentelő anyuka arról mesélt, hogy alsós kislánya megkérdezte tőle, hol vannak a lányok a történetből. Egyszerű kérdés. És logikus is. Egy olyan kislánytól, akibe a társadalomnak még nem volt ideje és lehetősége belenevelni, hogy ő kevesebbet ér. Anyuka pedig ott állt - és nem tudott mit válaszolni azon kívül, hogy nyugodtan tegye le a könyvet és olvasson inkább mást. (Meg persze végigpörgette magában, milyen kevés nővel találkozni az irodalom oktatásban - és valljuk be, általában ők sem tekinthetők követendő példának.)

Ezzel pedig körbe is érünk, és visszatérünk ehhez a könyvhöz. Az 50 elszánt magyar nő ugyanis pontosan az a könyv, amit ebben a helyzetben a gyerek kezébe lehet nyomni. (Jelzem, nem csak a kislányokéba - a fiúkéba is. Az egyenlőséghez ugyanis mindkét térfél kell.)

Úgyhogy gyerekkönyv ide vagy oda, én bizony tanultam, amíg ezt a könyvet olvastam. 27 éves fejjel kellett bepótolnom azt, amit 16-17 év oktatás nem adott meg nekem.



Olvasás közben pedig egyszerűen lubickoltam. Örömmel töltötte el a szívemet, hogy igen, végre, itt vannak a nők, akik kitaposták számunkra az utat. Akik tettek, amikor mások csak akadályt hárítottak eléjük. 

Azt mondják, ez a könyv példaképeket állít a kislányok elé. Én meg azt mondom, nem csak a kislányok elé. Bizony a felnőtt nőknek is szükségük van a megerősítésre. El se tudom mondani, mennyire motiváló volt olvasni ezeknek a nőknek a történetét. Szó szerint éreztem, ahogy fokozatosan kerül le a súly a vállamról, bármilyen furcsán hangzik is ez. Sok esetben pedig legszívesebben felkiáltottam volna, hogy "Ez az, csajszi!" vagy épp világgá kürtöltem volna, hogy ez az, nézzétek csak, ezután mondjátok, hogy a nők nem képesek erre vagy arra. Ezután mondjátok, hogy a nőknek a konyhában a helyük. Ezután mondjátok, hogy "csak egy nő" vagy éppen azt, hogy a legfontosabb feladatunk, hogy szüljünk... (Elnézést, ez nálam most érzékeny kérdés, azért térek vissza ide újra meg újra.)

Na de hogy kicsit konkrétabban is visszatérjek a könyvre és a tartalmára! A nevek között böngészve felfedeztem Jászai Marit, ami persze rögtön mosolyt csalt az arcomra, hiszen mégis csak a nevét viselő színházban dolgozom. Így hát elhatároztam, hogy vele kezdem az olvasást, és gonosz módon nem foglalkozom vele, hogy egyébként kronológiai sorrendben vannak a sztorik. 

De aztán félúton elakadtam Jászaihoz lapozván, úgyhogy ő azt hiszem, csak a hatodik vagy hetedik lett, akit olvastam. Mert egyszerűen végig kellett olvasnom mindenkiről az infókat, nem tudtam átlapozni.

Egyébként azt javaslom, ne kövessétek a példámat! Bár az egyes történetek tökéletesen olvashatóak külön-külön is, azért elsőre talán érdemesebb sorban haladni, úgy ugyanis jobban kirajzolódik az út, amit a nők bejártak az évszázadok során. 

A tartalmat tekintve akadnak itt olyan történelmi alakok persze, akiket ismerünk, illetve kapunk egy sor elsőt - első orvost, első ügyvédet, első nagykövetet, első világbajnokot... A merítés nagyon széles körből származik, úgyhogy uralkodóktól kezdve tudósokon keresztül sportolókig sok kiemelkedő példát találhatunk, ez szintén nagyon tetszett, ugyanis tényleg mindenki megtalálhatja azt, aki a legközelebb áll hozzá.

Az egyik személyes kedvenc volt Kronberger Lili cikke, aki műkorcsolyázó volt. Mivel én imádom ezt a sportot, még az előtte lévőknél is gyorsabban faltam a sorokat és nagyon jókat mosolyogtam - ugyanis nem csak róla lehet újat megtanulni, hanem a sportról is. 

Ez egyébként végig igaz. Az írópáros mindig hozzátesz egy-egy félmondatot a tényekhez, ha épp valamit el kell magyarázni például a korral kapcsolatban - így sokkal érthetőbb a gyerekeknek is minden, akik nem feltétlenül járnak még itt tudásanyagban.

Felépítését tekintve természetesen a kiemelkedő nők szerint van rendezve a könyv, ahogy már említettem, időrendben. Minden nő esetében kapunk egy oldalpárt - az egyiken egy rajzolt portrét láthatunk az adott nőről, a másikon pedig a nevét és rövid magyarázatot arról, miért is volt ő kiemelkedő. Ezután következik a tényleges tartalom, a nő születésének és halálozásának idejével. A folyószöveges rész nem túlságosan hosszú, pont tökéletesen befogadható, akár egy gyerek számára is. Ezt színesítik a közbevetett részek és az illusztrációk. Ez a tördelés sokkal könnyebben feldolgozhatóvá teszi a meséket önálló olvasásnál, közös olvasásnál pedig lehet együtt nézegetni a színes oldalakat. Mindenesetre minden tiszteletem a szerzőké, hogy ilyen szépen belesűrítettek mindent két oldalba, nem semmi kihívás lehetett. 

A stílus igazán mesélős. Nem száraz történelemkönyvet kell elképzelni, és azért nem is konkrétan mesét. Egy olyan igazi, jól fogyasztható ismeretterjesztő kötet ez - de a hangulata mégis olyan, mintha a szerzőpáros mesélnek nekünk. Ezt az érzetet erősítik azok a közbevetések például a korra nézve, amiket már említettem is. Amikor például jön egy olyan a szövegben, hogy "Akkoriban...", tényleg azt érzem, mintha a mesélő közbevetette volna a gondolatot mesélés közben.

A könyv kronológiája napjainkig tart, tehát olyan alakok is feltűnnek benne, akik még mindig itt élnek, velünk. A szerzők külön ki is emelik, hogy fontosnak tartották a kortárs példák jelenlétét - és én tökéletesen egyetértek velük, még ha számukra furcsa is lehet magukat egy Sarolttal kezdődő és mondjuk Zrínyi Ilonát is tartalmazó sorban látni. 

Összességében bátran ajánlom bárkinek - és direkt írom azt, hogy bárkinek, mert kicsiknek, nagyoknak, fiúknak, lányoknak, nőknek és férfiaknak is olvasnia kellene mindezt. Nagyon sokat lehet tanulni a könyvből, de talán még ennél is fontosabb a szemléletformálása. Egyrészt azáltal, hogy erős nőket mutat be, másrészt azáltal, hogy azért itt-ott kiérezni a szerzők véleményét egy-egy kérdést kapcsán.

KEDVENC LETT

U.i.:

Hű, és el se hiszem, hogy sikerült megírnom úgy ezt az értékelést, hogy csak kétszer írtam le, hogy feminista, azt is csak az első, bevezető bekezdésben. Megdicsérem magam - ezért. A bejegyzés viszont kicsit hosszúra nyúlt - azért annyira nem, de remélem, átjött a lelkesedésem.

U.u.i.:
Sajnálom, hogy nem tudok nektek fotókat mutatni, de sajnos nekem jelenleg csak e-book példányom van, de ígérem, bepótoljuk.

U.u.u.i.:
Ez nem lehet kötelező?


Nyereményjáték


A mostani játék során olyan híres nőket kell felismerni, akik valami fontos dolgot tettek a női egyenjogúság kivívásáért. Minden állomáson találsz egy képet, a híres nő nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.



a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


06.07. - Kelly & Lupi olvas
06.09. - Szembetűnő
06.13. - Deszy könyvajánlója
06.15. - Olvasónapló
06.16. - Sorok Között Könyves Blog
06.17. - Spirit Bliss Sárga könyves út
Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 ​elszánt magyar nő {Értékelés + Nyereményjáték} Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 ​elszánt magyar nő {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 6/13/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.