TOP20 Daemon Black idézet
Daemon Black... nos, Daemon Blackből csak egy van. A menő, jóképű, beszólogatós, idegesítően nagyképű, utánozhatatlan jóképű, a nagyon nem szerény, viszont minden hibájával együtt vérbeli álompasi.
Rengeteg emlékezetes idézetet lehet összevadászni tőle a különböző Luxen kötetekből, én most 20-at szedtem össze, ennyire sikerült szűkíteni a listát.
A te kedvenced közöttük van?
>>> LUXEN ÉRTÉKELÉSEIM <<<
– Nem… nem fogsz hinni nekem. – Újabb csókot lehelt az ajkamra. – De jól akarom csinálni.Elmosolyodtam.– Nem hiszem, hogy tudnád rosszul csinálni.Daemon magabiztosan elvigyorodott.– Na, jó, nem arról beszélek. Azt tökéletesen fogom csinálni, természetesen. De azt szeretném, ha… minden olyan lenne, mint a rendes pároknál.J. L. Armentrout: Ónix
– Következő kérdés?– Miért vagy ekkora seggfej? – A szavak kicsúsztak a számon, mielőtt meggondolhattam volna.– Mindenkinek ki kell tűnnie valamiben, nem?– Nos, remekül csinálod.J. L. Armentrout: Obszidián
– Nagy szíved van, cica – mondta aztán, miközben az ajkunk még mindig összeért.– Ezt szeretem benned a legjobban. Na igen, a cuki testednek is nagy rajongója vagyok, de a szíved teszi teljessé a csomagot, masnival, meg minden. Ettől vagy tökéletes a számomra.Rábámultam, visszapislogtam a szemembe szökő könnyeket.– Néha… néha olyan csodálatos dolgokat mondasz!– És szeretem a saját kezem látványát is, a fenekeden.Erre kitört belőlem a nevetés.– Jesszusom, aztán valami ilyesmivel fejezed be!– Muszáj önmagamat adnom.J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
Félreállt, hogy kiléphessek a folyosóra. A másik lift felé indultunk, és a fickó szinte az oldalamhoz tapadt.– Ha továbbra is ilyen szoros kapcsolatban maradunk, haver, úgy érzem, lassan el kellene hogy vigyelek vacsorázni, vagy valami!J. L. Armentrout: Origin
– Mondd ki! – suttogtam.A keze felsiklott a gerincemen, beleborzongtam.– Mit mondjak, cica?– Tudod te azt.Daemon a hajamba temette az állát.– Szeret…em a kocsimat, Dollyt.– Ez nem az volt – mosolyodtam el.– Ó – felelte eltúlzott ártatlansággal. – Szeretem a Szellemvizsgálókat.– Mekkora seggfej vagy!Daemon halkan felnevetett.– De azért szeretsz.– Igen. – Csókot nyomtam a vállára. Hallgatott, de éreztem, hogy felgyorsul a szívverése. Az enyém követte.– Szeretlek – jelentette ki rekedtesen. – Jobban, mint bármi mást.J. L. Armentrout: Origin
– A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!J. L. Armentrout: Origin
– Hosszú ideje várom, hogy egy magához hasonló luxent vizsgálhassak meg – magyarázta Daemonnek magas, izgatott hangon.– Egy újabb rajongó! – vonta fel a szemöldökét Daemon. – Mindenhol ott vannak.J. L. Armentrout: Origin
– Hiányoztál – ismertem be.– Tudom. Nem élhetsz nélkülem.– Ezt azért nem mondanám.– Ismerd be.– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam.Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt.– Mihez?– A tökéletes hangulathoz.Daemon horkantott.– Csak szólok, hogy ami az útban áll…– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt.J. L. Armentrout: Opál
– Olyan érzésem van, hogy épp most paktáltunk le az ördöggel, aki majd az elsőszülött gyermekünket fogja követelni, ha visszatér – forgattam a szememet.Daemon a szemöldökét táncoltatta válaszképpen.– Gyereket akarsz? Mert tudod, gyakorlat teszi a…– Hallgass! – szóltam rá, és a fejemet csóválva elindultam kifelé.J. L. Armentrout: Opál
– Nem kell a fiús este. Cicás este kell.Az arcomba szökött a vér.J. L. Armentrout: Opál
Daemon váratlanul sarkon fordult, derékon kapott és felemelt. Ijedtemben leejtettem a táskámat, két kézzel kapaszkodtam a karjába.– Mi van…?A csók, amivel elnémított mélyen felkavart, egyszerre töltött el gyönyörűséggel és félelemmel. Amikor Daemon megcsókolt, mindig úgy éreztem, a lelkemet keresi.Pedig már régen a kezében volt, a szívemmel együtt.Lassan lazított a szorításán, hagyta, hogy lecsússzak mellette, majd talpra állított. Szédülve néztem fel rá.– Ezt miért kaptam?– Elmosolyodtál – simította meg az arcomat, majd a nyakamat, és sebesen végiggombolta a kabátomat. – Mostanában nem sokszor fordult elő, úgyhogy gondoltam, megjutalmazlak érte.– Megjutalmazol? – nevettem. – Jézusom, csakis te gondolhatod, hogy jutalom, ha megcsókolsz valakit!J. L. Armentrout: Opál
– Te soha nem fogod be a szádat?– Csak ha alszom – vágta rá Blake.– És ha halott vagy – vágott vissza Daemon. – Akkor is elhallgatsz, ha meghaltál.J. L. Armentrout: Opál
– Átöltözöm – közöltem.– Segítsek?– Nahát, Daemon, igazán lovagias vagy!Kiszélesedett a mosolya, az arcán mély gödröcskék jelentek meg.– Nos, az élmény mindkettőnk számára kellemes lenne, ígérem.Ebben nem is kételkedtem.J. L. Armentrout: Ónix
– Ha kell anyu autója, engem is megkapsz vele. Akciós ajánlat, kettő az egyben.Daemon töprengést imitálva megütögette az állát, leeresztett szempillái alól sandított rám.– Megkaplak? Na, ez már igen érdekes ajánlatnak hangzik.J. L. Armentrout: Ónix
– Kérsz kekszet? – nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani.– Persze.Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.– Akkor gyere és vedd el!Gyere és vedd… Daemon a sütemény felét telt, csókolnivaló ajkai közé szorította. Ó, ti földönkívüli aprószentek…J. L. Armentrout: Ónix
– Hogyan akarhatsz még mindig?Daemon a homlokomnak támasztotta a homlokát.– Ó, még mindig nagyon szívesen megfojtanálak. De őrült vagyok. Te pedig bolond. Talán ezért. Az elmebajaink kiegészítik egymást.J. L. Armentrout: Ónix
– Sziasztok, Katy vagyok, a Katy Kattant Könyvkuckója blogról. Elnézést a hosszas távollétért. Az iskola, meg – gyors pillantást vetettem Daemonre – mindenféle más is hátráltatott. Ma viszont hoztam egy vendéget. Ez itt…– Daemon Black – folytatta helyettem. – Én vagyok az, aki miatt Katy éjjel álmatlanul hever, és akiről ábrándozik.Égő arccal az oldalába könyököltem.– Ez így nem igaz. A szomszédom, és…– És mellesleg Katy megszállottságának tárgya.J. L. Armentrout: Ónix
– De ugye azt tudod, hogy ez az egész az oka annak, hogy…Felvonta a szemöldökét.– Hogy hirtelen megkedveltél – fejeztem be.– Cica, meglehetősen biztos vagyok benne, hogy már korábban is kedveltelek.– Hát, elég érdekes módon mutattad ki.– Ez igaz – ismerte be. – És már bocsánatot is kértem azért, ahogy veled bántam. – Mély lélegzetet vett. – Mindig is kedveltelek. Az első beintésedtől kezdve.J. L. Armentrout: Ónix
– Szeretek a párnád lenni – ismerte be mosolygós hangon. – Még akkor is, ha összenyálazol.J. L. Armentrout: Ónix
– Alapjáraton ilyen kedves és sziporkázó vagy?Ellépett mellettem, és elzárta a vizet.– Mindig. És te alapjáraton mindig megbámulod a pasikat, amikor átugrasz, hogy megkérdezd az utat a boltig?– Mindig félmeztelenül nyitsz ajtót?J. L. Armentrout: Obszidián
Nincsenek megjegyzések